Ha a nyári melegben

Nyáron a környezeti feltételek a három dósa közül (vata, pitta, kapha) leginkább a pitta jellemzőit mutatják. A pitta természete pont olyan, mint egy fazék forrásban lévő, gőzölgő, csípős-savanyú leves. A pitta a tűz és a víz elemből épül fel, ezért a forró, olajos, könnyű, savanyú, folyékony és csípős minőségek határozzák meg – nagyon hasonlóan a nyáron tapasztalható körülményekhez.

Az ájurvéda egyik alaptörvénye, hogy a hasonló erősíti a hasonlót. Maya Tiwari írja az Ájurvéda: A gyógyítás titkai (South Asia Books, 1998) című könyvében: „A dósákat nem csak egyszerűen a testen belüli energiák mozgásaként kell elképzelnünk, az évszakok változása elsődleges szerepet játszik működésükben.” Ahogy melegszik az idő a nyár beköszöntével, egyre inkább túlzásba kerülhet testünkben a pitta dósa ereje. Ha eleve pitta testtípussal rendelkezünk (prakriti), még nagyobb eséllyel bomolhat meg az egyensúly.

A pitta felborult egyensúlyának tünetei: hasmenés, égő érzés, bőr irritáció, bűzös izzadtság, láz, gyulladás, kritikus hozzáállás vagy heves mentális állapot. A pitta irányítja az emésztést és az anyagcserét, így a tűz először a vékonybélben és a gyomorban lobbanhat fel – ez a pitta székhelye a testben – túlzott gyomorsav- és epeképződést okozva.

Mit tehetünk hát, ha a pitta túlzottan lángol bennünk? A dósák egyensúlyának kibillenését több tényező is befolyásolja, ezért eltérő mértékben és különbözőképp nyilvánulhat meg. Ha bármilyen egészségügyi problémát érzünk, a legjobb, ha először egy ájurvédikus orvostól kérünk tanácsot. Ha azonban csak egy kicsit túlfűtöttnek érezzük magunkat, figyeljünk az érzékeinkre, és próbáljuk erősíteni az ellenkező minőségeket, így fenntarthatjuk az egyensúlyt a nyári hőség közepette is.

ÍZEK

A keserű, édes és fanyar ízek megnyugtatják a pittát, egyél hát több almát, szőlőt, cukkinit, salátát, uborkát, koriandert és friss tejtermékeket. Kerülni érdemes az alkoholt, a nehéz húsokat, és az olajban sült, zsíros, sós, csípős vagy savanyú ételeket. Só helyett édeskömény magot, koriandert, görögszénát és citromlevet használj ízesítőként.

VISELET

Hordj jól lélegző, természetes anyagból készült ruhát, amelyek hűsítő hatásúak, mint pl. a pamut vagy a lenvászon.

ILLATOK

A következő virágok illatai hűsítenek: tubarózsa, gardénia, frézia. Használhatunk illóolajokat is: rózsa, jázmin, geránium, vetiver vagy ylang-ylang.

LÁTVÁNY

Tarts egy kis szünetet, kiváltképp, ha a szemed intenzív igénybevételnek van kitéve. Nézegesd a zöldellő fákat, réteket, vagy vedd körbe magadat hűsítő színárnyalatokkal: a fehér, a kék, a zöld, az ezüst vagy a szürke hideget sugároznak.

HANGOK

Hallgass fuvolaszót és vallásos dalokat, hogy megnyugtasd a szívedet és lelkedet.

PRANAYAMA

Próbáld ki a Sitali és a Sitkari technikákat, melyek erőteljes hűsítő hatással bírnak. Ezeket a légzőgyakorlatokat úgy végezd, hogy szájon át lélegezz be, orron át lélegezz ki.

A Sitali kivitelezése:

1. Ülj le kényelmesen, formálj O betűt a száddal, majd kunkorítsd fel a nyelvedet hosszában, mintha egy csövet formáznál vele.

2. Ezután – ahogy B.K.S. Iyengar tanítja a Pránajáma új megvilágításban című könyvében – „úgy szívd be a levegőt, mintha szívószállal innál, és töltsd meg a tüdődet teljesen!”

3. Majd húzd vissza a nyelvedet, és tartsd bent a levegőt 5-10 másodpercig.

4. Lélegezz ki az orrodon át.

5. Ismételd ezt a gyakorlatot 5-10 percig, majd pihenj Savászanában (Hullapózban).

Ha nem tudod felkunkorítani a nyelvedet, végezd a Sitkari gyakorlatot. Ez azonos a Sitali-val azzal a különbéggel, hogy a nyelv lapos marad. Kissé nyisd szét az ajkaidat, hogy látszódjanak kissé a fogaid, enyhén dugd ki közöttük a nyelved, majd így szívd be a levegőt. Finoman, lágyan gyakorold ezt a pránajámát, reggel vagy este, amikor hűvös a levegő.

Eredeti szöveg: Niika Quistgard
Forrás: Yoga Journal
Fordította: Ábrahám Kata

Volt már, hogy úgy érezted, hogy míg bizonyos ászanák nyugodttá, kiegyensúlyozottá tesznek, mások felzaklatnak, fájdalmat okoznak, és kibillentenek a középpontból? Hogyan lehetséges, hogy van, aki egy kemény „Power Yoga” órán érzi elemében magát, míg Te inkább egy finom, lassú lazító órára vágysz?

India ősi gyógyító rendszere, az ájurvéda választ ad ezekre a kérdésekre. Az ájurvéda szerint a különböző embereknek teljesen különbözőképpen kell a jógát gyakorolniuk. Jógatanárként és ájurvédikus orvosként közvetlenül tapasztaltam meg, hogyan befolyásolja és hangsúlyozza az ájurvéda a jóga gyakorlást.

Vegyük egy 31 éves hölgy példáját, aki idegességre és krónikus nyaki fájdalomra panaszkodott, mikor eljött hozzám. Akkor már hat éve jógázott, mégsem oldódtak meg ezek a problémái.

A konzultációk során az ájurvédán keresztül viszont megértette, hogyan erősítik fel az általa gyakorolt ászanák testének finom energiáit. Olyan új ászanákat is tanult, melyek sokkal inkább harmóniában voltak az ő egyedi energiaegyensúlyával. Ennek az új tudásnak a birtokában képes volt úgy módosítani gyakorlását, hogy megszűnt a nyaki fájdalma és az idegesség, nyugalmat hozva testének és elméjének.

Rokon tünetek

A jóga és az ájurvéda útjai olyannyira egymásba fonódnak, hogy nehéz csak az egyik utat járni anélkül, hogy ismernénk a másikat. Az ájurvéda, amely szó szerint az „élet tudománya”, a test és az elme egyensúlyának és egészségével foglalkozó tudományág. A jóga tudománya pedig a testet és az elmét készíti fel a lélek megvilágosodására.

Ahogyan a hatha jóga, az ájurvéda is azt tanítja, hogyan tarthatjuk egészségesen a fizikai testünket, és hogy ez az egészség hogyan függ össze a spirituális utunkkal. A jóga és az ájurvéda is az ősi szankszrit szövegekből, a Védákból származnak. David Frawley, a Védák kutatója szerint: „A jóga a Védák tanításainak gyakorlati oldala, az ájurvéda pedig a gyógyító oldala.” A két út természetes módon átfedésben van.

Valójában a jóga és az ájurvéda annyira szoros kapcsolatban áll egymással, hogy sokan úgy tartják, hogy Patanjali, aki először írta le a jóga tanait, és Charaka, aki először írta le az ájurvéda tanait egy és ugyanaz a személy. A jóga is és az ájurvéda filozófiája is a Samkhya tanításban gyökerezik, amely a klasszikus indiai gondolkodás hat iskolájának egyike.

Ennek a filozófiának az alapjai a következők:

1. Van egy olyan alapvető létezési állapot, amely túl van az intellektuális felfogóképességen, és amire minden létező tudatosan törekszik. Ez az állapot a megvilágosodottság vagy önmegvalósítás állapota.

2. A szenvedés azért része az életünknek, mert ragaszkodunk az egónkhoz vagy önazonosításunkhoz (ahamkara).

3. A szenvedésnek úgy vethetünk véget, ha az egót meghaladjuk vagy hagyjuk feloldódni. Ha így teszünk, minden félelem, harag és ragaszkodás megszűnik.

4. Ahhoz, hogy ezt elérjük, tiszta, etikus életet kell élnünk. (Az etikai irányelvek Patanjali Jóga Szútráiban a Jámák és Nijámák között vannak felsorolva.)

