Kedves barátom, minden bizonyos és bizonytalan dolog közül egyetlen dolog biztos, a halál. A születés nem biztos, mivel nem lehetünk tudatában a halálnak, mielőtt az megtörténik, mert a saját befejezetlen karmánk adja születésünket és amikor a karma beteljesülése véget ér ebben az életben, akkor történik a halál.

A jógi nem években méri életét, hanem lélegzetben. Minden egyes levegőnek, amit vesz, hosszúnak, kifinomultnak kell lennie olyannyira, hogy az energiát bőségesen el tudja tárolni. Ezért aztán még mindig van esélyünk arra, hogy építsük a sorsunkat a jövőnk számára. Ha jógikus fegyelmet gyakorlunk egész életünkön keresztül, minden bizonnyal meg tudjuk hosszabbítani életünket, mivel az aggodalmak és kétségbeesések nem rozsdásítanak el bennünket.

Az egyén felelős azért, hogy átgondolja, mit tegyen az élet és a halál között azáltal, hogy életének értelmet ad és hogy fenségesen, nemesen és méltóságteljesen hal meg. A jóga ezt teszi.
Ami a betegségeket illeti, vagy mi hívjuk meg őket, vagy sorsunk számlájára írandók. A jó karma jó gyümölcsöt terem, a rossz karma rossz eredményt szül. A betegségek a múlt rossz karmájából is adódhatnak. Ha valaki a betegség ellenére is a jóga sadhana-n (a jóga útján) jár, fenségesen halhat meg.

Emlékszem egy ide kacsolódó történetre a Srimad Bhagavatam 8. skandájából, ami Gajendra-Moksam-ként is ismeretes: az Elefántkirály szabadsága a haláltól. Egyszer Indradyumna király, aszkéta és jóga gyakorló, meditációban ülve nem vett tudomást vendégéről, Agasti bölcsről. A mérges Risi elefánttá átkozta a királyt. Az átok az elefántok királyává változtatta őt. Vad elefántokkal barangolt várva megváltására. Egyszer a csorda belegázolt egy tóba és nagy élvezettel spriccelték egymásra a vizet. A tóban lakó krokodil elkapta az Elefántkirály lábát, erősen szorítva húzta le a mélybe. Kettelyük harca a víz alatt 1000 évig tartott. Végül az Elefántkirálynak eszébe jutott Vishnu Isten, akihez elkezdett imádkozni és meditálni. Ahogy a halál egyre közeledett ,az Elefántkirály felidézte életét. Az emlékek az életében véghezvitt tapas-nak köszönhetően jöttek elő. Megjelent Mahavishnu és megölte a krokodilt. Később az Elefántkirály fenségesen halt meg és eljutott Vaikunthá-ba, Vishnu Isten lakába. Az Elefántkirály Sarupya Mukti-ba jutott, ami egy Istenhez hasonlatos forma.

Ez a történet tanulságot tartogat számunkra. Bár a betegségek és a támadások ránk törhetnek, de ha a jógikus gyakorlásunk megérinti a szívünket, akkor a halál fenségesen érkezik majd, a betegség ellenére.

Azt is érdekes megfigyelnünk, hogy a haláltól való félelem egyfajta vallásos beállítódás és az Én kutatása felé irányít. Ha nem létezne halálfélelem, akkor elmerülnénk és belefeledkeznénk az örömök világába. A haláltól való félelem figyelmeztet bennünket, hogy kövessük feladataink tudományát, ami az egyént a spirituális élet felé vezeti tudván, hogy előbb vagy utóbb meghalunk. Fogadd el a halált, ahogyan élni szeretnél.

Mostanság a gyógyszerek képesek arra, hogy meghosszabbítsák az életet, de a jóga szándéka nem csak az, hogy kitolja az élet határát, hanem hogy a rendelkezésünkre álló életet hasznosítsa és tegye teljessé, boldoggá, kielégítővé és spirituálissá. A halál bizonyos, s mégis ki lehet tolni értékes életet élve. Ne hagyd, hogy a halál gondolata vagy a haláltól való félelem hamarabb öljön meg mint a tényleges halál! A jóga az élet művészetét tanítja éppúgy, mint a halál művészetét.

