Mostanában többen is feltették a kérdést, hogy most, amikor gombamód szaporodnak a jógastúdiók és egyre több jóga típus közül lehet választani, hogyan döntsék el azt, hogy kihez menjenek? Honnan fogják tudni, hogy az adott tanár hiteles, vagy épp nem vezet-e félre?

Amikor kialakítunk egy jógaterápiás gyakorlatsort (ászanák, légzőgyakorlatok, meditáció stb.), ne csak a tanítványok egészségügyi állapotát és általanos fizikai alkalmasságát tartsuk szem előtt. Arra is oda kell figyelnünk, hogy a tanítvány szed-e valamilyen gyógyszert, illetve ha igen, milyet.

Bár nincs terápiás beavatkozás kockázat nélkül, egy gondosan megválasztott jógaterápiás program nagyobb valószínűséggel segít egy problémán anélkül, hogy a meglévő baj elmélyülne.

Az az oktató, aki gyakorlás nélkül tanít, erkölcstelen. Kísérletezz magadon, mérd az előnyöket és hátrányokat. Figyeld, hogy van-e tisztaság a gondolataidban. Aztán vezesd a tanítványaidat.

Mára a jóga nagy népszerűségnek örvend és a világ minden táján elfogadják mint alternatív terápiát, relaxációs technikát, bevett dologgá vált, és ez a népszerűség magával hozta az oktatók iránti nagyobb keresletet is. Ezért aztán sokan fontolgatják, hogy elkezdenek tanítani egyfajta szakmai váltásként.

Tapasztalt tanárok beszámolói arról, hogyan segít a felkészülés és spontaneitás arányos ötvözése a leginspirálóbb óráik megtervezésében.

Ahogyan a jóga fellendülése beérik és mind jobban beépül a köztudat főáramlatába, egyre több embernek tűnik úgy, hogy a jógaoktatás egy járható útja a megélhetésnek. Hemzsegünk a jógaoktatói tanfolyamoktól. De sokan előbbre helyezik a szekeret a lónál.

Nagyon örülök, hogy egyre-másra nyitnak jóga stúdiók az országban és egyre több érdeklődő fordulhat jobb esetben szakavatott oktatóhoz. Sajnálattal látom azonban, hogy Iyengar mester nevét gyakran úgy használják, hogy arra esetleg nincs jogalapjuk.