5. A test vagy az elme bármilyen zavara akadályt jelent az úton való előrehaladásban. Az ájurvéda a biológiai erők egyensúlyban tartásának tudománya, így a test és az elme egészséges maradhat.

Az ájurvéda alapjai

Az ájurvéda szerint az univerzális életerő három különböző energiában testesül meg. Ezeket dósáknak hívjuk – vata, pitta és kapha dósának. Mindannyian ennek a három erőnek az egyedi kombinációi vagyunk. Ez az egyedi kombináció a konstitúciónk, vagyis a prakriti. A három dósa ereje folyamatosan változik a környezetünktől, a táplálkozásunktól, az évszaktól, az életkorunktól és sok más tényezőtől függően. Az egyensúlyhiányt legjobban a három dósa aktuális állapota mutatja meg, vagyis a vikriti. Mivel mindannyiunknak egyedi a konstitúciója, és egyedi az egyensúlyhiánya is, az egészséghez vezető utunk is egyedi lesz. Meg kell értenünk saját prakriti-nkat és vikriti-nkat ahhoz, hogy helyes döntéseket hozhassunk.

A három dósát az öt elem – a föld, levegő, tűz, víz, és éter – alapján írhatjuk le. A vata a levegő és éter elemből áll. A levegőhöz hasonlóan, a vata könnyű, száraz, hűvös és mozgékony. A pitta a tűz és a víz elemből áll. Leginkább a tűzhöz hasonló, forró, könnyű, se nem túl száraz, se nem túl nedves, nem mozog magától, de könnyen mozdítja a szél (vata). A kapha a víz és a föld elemből áll, ami együtt a sárhoz hasonló. A kapha nehéz, nedves, hűvös és stabil.

A három dósa szintje folyamatosan ingadozik. Amikor kibillennek az egyensúlyi helyzetükből, testünk bizonyos területeit jellemző módon befolyásolják. Amikor a vata kibillen az egyensúlyból – leginkább ha túlsúlyba kerül – hajlamosakká válunk a vastagbelet érintő betegségekre, mint pl. a székrekedés és puffadás, amely együttjár az idegrendszer, az immunrendszer és az ízületek betegségeivel. Ha a pitta kerül túlsúlyba, leginkább a vékonybél betegszik meg. Ilyenkor fodul elő a hasmenés, máj, lép és pajzsmirigy panaszok, bőr és szemproblémák. Amikor a kapha van túlsúlyban, a betegség érintheti a gyomrot és a tüdőket, fokozott nyáktermelődés léphet fel és a vízháztartás felborulhat.

A dósákkal kapcsolatban a következő alapelveket kell szem előtt tartani: a hasonló növeli a hasonlót, az ellentétes minőségek kiegyensúlyozzák egymást. Másszóval, egy adott dósával azonos jellemzőkkel rendelkező élelmiszer, időjárás, vagy körülmény növelni fogja azt, az ellenkező jellemzőkkel rendelkező pedig csökkenteni fogja. Ennek tudatában alakíthatjuk a jógagyakorlásunkat, az étkezést és más környezeti tényezőket, így tudjuk befolyásolni ezeket az erőket annak érdekében, hogy harmonikusabbak és kiegyensúlyozottabbak lehessünk. (Például a vata típusúaknak – akik szárazak, könnyűek és légiesek – ajánlott kerülni a hasonló minőségű ételeket, mint pl. a popcorn, fogyasztani viszont az ellenkező minőségűeket ajánlott, mint pl. a meleg tej).

A három gúna

Az ájurvéda egy másik alapelve a három gúna elmélete, a természetet meghatározó minőségekről. A három gúna – a szattva, a radzsasz és a tamasz – emocionális és spirituális jellemzőket fejeznek ki.

Ami szattvikus, az könnyű, tiszta és stabil. A szattvikus állapot az elme tisztaságához, Istennel való kapcsolatunk tudatossá válásához vezet el, olyan állapot, melyben legértékesebb minőségeink testesülnek meg.

Ami radzsaszikus, az mozgékony, aktív, zaklatott, vagy féktelen. A radzsasz akkor ébred fel, amikor elszakadunk önvalónktól, olyan érzelmek testesülnek meg benne, mint a félelem, az aggodalom, féltékenység, ragaszkodás és depresszió.

Ami tamaszikus, az nehéz, tompa, sötét és tunya. Tamaszikusak az erőszakos és gyűlölködő cselekedetek, az önromboló viselkedés, mint a függőség, a depresszió és az öngyilkosság.

Minden mozgás vagy cselekvés természténél fogva radzsaszikus, fűti a testet. Bizonyos cselekvések nagyobb, bizonyosak kisebb mértékben radzsaszikusak. Általánosságban egy lassúbb mozgás kevésbé radzsaszikus, kevésbé izgatja fel a testet és az elmét. Ha gyorsabb, hevesebb mozgáról van szó, annál inkább radzsaszikus, annál erőteljesebb a fűtő hatása.

Minél nagyobb tudatossággal végzünk egy mozgást, annál inkább szattvikus lesz. Minél inkább zaklatott módon, figyelmetlenül végezzük, annál radzsaszikusabb válik az adott mozdulat. Ezek alapján mélyíthetjük jógatapasztalatainkat, ha lassan és nagyfokú tudatossággal gyakorlunk.

Semmilyen mozgásforma nem lehet tisztán szattvikus. A mozgás természeténél fogva radzsaszikus, hiszen a radzsasz az energia irányítója, a mozgáshoz pedig energiára van szükségünk. Ennélfogva a szattvikus minőséget leginkább a meditációban és a pózok kitartásában tudjuk kiteljesíteni, amikor a tiszta tudatosságot tudjuk megélni.

A mozgás radzsaszikus minősége természetesen nem tesz rosszat. A radzsasz a test és az elme serkentését szolgálja. A radzsasz nélkül nem működhetnénk ebben a világban.

Milyen típusú  jóga megfelelő számodra?

A megfelelő jóga típus megválasztásakor a legfontosabb szempont a vikriti, azaz a dósák aktuális kiegyensúlyozatlansága. A vikriti az egész szervezetünk egyetlen meghatározó tényezője. Ha a kiegyensúlyozatlanság állapotát megszüntettük, akkor olyan típusú jóga gyakorkással tarthatjuk fenn egészségünket, amely a születési konstitúciónkat, a prakritinket egyensúlyozza. (Laikusként nehéz különbséget tenni a születési konstitúció vagy aktuális kiegyensúlyozatlanság, azaz a prakriti vagy a vikriti okozta tulajdnoságaink között. A biztos eredmény érdekében érdemes ájurvédikus orvoshoz fordulni.)

Vata kiegyensúlyozatlanság esetén a nyugtató, lecsendesítő, de mégis hőtermelő jellegű jógagyakorlás a megfelelő. Kibillent pitta esetén szintén a csendesítő, nyugtató, azonban hűsítő hatású gyakorlást javallott folytatnunk. A kapha egyensúlyának hiányakor a serkentő, hőtermelő jógagyakorlatokat részesítsük előnyben. Mindenkinek különböző a szükséglete. A nem megfelelő jellegű gyakorlás még inkább felerősítheti a kiegyensúlyozatlanság mértékét.

Ászanák a vata kiegyensúlyozására

A vata kiegyensúlyozására a leginkább megfelelő ászanák nyugtató és földelő jellegűek. Ezek a vata olyan jellegzetes légiessége, idegessége, zaklatottsága ellen dolgoznak, csillapítják az aggodalom és a félelem érzését. Mindemellett segítenek az olyan jellegzetes vata tünetek enyhítésében, mint a székrekedés, az alsó háti fájdalmak, és az ízületi problémák. A vata fő lakhelye az alhasban, a medencében és a vastagbélben található, ezért ezen ászanák nagyrésze alhasi prést alkalmaz. Az olyan ászanák csökkentik a vata-t, amelyek erősítik az alsó háti területet.

Általánosságban a legtöbb ászana jó a vata kiegyensúlyozására, mivel legtöbbjük nyugtatja az elmét. Mégis vannak olyan ászanák, amelyek kiemelten hatásosak, és vannak, amelyektől ajánlatos tartózkodni.

Uttanasana
Ez egy kifejezetten vata típusúaknak való ászana. Állj csípőszéles terpeszben. Emeld a karjaidat a fejed fölé nyújtva, majd kilégzésre egyenes háttal lassan dönts előre csípőből. Addig dönts előre, ameddig kényelmesen tudsz. Támaszkodj az ujjbegyeidre, karjaidat tartsd vállszélessségben. Ha nem ér le kezed a talajig, támaszd alá fatéglával. Hagyd, hogy a gravitáció segítsen megnyújtani a gerincedet. Minden álló ászana földelő hatással bír, ha a tudatosságunkat a lábfejekbe visszük.