Forrás: Yoga Rahasya Vol 17 No 1 2010

Fordította: Répássy Erika, certified Iyengar yoga teacher

http://erikarepassy.wordpress.com/

Azért, mert nem vagyunk boldogok, illetve csak ritkán. Életünk tele van gondokkal, aggódással, hitetlenkedéssel, depresszióval és gyakran hiányzik önbizalmunk is. Ez az állapot csökkenti energiánkat és zűrzavarban, harmónia nélkül élünk. Hosszú ideig nem nélkülözhetjük a harmóniát, mivel hiánya betegséghez vezet. A betegség azonban segíthet visszatalálni a harmóniához, isteni eredetünkhöz. Ezen az úton segít a jóga.

Jóga a csendben LÉTEZÉS átélése, az ITT és MOST megtapasztalása. Átélni: ki is vagy valójában?

A gyakorlatok és elmélkedésünk közben fontos a figyelmes hallgatás önmagunkra de mindennapi tevékenységünk során is. A meditáció figyelmünk irányítását jelenti, tapasztalatot, érzelmi nyitást, tudatra ébredést. Mindez a jógagyakorlatok lényege. Légzésünk különösen segít bennünket abban, hogy megtanuljunk összpontosítani, kikapcsolni önmagunkat, LENNI és arra, mit jelent SEMMIT se tenni.

A légzés kinyit minket lelkünknek a VÉGTELEN LÉLEKKEL való egyesülése felé. Lélegzetünk bensőséges és örök kapcsolatot teremt az isteni misztériummal és a körülöttünk lévő világgal.

A jóga összekapcsolódást, egyesülést, harmóniát és az egység megteremtését jelenti. Belső hangunkra, tanítónkra hallgatni azt jelenti, el kell lazulnunk, át kell adni magunkat. Szabadon lélegezve kinyílhatunk; megtanulunk lenni, gondolat nélkülivé válni.

A JELEN PILLANATBAN LEVÉS megszabadít bennünket gondolatainktól, fel-felbukkanó képeinktől, gondjainktól, félelmeinktől, belénk szorult vágyainktól, babonáinktól és negatív érzelmeinktől. Szabad tér nyílik számunkra és abban az új, az igazság, a valóság jön létre.

Kinyitódsz, ösztönösen is megérted a dolgok lényegét. Legmélyebb lényed bontakozik ki, nyugalom és béke lesz az osztályrészed.

Gyakran történik meg, hogy jóga címszó alatt a gyakorlatok hangsúlyozásával folyik a tanítás. Olyankor viszonylag kevés figyelmet szentelnek a pranayamara (a légzés kiterjesztésére) és a meditációra. Az ilyen jóga inkább sporthoz hasonlít, a lelki fejlődés igénye hiányzik belőle. Sokszor csak a teljesítmény fontos, a szépség, az erő, a kitartás, a tanár számára pedig a tekintély megszerzése mellett a pénz is fontos szerepet játszik.

A jógagyakorlatok során a megszerzett energia, a könnyedség, a stabilitás, életerőnk fejlesztését, egészségünk fenntartását, és személyiségünk megfelelő lelki szintre való emelkedését segítik elő.

A jóga megtanít minket uralkodni szellemünkön, és nyitottá tesz új elképzelések és gondolatok felé. A jóga kifejleszti önismeretünket és önbizalmunkat. Életünk kiteljesedik, kivirul. A feszültség, nyugtalanság, fájdalom, depresszió, betegség lecsökkent energiaszintünket és erőegyensúlyunkban fellépő zavart jelzik. A jóga segíti felszabadítani a szükséges energiát. A pranayama, a helyes légzés elsajátítása pedig megtanít az ITT és MOST valóságára figyelni, összpontosítani, és segít bennünket a dolgok lényegének felismerésében. Légzésünk isteni tüzet éleszt fel lelkünkben és megnyugtat.

Lélegzés közben az új kap teret bennünk, hiszen légzésünk arrafelé tart, ahol tere van, és ahová figyelmünk irányul. Én, mint SZEMÉLY magam leszek a szabad tér, a világegyetem, a NAGY EGÉSZ energiájának része.

A meditáció nagyfokú összpontosítás: a gondolatok, érzelmek, a kívánságok feletti uralom, ÖNMAGUNK megvalósítása és a tiszta öntudat megszerzése. A meditáció kibontakozást jelent a számunkra, harmóniát LÉTÜNKKEL és ÖNMAGUNKKAL Tudatára ébredünk, hogy az isteni LÉLEK hasonmása vagyunk.

A jóga olyan egyszerű, mint a fogmosás. Tehát egyáltalán nem nehéz, csak el kell kezdenünk, és akkor életünk részévé válik. A jóga létünk mindennapjaiban sugárzik felénk, minden tevékenységünkre hatással van, befolyásolja gondolatainkat, érzelmeinket, megfigyelésünket, kívánságainkat, döntéseinket és emberi kapcsolatainkat is.