Figyelj arra, hogy ez az ászana megerőltető lehet alsó háti sérülés esetén. Ha az alsó háti szakasz csak egyszerűen kötött – ez a megnövekedett vata egyik tünete – ez az ászana kiváló hatással bír. Érzékeny hát esetén az Uttanasana ülő verziója a Paschimottanasana hasonló eredményt hoz.

Balasana
Egy másik kifejezetten a vata régióra ható ászana, mivel nyomást fejt ki a medencére. Ülj a sarkadra, zárd a térdeidet. A karjaidat tartsd oldalt, majd dönts előre csípőből, és támaszd a homlokod a talajra. Ha nem tudod letenni a homlokodat, akkor támaszd alá egy összehajtogatott takaróval vagy egy párnával. Az alhasat összenyomó ászanák kiválóak a székrekedés és a krónikus puffadtság elűzésére.

Supta Virasana
Térdelj fel , tartsd együtt a térdeidet és nyitsd szét a sarkaidat csípőszélességben. Nyúlj be a térdhajlatba, és húzd a sarkad felé a vádli izmát, majd told oldalra, ezután ülj be a sarkaid közé. Ereszkedj hátrafelé a könyöködre, lehet hogy már ez is elég erőteljes nyújtás, de ha úgy érzed, hogy ennél hajlékonyabb vagy, fokozatosan engedd le a hátad a talajra. A karjaidat tarthatod magad mellett is, vagy kinyújthatod a fejed fölött.

Ez a nyújtás nem nyomja össze a medencét, de enyhe nyújtást idéz elő az alhasi izmokban és alsó háti szakaszban. Vasant Lad ájurvédikus orvos szerint ez az ászana különösen hasznos a vata jellegű asztmás problémák kezelésében.

Dhanurasana
Ez az ászana szintén megnyújtja az alhasi részt, és összenyomja a medencét. Feküdj a hasadra, a karjaid magad mellett legyenek. Emeld fel a fejed, a vállaid, és a mellkasod, majd hajlítsd be a térdeid. Nyúlj hátra és fogd meg kívülről a bokáidat. Engedd, hogy a lábaid húzzák fel a mellkasod a levegőbe, így egész tested súlya a medence régión nyugszik. Ez elengedhetetlen a vata maximális enyhítése érdekében.

Virasana, Siddhasana, Padmasana
Ezek a pózok kifejezetten lecsendesítő jellegűek, megnyugtatják a vata izgatott természetét. Kiváló meditációs testhelyzetek, melyek lecsillapítják az idegrendszert, ezzel segítve az aggodalom, az idegesség, az ülőüdegzsába és az izomgörcsök gyógyítását. A leginkább megnyugtató póz természetesen a Savasana.

A vata problémákkal küzdőknek ajánlott elkerülni az idegrendszert túlzottan serkentő ászanákat, mint pl. a napüvözlet ismétléseket, és az érzékeny ízületeket igénybevevő pózokat. A 7. nyaki csigolya – ahol a nyak és a vállak találkoznak – egy ilyen terület. Van, hogy ez a csigolya nagy, kiáll, és nagyon érzékeny. A vata problémákkal küzdő embereknek sokszor gyengébbek a csontjaik, nincsenek zsírral kipárnázva, lazábbak a szalagjaik, és hajlamosak a fájdalomra. Emiatt a Salamba Sarvangasana és a Halasana kerülendőek, vagy úgy ajánlott gyakorolni, hogy a vállak alá összehajtogatott takarókat teszünk. Ez csökkenti a nyak extrém megnyúlását. A vata típusúak számára nem ajánlott ezen pózok nagyon hosszú megtartása, mert sérüléshez vezethet.

Ászanák a pitta kiegyensúlyozására

A pitta csökkentésére a nyugtató és nem túlzottan hőtermelő ászanák a legjobbak. A pitta egyensúlyzavar rámenősséget, hevességet eredményez. A nyugtató pózok segítenek ezt lecsillapítani és feloldják az indulatokat, a haragot. Az ilyen ászanák enyhülést hozhatnak az olyan betegségekben, mint pl. a tályog, a savtúltengés, a májproblémák és a pattanások.

A pitta kiegyensúlyozó ászanák a köldök és a rekeszizom közötti területen, a vékonybél tájékán fejtenek ki nyomást. Ezek az ászanák közvetlenül a májra és a lépre gyakorolnak hatást, és normalizálják az emésztés tüzét.

Ustrasana
Nagyon előnyös póz a pitta kezelésére. Térdelj fel úgy, hogy az ülőcsontjaid a térdeid felett legyenek. Tedd a tenyereidet a farizmokra. Mozdítsd a combjaidat és a medencédet előre miközben hátra nyújtóztatod az alsó háti részt, és a kezeiddel egyre lejjebb lépkedsz a combok hátulján. Finoman nyúktsd meg a nyakad. Lélegezz! Ez az ászana megnyitja az alhasat, a napfonatot, a mellkast, így szabadon áramolhat az energia ezeken a területeken.

Bhujangasana, Dhanurasana
Ezek az ászanák fontos szerepet játszhatnak a tályogok és a hepatitis gyógyításában.

A Bhujangasana-t úgy hajtsd végre, hogy hason fekszel, a lábaid egymás mellett, nyújtod a lábfejed. Hajlítsd a könyököd és helyezd a tenyereidet a talajra az alsó bordáid magasságában. (Ha kevésbé hajlékony vagy, akkor teheted magasabbra, a mellkashoz a tenyereidet.) Belégzésre, nyújtsd a könyököket, emeld a fejed, a mellkasod, a hasad, miközben a medencecsontjaidat a földön tartod. Figyelj, hogy ne vetsd hátra a fejed, nyújtd a nyakad, így nézz felfelé.

A pitta problémánál kerülni kell a fejállást. Ez a póz ugyanis hőt termel a testben, és ennek a hőnek nagyrésze a fejben és a szemekben gyűlik össze. A szemeket szinte teljes mértékben a pitta irányítja. Ezért a fejállás szemproblémákat okozhat, vagy ronthatja a meglévő szembetegségeket a pitta típusú embereknél. Ha csak enyhe pitta kiegyensúlyozatlanság áll fenn, akkor nagyon rövid ideig szabad kitartani a fejállást.

Ászanák a kapha kiegyensúlyozására

A kiegyensúlyozatlan kapha nehéz, lassú, hideg és nyugodt jellegét kezelni olyan ászanák gyakorlásával lehet, amelyek serkentőek és hőtermelőek. Ezek leginkább a mellkasnyitó pózok. A gyomor és a mellkas területén halmozódik fel a kapha. A mellkasban nyálka formát ölt. A kapha egyensúlyozó ászanák gyakorlásával megelőzhető a hörghurut, a tüdőgyulladás, de az asztma és a tüdőtágulat is.

Ustrasana, Setu Bandha Sarvangasana
A kaphák számára hasznos ászanák. A Setu Bandha Sarvangasana-hoz feküdj hanyatt, a karjaid melletted legyenek, a tenyerek a talaj felé néznek. Az alkarjaidat használva emeld fel a medencédet, miközben a vállaidat és a talpaidat a talajon tartod. Kerülj a vállaid csúcsára, és emeld egyre magasabbra a medencédet.

Ezt a pózt könnyebben is végrehajthatod úgy, hogy a hátadat alátámasztod egy hengerpárnával. Mindkét variáció nagyszerűen megnyitja a mellkast, szabad energiaáramlást biztosítva ezen a területen. A szívcsakra energiaáramlását is felszabadítja, így növeli a részvétet és a feltétel nélküli szeretetet a szívünkben.

A kapha típusúak számára fontos a nyugtató, csendesítő pózok hatásait ellensúlyozni hőtermelő, serkentő ászanákkal. A kapha emberek alkalmasak leginkább az erősítő jellegű pózok gyakorlására, mivel ízületeik és izmaik erősek és stabilak. Mivel hajlamosak a merevségre, számukra különösen fontos a rugalmasság fejlesztése.

Surya Namaskar – Napüdvözlet

Kiváló aerobic gyakorlat a kapha túltengésre, segít a túlsúly és a depresszió (a két jellemző kapha állapot) kezelésében. Ideális intenzitása miatt, hőt termel, és nyitja a mellkast.

12 részből áll ez a sorozat.
Állj egyenesen zárt lábakkal (Tadasana). Hozdd össze a tenyereidet a mellkas előtt (Namaskarasana). Emeld fel a karjaidat a fejed fölé és enyhén hajolj hátra. Dönts előre Uttanasana-ba, és tedd a kezeidet a talajra. Innen vidd hátra a jobb lábadat miközben behajlítod a balt. A jobb térd a talajon feküldhet, a bal lábfej a kezeid között legyen.

Vidd a bal lábadat is hátra a jobb mellé, majd emeld a csípőd Adho Mukha Svanasana-ba. Engedd le a tested a talaj közelébe, majd emeld a felsőtested Bhujangasana-ba. Emelkedj vissza Adho Mukha Svanasana-ba, majd hozd előre a jobb lábad, vidd le a medencéd. A jobb lábfejed legyen a két kezed között, a hajlított térded a mellkasod közelében. Hozd a bal lábadat is előre, ahogy visszatérsz Uttanasana-ba. Gyere fel álló helyzetbe, és emeld a karjaidat a fejed fölé, enyhén hajolj hátra, nyújtsd meg a gerinced és a nyakad. A kör végén hozd a kezeidet a mellkashoz, a tenyerek együtt legyenek. Ismételd meg a kört a bal lábbal kezdve is, majd minden körnél változtatsd az oldalt.

Minden testtípus számára előnyös a Napüdvözlet gyakorlása a kapha napszakban (reggel 6:00-10:00), kivéve ha igen erőteljes vata vagy pitta egyensúlytalanság esete áll fenn. A kapha típusú embereknek sok körön keresztül, nagy sebességgel javasolt végezni a Napüdvözletet. A vata típusúak jobb ha elkerülik ezt a gyakorlatsort, vagy nagyon lassan hajtják végre, nagyfokú tudatossággal. A pitta típusúak ne végezzék sokszor egymás után ezt a sorozatot, mivel erőteljes hőtermelő hatással bír.

Nem sok ászana van kedvezőtlen hatással a kapha típusúakra, hiszen a kapha a nyújtás és a mozgás minden formájából profitál. A kapha típus két gyenge pontja azonban a tüdők és a vesék, ezért az olyan ászanák, mint pl. a túl hosszú ideig tartott Dhanurasana, amely nagy nyomást fejt ki az alhasi tájékra, túlzott izgalomba hozhatja a veséket.

Egyéb tényezők

Bizonyos szempontból a fenti szabályok túlontúl le vannak egyszerűsítve. Az egészséges jóga gyakorlás kialakításakor nem csak a születési konstitúciót, az aktuális egyensúlytalanságokat, de az egyén korát, az évszakot, és a napszakot is figyelembe kell venni.

Életünk különbözp szakaszaiban különböző dósák játszák a kiemelt szerepet. Születéstől a pubertáskorig testünket és elménket leginkább a kapha dominálja. Pubertástól nyugdíjas korunkig a pitta játssza a főszerepet, majd később a vata veszi át az irányítást.

Mindvégig figyelnünk kell az életkor által érvényesülő dósa hatásaira, és ennek megfelelően változtatni a gyakorlásunkat. Fiatalabb korban testünk jobban tűri az aerobic stílusú jóga gyakorlást. Ahogy idősödünk, egyre inkább csendesítő ászanákat kell gyakorolnunk.

Az évszakok szintén hatással vannak ránk. A hideg évszak a kaphát erősíti, a meleg pedig a pittát. A hűvös, de száraz vagy szeles idő a vatát helyezi előtérbe. A kapha időjárásban a serkentő, hőtermelő gyakorlás a megfelelő, míg pitta időben a hűsítő. Vata időjárás esetén a nyugató, csendes pózok szolgálják leginkább az egészséget.

Végül a napszakokról. A kapha időszak reggel 6:00-10:00-ig tart, ekkor lassabban mozgunk. A pitta 10:00-14:00 óráig dominál, ekkor a legerősebb az emésztés tüze. A vata 14:00-18:00 óráig játssza a főszerepet, a nappal és az éjszaka között átmenet időszakában.

A legtöbben reggel jógáznak, amikor a világ csendes. 6:00 előtt, a vata időszakban csak nagyon csendes és finom gyakorlás ajánlott. 6:00 után, a kapha időben azonban a serkentő jellegű pózok ideálisak. Figyelj azonban arra, amikor megtervezed a gyakorlásodat, hogy a vikriti, az aktuális kiegyensúlyozatlanság sokkal fontosabb, mint az évszak, az életkor, vagy a napszak hatása. Ezek a tényezők csak módosíthatják a gyakorlásod, de nem ezek alapján kell megtervezni. Csak amikor már majdnem teljesen kiegyensúlyozott a vikritid, akkor lehet ezen tényezők alapján tervezni.

A dósák kiegyensúlyozása csak az egészséghez vezető út fele. A másik fele az egyre inkább szattvikus életmód felépítése. Meg kell tanulnunk kifejezésre juttatni szattvikus természetünket.

Az ájurvéda és a jóga harmóniája által kijelölt úton mindenki számára lehetővé válik a teljes önmegvalósítás.

Mark Halpern a california-i College of Ayurveda alapítója és igazgatója.

Eredeti szöveg: Mark Halpern

Forrás: www.yogajournal.com

(Eredeti angol címe: Iyengar Yoga for Motherhood. Safe practice for Expectant and New Mothers – magyar fordítása még nincs).

New York-Tel Aviv: Sterling Kiadó, 2010. 464 oldal, 35 USD

Ezt a könyvet látva a kismamáknak jógázni, a jógázóknak pedig teherbe esni támad kedve. Csodálatos, inspiráló és biztonságos útmutató közel félezer oldalon nemcsak várandósoknak, de minden nőnek, gyakorlóknak és oktatóknak egyaránt.

Ámbár a hatha jóga általánosan az emberi testre van jótékony hatással, mégis, mivel eredetileg a pózokat férfiak dolgozták ki férfiaknak, a nők jógagyakorlásukban figyelembe kell vegyék, hogy a testük másképp működik, így néha külön odafigyelést igényel. Különösen igaz ez a női lét olyan szakaszaira, mint például a menstruáció, a terhesség, vagy a menopauza.

Az Iyengar iskola mindig is élen járt a női jógagyakorlás kérdéseinek boncolgatásában. Csak néhány kiemelkedőbb példa: Geeta Iyengar, B. K. S. Iyengar lánya 1983-ban jelentette meg Jóga: drágakő nőknek (Yoga: a gem for women – magyar fordítása még nincs) címú úttörő munkáját. Ezt követte Lois Steinberg Geeta útmutatója a nők jógagyakorlásához című könyve (Geeta’s Guide to a Woman’s Yoga Practice, 2005 – magyar fordítása még nincs). Egy másik figyelemre méltó kiadvány ebben a tematikában Bobby Clennell Nők jógakönyve (The Woman’s Yoga Book, 2007– magyar fordítása még nincs).

Ebben a sorban a legfrissebb kiadvány ez a mostani, amely ezúttal egy specifikus élethelyzetre, a várandósságra fókuszál. Szerzői a fentebb is említett Geeta Iyengar, valamint Rita Keller, német szenior Iyengar jóga oktató és Kerstin Khattab, Iyengar jóga oktató és kardiológus (anya és lánya).

A bevezető fejezet általános fogalmakat tárgyal, mint például a jóga és az ajurvéda, és gyönyörű gondolatokat olvashatunk általában a nőiségről, valamint a várandósságról. Az Iyengar módszer által kifejlesztett és használt segédeszközök is bemutatásra kerülnek.

A kismamaság nem a fogantatás pillanatában kezdődik, és nem ér véget a szüléssel, így hát külön fejezetek tárgyalják a fogantatásra való felkészülést, és a szülés utáni regenerálódást, míg maga a várandósság a trimeszteres felosztás alapján kerül felvezetésre. Előbb a fogantatásra való felkészülés következik, e célból ajánlatos szekvenciákkal. A várandósság szakaszának tárgyalása teszi ki a könyv következő részét. Egy általános leírást kapunk minden egyes pózról, valamint a légzőgyakorlatokról, részletes instrukciókat a végrehajtásukhoz, továbbá kis listát a jótékony hatásukról és az ellenjavallatokról. Ezt a részt néhány rövid szekvencia zárja olyan általános várandóssági tünetekre mint például szédülés, magas vérnyomás, légszomj, illetve hátfájás. Ezután következnek a szekvenciák a várandósság három szakaszára, kezdőknek és haladóknak külön-külön. Majd maga a szülés, a közben használható pózok, légzőgyakorlatok és mantrák kerülnek bemutatásra.A következő nagy fejezet a szülés utáni regenerálódást tárgyalja, hasonló struktúrában, szekvenciákkal és kimerítő instrukciókkal.