A LEGFELSŐBB és LEGMAGASZTOSABB által minden megvilágosodik a számunkra.

Az élet folyamatával kapcsolatos tisztánlátásunk harmóniába hozza személyes életünket, de kívánatos lenne, ha az emberi társadalomban is egyre több harmóniát tapasztalhatnánk.

Úgy érzem, ha egyre több ember juthatna el a jóga során valóságosan megtapasztalható nyíltságig, és öntudatos, szabad választása nyomán együtt érzően élne környezetével és embertársaival, valóban beszélhetnénk a világ minőségi megújulásáról. A jóga segítségével egyre többen ismernénk fel, hogy a NAGY EGÉSZ részei vagyunk, és a Földön pedig egymásnak ROKONAI.

Szerző: Joan van Rooijen

Forrás: http://rawfood-lifefood.com/

Az ászanák technikai aspektusát nagy precizitással figyelik Iyengarék, az „Iyengar” oktatók és az „Iyengar „ tanítványok. Gyakran azt az érzést vagy a megjegyzést keltheti, hogy a rendszer túl komplikált a rengeteg technikai részlet miatt. Ezek nem komplexitások, hanem tekervényességek. A tanítvány hozzáférést kap a saját testéhez, ami túl van a periférián, a szkeleto-muszkuláris testen. Minden más gyakorlattípus ezen a szkeleto-muszkuláris rendszeren dolgozik, ezért dolgozik vagy ezen fejti ki hatását. Ezeknek a gyakorlatoknak lehetetlen áthatolniuka test csontvázán és izomzatán. De rendszerünk, ahogy ezt tapasztaltad, hihetetlen képességgel rendelkezik, hogy sokkal tovább jusson a test szkeleto-muszkulaturáján. Ezek az áthatolások nagyon, nagyon mélyek és nagyon kiterjedtek. A pszicho-mentális cél, a tudatosság célbavétele szükségszerűen az ászanákon keresztül történik meg. Ehhez penetrációra van szükség, ami tekervényességet igényel, a tekervényességek pedig technikalitást. A tekervényességek nélkül nem tudod megérinteni a finomságokat, a finomságok nélkül pedig nem tudsz áthatolni és nem tudod megtalálni az ászanák vagy a pránájáma lényegét.

Más szóval nem tudsz kiszabadulni a gyakorlás külső rétegéből, a durva rétegéből. Ha további hozzájutást szeretnél, ahhoz finomságokra van szükséged, a finomságok elérése pedig csak a tekervényességgel és technikalitással lehetséges. Ezért vannak rendszerünk technikalitásában tekervényességek.
Vedd például a Tadászanát (hegy póz). Ez a póz minimálisan bonyolult, de ha úgy döntenél, hogy egy esszét írsz Tadászanáról, meg tudnál vele tölteni egy kötetet. Fel tudod idézni, mennyi tekervényesség van a Tadászanában, a legelső pózban. A tekervényességek nagyon, nagyon kiterjedtek és nagyon intenzívek. Ezek a tekervényességek nem az intellektuális képességet, az intellektuális fittséget, az intellektuális finomságot hivatottak bizonyítani. A tekervényességek csak azért vannak, hogy célba vegyék a finomságot és a póz lényeges aspektusát. Ez rendszerünkben egyedülálló.

Ezért a technikai tekervényességek, melyek rendszerünk részei, segítenek, hogy áthatoljunk és megkeressük az ászanák célját, az ászanák pszichológiai és mentális jótékony hatását, az ászanák jótékony hatását a tudatosság síkján.

Rendszerünk technikai tekervényességei azért vannak, hogy kaput nyissanak az inter-penetrációknak és a belső áthatolásoknak. Kiterjesztik a sugárutat és kinyitják a csatornákat, hogy a fizikai test perifériális rétegétől kiindulva felfedezzük a belső, magasztos elmét, hogy végül lecsapjunk az ászanák pszicho-mentális céljára. Mindezek pedig közvetlenül kapcsolódnak a citta vrtti nirodaha-hoz – az elme megműveléséhez, az elme kontroll alatt tartásához, az elme finomításához. Guruji penetrációja segít a belső utunkban és a gyakorlásunk adhyátmikus territóriuma felé terel bennünket.