Függelékként a szerzők tárgyalják a női anatómiát is, valamint összeállítottak egy ajurvédikus elvek alapján kidolgozott étrendet is. Masszírozás technikák is bemutatásra kerülnek mind az anya mind a baba számára. Mindezt kiegészíti egy hasznos linkgyűjtemény, problémajegyzék, szanszkrit szavak jegyzéke és általános jegyzék.
Külön említésre méltó a csodálatos illusztrációs anyag: minden póz minden variációja dokumentálva van, gyakran az ászana kivitelezésének minden lépése látható és követhető. A modell pedig egy haladó várandós jógagyakorló, akinek két terhességét kísérték végig a könyv szerzői.

Egy alapmű született, mely ajánlott olvasmány nemcsak várandósoknak, hanem várandósságra készülőknek is, haladó és kezdő jógagyakorlóknak, jógaoktatóknak, és – remélhetőleg – nőgyógyászoknak és bábáknak is. És nem csak olvasmány, de kézikönyv, elvégre szerzőinek szándéka szerint ez egy biztoságos útmutató ahhoz is, hogy bátran kipróbáljuk a benne leírtakat.

Megrendelhető többek között a kiadó és a YogaMatters honlapján, valamint itt Budapesten az Amrita Jógastúdióban.

Az oktató minősége

3. A tanár ezerszer magasabb szintű kell, hogy legyen a saját mozdulatában.
4. A tanárnak gyorsabbnak kell lennie a tanítványnál, hogy kijavítsa annak hibáit.
5. A tanítás művészetéhez türelemre és toleranciára van szükség.
6. A tanítványnak valamit magába kell szívnia abból, amit megmutatsz, mutasd meg hát magadon és ismételd többször is, ha szükséges. A tanárnak akár hatszor is meg kell mutatnia, a tanítványnak háromszor megcsinálnia: ez a szeretet.
7. A prédikáló propagandista, de a tanár vallással bíró személy.
8. A tanár sosem panaszkodhat a fájdalmairól. Együtt kell élj a fájdalmaiddal.
9. Ha a tanár nem tud szembenézni egy kis fájdalommal, mit tud tanítani? Ha te magad nem tudod helyesen végezni, másnak sosem fogod tudni megtanítani helyesen. Így hát le kell győznünk a fájdalmat és meg kell tanulnunk helyesen csinálni.
10. Járjon a tanárság és a tanítványság kéz a kézben.

A szerénységről és a büszkeségről

11. Légy belül szerény, de mutass erőt kifelé.
12. Légy szerény belül, de üvölts mint egy oroszlán, amikor tanítasz.
13. Ha a tanár nem belevaló, nem kérheti tanítványait, hogy legyenek azok.
14. Légy erős és pozitív a megközelítésedben. Ahogy kétséget mutatsz tanításodban, a kétség magvait hinted el tanítványaidban.
15. Légy megerősítő tanításod során, hogy bizalmat kelts tanítványaidban. Légy negatív belül, hogy reflektálj a saját munkádra.
16. Légy extrovertált tanításkor és introvertált gyakorláskor.
17. Ne kérd tanítványaidat, hogy olyat csináljanak, amitől Te is tartasz.

A tanítványok megközelítéséről

18. Mivel a tanítványoknak nincs fogalma az ászanákról, úgy kell bemutatnod, hogy fel tudják fogni az érzékeikkel és az elméjükkel, hogy felfogják a gyakorlásukban.
19. A tanítás művészetében mindig tanulóként kell dolgoznod. A tanárok tanítványaiktól tanulnak, mivel minden tanítvány más és más testben és elmében. A tanár kötelessége, hogy a különböző egyének testének és elméjének egységét segítse elő.
20. Segítsd elő a tanítványok fejlődését. Építsd őket fizikailag, mentálisan és spirituálisan a saját példád alapján és ne csak puszta szavakkal.
21. Többet ér néhányat őszintén jól tanítani, mint azzal büszkélkedni, hogy ezreket és ezreket tanítok.
22. A tanár az, aki lemászik a tanítványok szintjére és aztán lépésről lépésre építi fel őket, hogy elérjék a célt.
23. Ereszkedj le tanítványaid szintjére és vezesd őket lassan szeretettel és elhivatottsággal, amíg elérik a szintedet.

Az oktató gyakorlásáról

24. Az az oktató, aki gyakorlás nélkül tanít, erkölcstelen.
25. Kísérletezz magadon, mérd az előnyöket és hátrányokat. Figyeld, hogy van-e tisztaság a gondolataidban. Aztán vezesd a tanítványaidat.
26. Tanárként a saját tapasztalatodon dolgozz, a helyesen és a helytelenen, amit gondolsz és amit gondoltál, mielőtt ugyanezt megtanítottad a tanítványaidnak.
27. A tanároknak sokkal többet kell otthon dolgozniuk, mielőtt tanítanának, mielőtt egy egész órát levezetnének.
28. Dolgozz saját magadon, otthon csendben, hogy megtaláld, hol követtél el hibákat a saját magyarázatodban vagy a tanítványaid javításában.
29. Tapasztaljunk magunkon, mielőtt átadnánk tudásunkat, hogy tisztában legyünk, mit is akarunk tanítani.
30. Azok, akik valamit mondanak és mást csinálnak, nem kapják meg a jóga méltóságát.

A tanár mint tanuló

31. Légy oktató a tanítás alatt, de a szíved szívében maradj tanuló. Ez teszi lehetővé, hogy megtanuld a tárgy finomságait.
32. Szerény kell, hogy légy ahhoz, hogy azt mond, hogy még mindig tanulod a művészetet. Sose mondd, hogy „tanár vagyok, ezért tanítok”. Ez büszkeség.
33. Próbálj meg új megközelítést minden órán. Habár elég haladó lehetsz a tanulmányaidban, mindig van hely a fejlődésnek.
34. Minél mélyebben próbálod, annál több friss pont jön napvilágra. Aztán válsz szerény, tiszteletnek örvendő és szerethető tanárrá.

Hibákról és hanyagságról

35. A tanár, bár elkövet hibát a tanítása során, de nem lehet hanyag vagy érzéketlen. A hanyagság és figyelmetlenség destruktívabb, mint egy súlyos hiba. A hibát az intelligencia hiánya okozza, de a hanyagság és az érzéketlenség tudatos felelőtlenségből fakad. A tanár teljesen és egyedül felelős érte. A hibát ki lehet javítani és meg lehet bocsátani.
36. A tanításban fellépő hanyagság és érzéketlenség megbocsájthatatlan bűn.
37. Ha más oktatók követnek el hibát, sosem kiabálok rájuk, de a saját oktató-tanítványaimat sosem engedem ilyen hibákat elkövetni. Nem tévedhetnek és nem lehetnek büszkék.
38. Ne erőszakold tanítványaidat egy ászanába. Az ászana nem jön erőszakkal. Ha a bőr nagyon kemény, először a mozgást kell megtaláld, hogy a bőr ellágyuljon, aztán kapod az akciót. Az akció akkor történik, amikor a bőr puha lesz. Ahhoz, hogy megtanuld az akciót, mindent puhává kell tégy. Meg kell különböztetned, kinek adsz mozgást és kinek adsz akciót. A bőr a tudás érzéke.

A tanítás művészetéről

39. Látni művészet. Ki kell fejleszd ezt a művészetet tanításod során.
40. A testnek meg van a saját intelligenciája, amit Neked, mint tanárnak a felszínre kell hoznod.
41. A tanításban muszáj, hogy legyen mind kommunikáció, mind közösség. Ha a kommunikáció a jnana (tudás) átadása, a közösség, ami a tanár és a tanítvány egysége, a szeretet útja a tanítványok felé.
42. A tanítás egy nehéz művészet, de a legnagyobb szolgálat, amit az emberiségnek tudsz nyújtani.

A tanítványok kezeléséről

43. Kezeld tanítványaidat belülről mint Istent, de kívül dirigálj és követelj.
44. Kívülről a tanárnak rendkívül erősnek kell lennie, de mélyen befogadóvá a tanítványai szükségére. Szolgáld a tanítványokat, akik eljöttek hozzád, mintha az istenit szolgálnád.
45. Kezeld mások testét szentebben, mint sajátodat. A tanítvány teste nem egy dolog a piacon, ahol azt mondod: „ Rendben, kidobhatom”. A tanítvány sokkal szentebb kell legyen számodra, mint Te magad.
46. Ha jönnek tanítványok, adj hálát Istennek, hogy küldte őket, hogy tanítsd. Ha nem jönnek, adj hálát Istennek, hogy van időd gyakorolni.

A saját tanításáról

47. Jógatanárként többet adok mint amennyit veszek. Ez az én etikám és a filozófiám.
48. Amikor tanítok, teljes mértékben ragaszkodom a tanítványaimhoz, máskor teljesen szenvtelen vagyok.
49. Ahogy mutatom tanítványaimnak, hogy mit kapok a szádhanámtól, szabad vagyok, üres maradok a fejemben és teli a szívemben, így nincs bűntudatom.
50. A legjobbat nyújtom a saját szintemen, hogy más embereket inspiráljak a jóga művészetére és tudományára. Ha a tanítványaim ezt küldetésként veszik fel, akkor ez a művészet sosem fog elhalványulni.

Forrás: Yoga Rahasya, Vol. 17. No.2. 2010
Fordította: Répássy Erika, okleveles Iyengar jóga oktató
www.iyengarjogabudapest.hu
Minden jog fenntartva!

A jóga egy összetett dolog, de a meghatározása igen egyszerű: yogah cittavrtti nirodhah (Jóga Szútrák, I.2). Ez lefordítva annyit tesz: A jóga a tudat mozgásainak a megszűnése. A jógik a tudatot (citta) három részre osztják: elme, egó és intelligencia. B. K. S. Iyengar Az élet új megvilágításban című legújabb könyvében burkoknak nevezi ezeket a részeket.

A külső burok az elme. Ez szűri az öt érzékszerv felől áramló információkat, pl. azt, hogy éhes vagyok vagy fázom. Mivel az elme folyamatosan gondolatokat és képeket generál, Iyengar egy számítógéphez hasonlítja, amely nem tudja önmagát leállítani, és folyamatosan feldolgoz, megkülönböztet és döntéseket hoz.

Az egó a tudat legbelső burka. Ez adja nekünk a különállóság érzetét, az én-tudatot, és azt a benyomást, hogy mi vagyunk a világ közepe. Az egó értékes, hiszen őmiatta nem tévesztjük össze önmagunkat a buszon melletünk ülő idegennel, vagy a házunk előtt álló fával. De az egónak van egy negatív megítélése is, hiszen ő az, aki ragaszkodik a vágyakhoz, a sikerekhez, az előítéletekhez és a véleményekhez. Azt gondolja, hogy az egyén semmi más, mint az összessége mindazoknak a sikereknek, aggodalmaknak, tulajdonoknak, állásoknak es minden másnak amit felhalmozott. Az egó ragaszkodik az élethez, és gyakran él a dícső múltban vagy a félelmetes jövőben.

Az elme és az egó közt helyezkedik el a köztes burok, az intelligencia. Ez rendelkezik azzal a képességgel, hogy érzékelni tudja önmagát és meg tud tenni olyasmiket, amit azelőtt soha. Más szóval, az intelligencia a tudatnak az a része, amely lehetővé teszi számunkra, hogy megfigyeljünk magunkat (beleértve az elménket és az egónkat is) és hogy változásokat indítsunk el. Iyengar az intelligenciát a tudat forradalmárjának nevezi.
Iyengar azt mondja, hogy amikor az egyik burok aktív, akkor kiterjeszkedik, a többi réteget összehúzódásra késztetve. Tehát amikor az intelligenciát aktiváljuk, akkor a hiperaktív elmét és a ragaszkodó egót visszavonulásra kényszerítjük, és ezáltal megtapasztaljuk a jóga csendességét.

A bőr mélységei

Legtöbben azt gondoljuk, hogy az agy az egyetlen hely, ahol intelligencia és érzékelés létrejöhet. De Iyengar szerint ez az álláspont nem veszi figyelembe a test veleszületett belső intelligenciáját – márpedig ez a jógi eszköze a tudat lecsendesítésére. Szerinte az intelligencia a test minden egyes sejtjében kifejleszthető. Erre pedig az egyik módszer a segédeszközök használata.

A bőr, mondja Iyengar, az intelligencia egyik első rétege, hiszen a bőr idegzete információkat szolgáltat az agynak. Mivel egy négyzetcentiméternyi bőrdarabka több száz idegvégződést tartalmaz, amint egy segédeszköz hozzáér a bőrhöz, felébreszti és feléleszti a tudatosságunkat. Az intelligencia nem azáltal fejlődik, hogy érzünk valamit, hanem mert képesek vagyunk megfigyelni, hol ér hozzánk az eszköz, és hol nem, és hogyan tanít nekünk valami újat. “Minden eszköz lenyomatot kell hagyjon a testen” mondja Iyengar – ily módon kezd el majd az intelligencia kibontakozni. Semmi értelme az eszközhasználatnak, ha nem tanulunk belőle.

A tudat hullámzásainak elcsendesítése egy nehéz, igénybevevő feladat. Tapas, vagyis tűz szükséges ahhoz, hogy haladni tudjunk a jóga útján. Iyengar szerint a tapas gyújtja meg az intelligencia lámpását, a guru feladata pedig az, hogy fellobbantsa ezt a tüzet a tanítványokban, és megvilágítsa az intelligencia fényével a sötét és tudatlan területeket. A segédeszközök, a guruhoz hasonlatosan, arra vannak, hogy irányítsák a tanítványt az úton. Az igazi guru ritka, és nem lehetünk folyton a közelében. De ha a guru nincs jelen személyesen, a segédeszköz mutatja az utat a helyes cselekvés és a maximális intelligencia felé. Ha ily módon használjuk, a segédeszköz rávezet minket a megfigyelés, a megkülönböztetés és a reflektálás módozataira. Ez a folyamat pedig növeli az intelligenciánkat és megtanít a tudat hullámzásainak lecsendesítésére.

Adho Mukha Svanasana (Lefelé néző kutyapóz)

Tégy egy összehajtogatott takarót a földre, majd ereszkedj rá négykézláb. Tedd a tenyered a takaró két oldalára, úgy, hogy a középső ujj előre mutasson és a kezek vállszélességben legyenek. Emeld fel a térdeket a talajról és igazítsd a lábfejed oly módon, hogy csípőszéles távolságra legyenek egymástól. Ezután nyújtsd ki a karokat és lábakat, majd pihentesd a fejed a takarón. Ha a fejed nem ér le, emeld meg a takarót magasabbra, vagy vidd a lábfejeket távolabb a kezektől. Tartsd ki a pózt 1-től 3 percig. Majd ismételd meg takaró nélkül, és figyeld meg a különbségeket a láb és gerinc nyújtásában alátámasztott fejjel és anélkül. Figyeld meg, hogy a lábak és karok jobban nyúlnak, ha a fej pihen.

Végig tanulmányozd magad a pózban. Könnyebb azokat a helyeket figyelni, amelyek kontaktusban vannak a talajjal, illetve amelyek nyúlnak. De használd az intelligenciádat arra, hogy behatolj vele olyan területekre is, amelyeknek nem vagy tudatában. Iyengar szerint nem elég csak kitartani a pózt, hanem végig figyelnünk kell benne. A tenyerek lenyomásával időnként újra tudod tölteni a pózt. Ez majd a lábnyújtást is felerősíti. Bizonyosodj meg arről, hogy a felsőtest mindkét oldala egyvonalban van, és ugyanolyan hosszú, mint a test középvonala. Figyeld meg azt a pillanatot is, amikor a figyelmed lanyhul, és az intelligenciád visszavonul.

Salamba Sarvangasana (Válltámasz)

Helyezz három pontosan összehajtogatott takarót a földre. Végy egy jógaövet és készíts egy akkora hurkot, hogy ha belebújtatod a karokat és rögzíted az övet a könyök fölött, az öv segítsen a vállakat és a könyököket egy vonalban tartani.Vigyázz, hogy a hurok ne legyen se túl szoros, se túl laza. Helyezd az övet a felkarra a könyök fölött. Majd feküdj le a hátadra úgy, hogy a vállak legyenek a takarókon, a fej pedig a padlón (a nyaknak nem szabad a takarókon maradni). Figyeld meg ebben a fekvő helyzetben azt a pontot, ahol az öv hozzáér a karokhoz. Ugyanúgy és ugyanott ér-e hozzá a két karhoz az öv? Majd emeld a lábakat föl és gyere föl válltámaszba. Helyezd a tenyereket a hátadba. Nyújtsd a lábakat egyenesen fel. Semmiképp ne forgasd a fejed.