Forrás: Prashant S Iyengar: Yoga and the New Millennium

Fordította: Répássy Erika (okleveles Iyengar jóga oktató) www.erikarepassy.wordpress.com

2009 Minden jog fenntartva!

> I. Sérülések elkerülése – A jóga nem fáj

> III. Sérülések elkerülése – Felső combhajlító inak

> IV. Sérülések elkerülése – Az SI ízület

A sérüléshez vezető út

Bármennyire is szeretnél csatlakozni derűsen meditáló társaidhoz, ha nehézségeid vannak a padmászanával (lótuszüléssel),  eszedbe ne jusson beleerőltetni a pózba a lábaid. Ugyanis ha netán mégis ezen az úton indulsz el, könnyen megtörténhet, hogy egy fájó kattanás után a térdedben, és nem a lótusz áldott földjére, hanem a sokéves fájdalom és korlátozott mozgás zsákutcájába kerülsz.

Jógázás közben a belső térd leggyakrabban úgy sérülhet, hogy magát a padmászanát vagy egyik variációját erőlteted. Néha úgy is megsérülhetsz, ha, miután már mindkét láb lótusz pozícióban van, megpróbálkozol egy hátrahajló mozdulattal is, mint például a Matsyasana (Hal póz), vagy egy előrehajló mozdulattal, mint amilyen az Ardha Baddha Padma Paschimottanasana ( Fél Lótusz ülő előrehajlásban).

Ahhoz, hogy megértsd, hogyan okozhat bajt a lótusz a térdedben, képzeld el, amint felemeled a job lábfejed és ráteszed a bal combod tetejére. Ahhoz, hogy ez a mozdulat biztonságos legyen, a combodnak körülbelül 115 fokot kell kifele fordulnia. De sokunknak ez lehetetlen, vagy a csontok struktúrája miatt, vagy azért, mert ezt a túl merev izmok és izületek nem engedik. Ha a comb nem fordul kifele, és mégis folytatod a lábszár és a térd emelését, oldalra fogod hajlítani a térdízületet, és ez össze fogja nyomni a belső térd csontjait, a sípcsont felső végét beletaszítva a combcsont alsó végébe. E két csont között található a medialis meniscus, egy porc védőperem, ami kipárnázza a térdízületet és irányítja annak mozgását. Amikor felemeled a lábfejet, az azonos oldali sípcsontodat emelőként használod. Ha a combcsont nem fordul ki eléggé, akkor egy erős szorító nyomásnak teszed ki a meniscust – mintha a sípcsontod és a combcsontod egy óriási harapófogót alkotna. Ennek az emelésnek akár egy enyhe erőltetése is komoly sérülésekhez vezethet. Ugyanígy, ha már lótuszban ülsz, de a térded teteje nincs a talajon, a térd lefele nyomása megintcsak nagyon káros hatással lehet a meniscusra.

Megelőzés és előkészülés

Az első szabály az ilyen sérülések elkerülésére az, hogy sose erőltesd bele a lábad a lótuszülés variációiba – ne húzd túlságosan felfele a lábfejet, ne nyomd le a térded, és ne döntögesd közben a törzsed előre vagy hátra. A jógaoktatódnak se engedd, hogy erőltesse ezeket a pózokat. A Janu Sirsana (Fej-Térd póz) vagy a Baddha Konasana (Hajlított Szögtartás) is gyakorlohat hasonló, bár kevésbé súlyos szorító nyomást a belső térdre – ezeket is óvatosan gyakorold. Ha fájdalmat vagy nyomást érzel a térdedben, azonnal gyere ki a pózból. Azok a struktúrák, amelyeknek lazulni kell ezekben a pózokban, mind a csípő környékén vannak – itt kell érezned a nyújtást vagy az engedést, ahogyan egyre mélyebbre haladsz a pózban.

A Padmasana gyakorlásának legbiztonságosabb módja intenzíven forgatni kifele a combot a csípőnél, és megállni ott, ahol elérted a kifele forgatás határait. Ez azt jelenti, hogy abba kell hagynod a lábfej emelését abban a pillanatban, amikor a comb már nem fordul tovább. Elképzelhető, hogy így viszont nem sikerül a lábfejet az ellentétes combra helyezni – de ilyenkor jusson eszedbe a lényeg: a boldog, működöképes, fájdalommentes térd. A comb kiforgatásában segíthetsz a kezeiddel, vagy egy övvel. De bármit is használsz, ha közben a térd a levegőben lóg, támaszd alá egy összehajtogatott pokróccal, nehogy akaratlanul is lefele erőltesd, ahogy kifele forgatod a combod.