Iyengar szerint ebben a pózban arra kell az öv, hogy a kar bőrét és izmait tanítsa. Nem támaszként használjuk, és nem arra, hogy megakadályozza a könyökök szétcsúszását. Az öv olyan kérdésekre ad választ mint: Hol ér hozzá mindkét karhoz? Hol érzem az övet? Hol nem érzem az övet? Melyik kar húzza erősebben az övet? Ha más az érzet a két karon, melyik az a kar, amelyik helyesen dolgozik?
Használd az öv érzetét arra, hogy folyamatosan javítsd a pózt. A bicepszet csavard belülről kifele. Minél jobban forog a bicepsz, annál magasabbra emelkednek a lapockák. Amikor kijössz a pózból, figyeld meg hogy az öv hagyott-e lenyomatot a karodon. Az lenne jó, ha nem hagyott volna. Ha hagyott, az azt jelenti, hogy nekinyomtad a karod. Legközelebb próbálj ezen javítani.

Utthita Trikonasana (Kinyújtott háromszög póz)

Állj terpeszbe, szembe az ebédlőasztallal vagy a heverő hátsó részével. Fordítsd a jobb lábfejet picit befele, a bal lábat pedig teljesen ki, annyira, hogy a bal lábfej párhuzamos legyen az eszközöddel. Nyújtsd ki a karokat oldalra, majd anélkül, hogy a lábakat behajlítanád, tedd a bal kezed a talajra, a jobbat pedig nyújtsd felfele. Figyeld a felső háti szakasz izmait. Érzel keménységet a trapézizmodban? (ez egy nagy háromszög alakú izom a nyak és a hát találkozásánál.) Figyeld meg a lapockák és a gerinc közötti távolságot. Általában az alsó lapocka messzebb van a gerinctől mint a felső, de ideálisan egyforma távolságra kellene lenniük. A legtöbben nem is érzékeljük a felső lapockánkat ebben a pózban. Érezzük a karok nyújtását, de az nem föltétlenül jelenti azt, hogy a lapockaemelés megtörtént.

Leslie Peters

Forrás: Yoga Journal

A shavasana gyakorlata

Vegyünk le minden szoros ruházatot és készüljünk fel a shavasana gyakorlására. Feküdjünk hanyatt egyenes testtartással egy pléden. Fûzzük össze ujjainkat a fejünk felett, és kinyújtott karral nyújtózzunk, amennyire csak tudunk. Aztán helyezzük mindkét kezünket a test mellé tenyérrel felfelé. Gyõzõdjünk meg róla, hogy a testünk egyenes, majd csukjuk be szemünket. Amikor készen állunk, kezdjük el ellazítani magunkat testrészenként. Kezdjük a jobb nagy lábujjal. Gondoljunk rá egy ideig. Aztán gondoljunk a második, harmadik, negyedik, majd az ötödik lábujjunkra. Talán nem fogjuk látni õket lelki szemeinkkel, de sorban gondolhatunk mindegyikre. Gyorsan kell tovább haladnunk testrészeinken, különben elalszunk. Most gondoljunk jobb talpunkra. Próbáljuk meg érezni a hideg, meleg vagy zsibbasztó érzeteket. Aztán haladjunk a jobb boka, majd a vádli felé. Legyünk tudatában az érzeteknek. Most gondoljunk a jobb térdünk izületére. Érezzük a nyomást, ahogyan a térdünk nehezebbé válik. Aztán haladjunk a jobb combunk felé. Pihenjünk meg itt és legyünk tudatosítsuk valamennyi érzetünket. Ezután vigyük figyelmünket a jobb medencére. A medencérõl egybõl vigyük a figyelmünket a jobb tenyérre. Tudatosítsuk tenyerünket, valamennyi érzetet a tenyérben, a vérkeringésnek is. Aztán menjünk át a jobb nagyujjra. Tudatosítsuk a jobb nagyujjunkat. Legyünk tudatában, ahogy egyre nehezebbé válik. Tapasztaljuk meg az érzetet. Azt fogjuk érezni, hogy a jobb nagy ujjunk nehezebbé és erõtelivé válik. Aztán lépjünk át a második, harmadik, negyedik és ötödik ujjunkra. Majd tudatosítsuk az egész kezünket, ujjainkkal egyetemben. Most figyeljünk a csuklónkra, könyökünkre és a jobb vállra. Ezek után ismételjük meg az egészet a bal oldalunkon. Majd vigyük a tudatosságunkat a sahasrara [szahaszrara] pontra. Ezen a ponton képesek leszünk arra, hogy egy kis erõkoncentrációt érezzünk a korona csakrában. Ha érzel efféle koncentrált erõmozgást a sahasrara-ban, az azt jelenti, hogy sikerült a shavasana gyakorlatod. Most figyeljünk a homlokunkra. Tudatosítsuk az egész területet. Aztán jöjjünk le a két szemöldök közötti részre. Van itt egy pont, próbáljuk meg érzékelni. Aki ismeri ezt a pontot, ismeri a pszichikus alvást. Most ereszkedjünk a szemhéjjakra, aztán lejjebb az orr hegyére. Itt határozottan érezni fogunk egy különleges érzetet. Aztán menjünk lefelé a szívközpont felé, és tudatosan tapasztaljuk meg az érzeteket. Aztán még lejjebb a köldök központhoz és legyünk tudatában az itt tapasztalható érzeteinknek. Ezek után lazítsuk el a test nagyobb részeit. Kezdjük a jobb lábbal a deréktól lefelé a lábujjakig, aztán a bal lábbal. Lazítsuk el mindkét lábat. Lazítsuk el a jobb kart a vállaktól az ujjak hegyéig, aztán a bal karunkat is. Majd lazítsuk el az egész testet a fejtõl a lábujjakig. Legyünk tudatában ellazult testünk fizikai jelenlétének. Most, ahogyan csendesen fekszünk, vizualizáljuk lelki szemeink elõtt az egész testünket egy pillanatra. Érezzük, mintha egy alvó testre néznénk, amely nyugodtan pihen. Így próbálod meg szétválasztani fizikális és mentális testedet és a tudatosságot a testeden kívülre viszed. Tisztán kell látnod, ahogy állsz a tested mellett és nézed azt. Alaposan nézegesd magad egy darabig. Tehát ki kell vetítened magad, aztán ahogy ezt megtetted, látnod kell magad a fejedtõl a lábujjakig részletesen.
Végezetül, ebben a végsõkig befelé forduló állapotban asztrális testünkre halmozunk egészséges elhatározásokat, önszuggesztiót és reflex-szerûen rögzülõ mintákat. Ezek az elhatározások olyan egyszerû kijelentések legyenek, amilyenek csak lehetnek, és harmincszor ismételjük meg õket. A yoga nidra, a pszichikus alvás magasabb és intenzívebb gyakorlását egy jógi vezetése mellett kell alaposabban tanulni, aki el tudja magyarázni a pszichikus folyamatok sokféleségét, ez a személyes tanítás meghaladja a beszéd és a toll hatalmát. Ha van mestered, aki vezetni tud a shavasana-ban, õ el tud vinni a legmagasabb meditatív állapotba ezen a gyakorlaton keresztül. Bár ez nem vezet szamádhihoz, de elõkészítõ gyakorlatként lehet alkalmazni.

Forrás: Yoga magazin, 2004 november;

a Satyananda Yoga®/Bihar Yoga® tradíció nemzetközi magazinja;

www.biharyoga.net

www.satyanandajoga.hu

Kedves barátom, minden bizonyos és bizonytalan dolog közül egyetlen dolog biztos, a halál. A születés nem biztos, mivel nem lehetünk tudatában a halálnak, mielőtt az megtörténik, mert a saját befejezetlen karmánk adja születésünket és amikor a karma beteljesülése véget ér ebben az életben, akkor történik a halál.

A jógi nem években méri életét, hanem lélegzetben. Minden egyes levegőnek, amit vesz, hosszúnak, kifinomultnak kell lennie olyannyira, hogy az energiát bőségesen el tudja tárolni. Ezért aztán még mindig van esélyünk arra, hogy építsük a sorsunkat a jövőnk számára. Ha jógikus fegyelmet gyakorlunk egész életünkön keresztül, minden bizonnyal meg tudjuk hosszabbítani életünket, mivel az aggodalmak és kétségbeesések nem rozsdásítanak el bennünket.

Az egyén felelős azért, hogy átgondolja, mit tegyen az élet és a halál között azáltal, hogy életének értelmet ad és hogy fenségesen, nemesen és méltóságteljesen hal meg. A jóga ezt teszi.
Ami a betegségeket illeti, vagy mi hívjuk meg őket, vagy sorsunk számlájára írandók. A jó karma jó gyümölcsöt terem, a rossz karma rossz eredményt szül. A betegségek a múlt rossz karmájából is adódhatnak. Ha valaki a betegség ellenére is a jóga sadhana-n (a jóga útján) jár, fenségesen halhat meg.