A gyógyulás útja

Ha megsérült a belső térded a padmasana vagy valami hasonló póz gyakorása közben, az első dolog, amit tehetsz, hogy békén hagyod a sérült területet. Néhány napig pihenj, jegeld, támaszd ki, hogy csökkenjen a duzzadás és a gyulladás. Ha súlyosnak néz ki a sérülés, fordulj orvoshoz. Amikor már képes vagy rá, kezd el mozgatni a térded, hajlítsd be majd nyújtsd ki, amennyire lehetséges. Egy tanár irányításával dolgozz ki egy személyre szabott terápiás jógaprogramot. De az általános alapminta az egyvonalúság és az erő fejlesztése olyan állópózokkal, mint például a Trikonasana (Háromszög póz) vagy a Virabhadrasana II (II. Harcos póz). Ha szükséges, használj széket, hogy tehermentesítsd a térdet. Majd növeld a mozgástered a Virasana (Hős póz) gyakorlásával, a medencét egy emelvényen tartva. Ezek után esetleg visszavezetheted a kifele forgató mozdulatokat, mint amilyen a Baddha Konasana (és akár a Padmasana is), de használj egy felcsavart kis törülközőt a belső térd mögött.

Padmasana (Lótusz póz), előkészítő

Készíts elő takarókat a medence és a jobb térd alátámasztására. Ülj le Dandasanába (Bot póz), mindkét lábat kinyújtva. Majd hajlítsd be az egyik térdet, és tegyél egy törülközőt mögé. Tartsd a térdet behajlítva, majd ragadd meg a törülköző mindkét végét egyik kezedben és húzd magad felé és oldalra, hogy ezáltal kinyisd a belső térdet, és kifele forgasd a combcsontot. Folytasd a forgatást, és közben emeld fel a másik kezeddel a sarkat, majd helyezd a lábfejedet a másik combodra, minél közelebb a csípőhöz.
Megjegyzés: Hagyd abba a gyakorlatot, ha megfájdul a térded.

Virasana (Hős póz), variáció

Emeld a medencédet a szükséges magasságra takarók segítségével, hogy elkerüld a fájdalmat a térdben. Hozd a sarkaidat a külső csípők alá (ez kevésbé megerőltető a térdnek, mint a klasszikus helyzet, amelyben a sarkak a csípőkön kívül helyezkednek el). Tartsd a térdeket kissé távol egymástól, és a combcsontokat egymással párhuzamosan. A lábfejet hozd egy vonalba a sípcsonttal. Ülj ebben a helyzetben minden nap néhány percig. Néhány hét vagy hónap alatt folyamatosan csökkentsd a segédeszközök használatát.

A cikk további részei:

> I. Sérülések elkerülése – A jóga nem fáj

> III. Sérülések elkerülése – Felső combhajlító inak

> IV. Sérülések elkerülése – Az SI ízület

A jóga ősi tudása szerint a betegségek okuk szerint három csoportba tartozhatnak:

1. a környezeti ártalmak miatti betegségek (pl. ha egy természeti katasztrófa miatt nem jutok tiszta vízhez, akkor a kiszáradás vagy a szennyezett víz ivása miatti fertőzés általam nem elkerülhető)

2. az életmódból adódó megbetegedések (pl. ha figyelmetlenségből, nemtörődömségből nem iszom eleget vagy nem ivóvizet iszok, stb.)

3. a lélek és értelem nem megfelelő táplálásából származó betegségek (pl. sosem hallottam róla, hogy nem minden ivóvíz iható vagy valamilyen nem tudatos önbüntetésből nem törődöm magammal, elfelejtek inni, mondjuk a napi munkahelyi robotolás közepette). A példák természetesen önkényesek és leegyszerűsítettek, sokkal bonyolultabban is megnyilvánulhatnak ezen okok. Ebből a megközelítésből, a betegségeink legnagyobb része a második ok miatt keletkezik, bár olykor lehet, hogy két ok is szerepet játszik bennük.

Hogyan is segíthet a jóga gyakorlati rendszere azon, hogy életmódunkból következően ne betegedjünk meg?

A fizikai gyakorlatok (ászana) a test egészének nem megerőltető, de mégis teljes átmozgatásával serkentik a vérkeringést, így a szervezetünk minden része több tápanyaghoz jut, illetve a számára felesleges, vagy azt megterhelő anyagok kiválasztásának folyamatát is meggyorsítja.

A vérkeringés megélénkítése a nyirokrendszert és ezzel az immunrendszert is támogatja. Ugyanakkor az izmok megerősítésével a tartásunk is megjavul, ami maga után vonja, hogy a tüdőnk és a belső hasi szervek összenyomása is megszűnik, így a légzésünk kielégítőbb, a szervek működése optimális lesz.

A törzs mindenirányú nyújtásai és csavarásai, illetve az előrehajlások az emésztőrendszer funkcióit támogatják, ami megint csak szoros összefüggésben van az immunrendszerünkkel.

A légzést vezető gyakorlatok, azaz speciális légzések (pránajáma) is több szinten támogatják immunrendszerünket: gyakorlásukkal erőltetéstől mentesen, fokozatosan tudjuk megnövelni a légzéskapacitást.

Ez egyrészt szükségtelenné teszi, hogy rásegítésként a szánkon keresztül is levegőt kapkodjunk, hiszen az így belélegzett levegő nem szűrt és nem felmelegített, mint az orron keresztüli légzéskor; másrészt a mélyebb belégzés energikussá tesz, a hosszabb nyugodt kilégzés pedig az elménket is lecsendesíti, így a stressz kezelésének egyik legjobb módszere.

Tudjuk, hogy az idegrendszer és az immunrendszer közötti direkt kapcsolatot kutatók már kimutatták, így nem csodálkozhatunk azon, hogy életünk boldogabb időszakaiban nem szoktuk elkapni a náthát, influenzát, míg a feszültebb, idegesebb életszakaszainkban könnyebben megbetegszünk. Ki ne tapasztalta volna már, hogy olykor egy kiadós elázás után sem fázik meg, máskor pedig a legenyhébb szellő is szinte azonnal tüsszögést és orrfolyást indít el.

A jóga fontos része a jóganidrá, azaz mélyrelaxáció is, ami az izmok szintjén is tárolódó feszültségeink (gondoljunk csak a stresszhelyzetben önkéntelenül felhúzott vállaink által nap végére okozott nyak és fejfájásainkra) oldására és a túlfeszített, kevés alvással küzdő emberek számára a belső szervek (pl. a szív) pihentetésére is alkalmas módszer.

Klasszikusan a jóga gyakorlatai között szerepelnek olyan tisztítógyakorlatok is melyek rendszeres, de nem túlzott végzése eltávolítja a szennyeződéseket a testből (pl. a sóoldattal való orrmosás), de fontos hogy ezeknek használatát helyesen, precízen, szakavatott tanártól sajátítsuk el, és eleinte ha kell, az ő vezetésével gyakoroljuk.

És persze a csoportos jógaóráknak vannak még olyan pozitív „mellékhatásai” is, amik szintén támogatják az immunrendszert, például, hogy közösségben vagyunk, láthatjuk, hogy másoknak sem megy minden elsőre, így meg tanulunk elfogadóbbak lenni magunkkal és másokkal szemben is. De láthatjuk a fejlődést is magunkon így a sikerélmény szintén energiát adhat. És talán az sem baj, ha mindezt nem tudjuk hogyan is működik, egyszerűen csak jobban érezzük magunkat az órák végére a mozgások, a pihenés hatására és ez szintén erősebbé teszi védekezőképességünket a betegségekkel szemben.

Szerző: Sayti Andrea (Amala Sattva)

Ha elég régen gyakorolsz, lehet, hogy előfordult már – akár veled, akár az ismerőseiddel – hogy meghúzódott a hátsó combhajlítód, becsípődött egy idegszálad, vagy egyéb sérülések értek a matracon.

A sérülés nagy tanító. Felszólít a démonaiddal való szembenézésre – legyen az egy rossz beidegződés vagy a pózok erőltetése – és ezek kijavítására. Jobb inkább megelőzni a bajt, főleg ha a belső térdről, a combhajlító ínszalagjairól vagy a csípőízületekről van szó. Ezek a testrészek ugyanis nagyon sérülékenyek és igen lassan gyógyulnak. Ha viszont megérted, mitől sérülnek ezek a területek, akkor könnyen módosíthatod a gyakorlásod úgy, hogy megelőzd vagy kijavítsd ezeket a problémákat. A következő hetekben ebben a sorozatban bemutatunk néhány ilyen technikát.

A cikk további részei:

> II. Sérülések elkerülése – Belső térd

> III. Sérülések elkerülése – Felső combhajlító inak

> IV. Sérülések elkerülése – Az SI ízület