Emlékszem egy ide kacsolódó történetre a Srimad Bhagavatam 8. skandájából, ami Gajendra-Moksam-ként is ismeretes: az Elefántkirály szabadsága a haláltól. Egyszer Indradyumna király, aszkéta és jóga gyakorló, meditációban ülve nem vett tudomást vendégéről, Agasti bölcsről. A mérges Risi elefánttá átkozta a királyt. Az átok az elefántok királyává változtatta őt. Vad elefántokkal barangolt várva megváltására. Egyszer a csorda belegázolt egy tóba és nagy élvezettel spriccelték egymásra a vizet. A tóban lakó krokodil elkapta az Elefántkirály lábát, erősen szorítva húzta le a mélybe. Kettelyük harca a víz alatt 1000 évig tartott. Végül az Elefántkirálynak eszébe jutott Vishnu Isten, akihez elkezdett imádkozni és meditálni. Ahogy a halál egyre közeledett ,az Elefántkirály felidézte életét. Az emlékek az életében véghezvitt tapas-nak köszönhetően jöttek elő. Megjelent Mahavishnu és megölte a krokodilt. Később az Elefántkirály fenségesen halt meg és eljutott Vaikunthá-ba, Vishnu Isten lakába. Az Elefántkirály Sarupya Mukti-ba jutott, ami egy Istenhez hasonlatos forma.

Ez a történet tanulságot tartogat számunkra. Bár a betegségek és a támadások ránk törhetnek, de ha a jógikus gyakorlásunk megérinti a szívünket, akkor a halál fenségesen érkezik majd, a betegség ellenére.

Azt is érdekes megfigyelnünk, hogy a haláltól való félelem egyfajta vallásos beállítódás és az Én kutatása felé irányít. Ha nem létezne halálfélelem, akkor elmerülnénk és belefeledkeznénk az örömök világába. A haláltól való félelem figyelmeztet bennünket, hogy kövessük feladataink tudományát, ami az egyént a spirituális élet felé vezeti tudván, hogy előbb vagy utóbb meghalunk. Fogadd el a halált, ahogyan élni szeretnél.

Mostanság a gyógyszerek képesek arra, hogy meghosszabbítsák az életet, de a jóga szándéka nem csak az, hogy kitolja az élet határát, hanem hogy a rendelkezésünkre álló életet hasznosítsa és tegye teljessé, boldoggá, kielégítővé és spirituálissá. A halál bizonyos, s mégis ki lehet tolni értékes életet élve. Ne hagyd, hogy a halál gondolata vagy a haláltól való félelem hamarabb öljön meg mint a tényleges halál! A jóga az élet művészetét tanítja éppúgy, mint a halál művészetét.

Forrás: Yoga Rahasya Vol 17 No 1 2010

Fordította: Répássy Erika, certified Iyengar yoga teacher

http://erikarepassy.wordpress.com/

Mi a jóga szerepe az életminőség javításában?

Egy ilyen kérdésre sose lehet meggyőző választ adni. Nekünk magunknak kell megtalálnunk saját válaszunkat a maga idejében, amikor megelégszünk azzal, és be tudjuk illeszteni életünkbe.

Karma – a szabad akarat sorssá válik

Mindenek előtt nézzük meg, hogyan fogjuk fel az életet? A jógikus látásmód szerint az élet és a teremtés a karma kölcsönös hatása. Minden egyes létező, amely ennek a teremtésnek a kereteiben bármilyen formában létrejön, legyen rovar, csúszómászó, madár vagy emberi lény a karma törvényének tárgya. A karma meghatározó tényezője az életnek. A Bhagavad Gíta harmadik fejezetében Sri Krisna azt mondja, hogy a karma a teremtés tartóoszlopa. Attól a pillanattól fogva, hogy megfoganunk, a karma megkezdődik. A magzat növekedése az anyaméhben karmikus folyamat. A születés karmikus folyamat. Az intellektuális és kreatív képességek valóra váltása az életben a karma megvalósulása. A karma származhat a múltból, a karma a jövővé válhat, és mindig itt van a jelenben. Az a feladatunk a karmával kapcsolatban,
hogy középpontunkban legyünk, önirányultak legyünk: csak önmagunknak legyünk tudatában.

A karma meghatározás létrehozza az ok és okozat ideáját. Bármilyen kondicionáltság, körülmény az életben, legyen akár kellemes vagy kellemetlen egyéni választ fog kiváltani. Az hogy miféle válasz lesz ez, függ a karma erősségétől, amelynek sorrendje függ, milyen gúna vagy tulajdonság kel fel bennünk. Az a személy, akit ellenségünknek vagy ellenfelünknek tekintünk, az is marad akár egész életünkben, addig a pillanatig, amíg ki nem lépünk abból az állapotból, amiben ellenségünknek tartjuk. A fájdalmak és kellemes érzetek nem mások, mint körülményeinkre, amelyek mindig is léteznek körülöttünk, adott válaszok. Még a szükség és a vágy is, hogy boldogságot találjunk válasz egy kondicionáltságunkra. Néha ezek a kondicionáltságok láthatóak, analizálhatóak, megérthetőek, néha rejtetten működnek, és a tudattalanban, a láthatatlan szubtilis rétegekben vannak. Amikor képesek vagyunk befogadni és megérteni, akkor könnyen kezeljük őket. Ezek a kondicionáltságok intellektuális megértésünk hatáskörébe tartoznak és megpróbálhatjuk kitalálni a módját, hogy úrrá legyünk rajtuk. De vannak bizonyos kondicionáltságok, amelyek láthatatlanok, mégis uralják egész viselkedésünket, személyiségünk kifejezését és képtelenek vagyunk arra, hogy irányítsuk, vagy ellenőrizzük őket. Amikor találkozunk ezekkel a helyzetekkel, azt mondjuk: „Ó, ez bizonyára a karmám, amelyet így kell megélnem.” Amikor valamit nem értünk, mert láthatatlan, ismeretlen és ezért nem uralható befolyás, nos azt hívjuk karmának. Azt jelenti, hogy akár látható vagy láthatatlan, mindig van egy hatás, amely vezet minket: természetünk és személyiségünk, gondolataink, kifejezésmódunk, hozzáállásunk és viselkedésünk. Tehát itt nem csak arról beszélünk, hogy hogyan nyerhetjük el a boldogságot abból, amit teszünk, azért mert ez nagyon korlátozott, ha összehasonlítjuk a karmikus létezés teljes dimenziójával. Ha nyersz a lottón, megmámorosodsz, és szomorú leszel, ha elvesztesz valamit. A depresszió vagy szorongás attól, hogy elvesztünk valamit vagy valakit, például egy munkát vagy egy barátot csak egy meghatározott ideig befolyásol minket, nem teljes életünkön át. Ezek az örömök és aggodalmak csak a helyzetben való részvételünk és bevonódásunk pillanatnyi tudatosságát jelzik a külső körülmények által, amelyek állandóan befolyásolnak minket, még akkor is, ha nem vagyunk tudatában ezeknek. Ha meditációt gyakorlok, talán boldog leszek egy darabig, addig amíg képes vagyok elfelejteni a nehézségeimet, de ez nem jelenti azt, hogy felszabadultam a meditációmban. Inkább ránézhetnénk a kérdésre nem csak saját nézőpontunkból, hanem egy szélesebb megértésből, hogyan működünk mi emberi lények, mint Isten alkotásának teremtményei, és miféle alapelvek irányítanak minket.

A karma kezelése a jamák és nijamák segítségével

Patandzsali a jóga nyolcrétű ösvényéről beszélt: jáma, nijáma, ászana, pránájáma, pratyahára, dáraná, djána és szamádhi. Annak a kornak, amikor Patandzsali a jógát rendszerezte másak voltak a szükségletei, mint manapság. Azokban az időkben az embereknek nem volt tévéjük, kocsijuk, mobiltelefonjuk vagy számítógépeik. Olyan életet éltek, amely egyszerű volt, a társadalom nyelvén szólva primitív életet, de a jóga szempontjából szattvikus életet. Ebben a sokkal természetesebb állapotban, ahol a személyiség szattvikus volt, nem megfertőzve a luxus és a kényelem szükségleteitől, a pszichológiát és a jógát nem a testen keresztül közelítették meg, hanem a mentális kifejezés, a gondolat és viselkedés finom hangolásán át. Patandzsali a jámákat és nijámákat a jóga két első alkotóelemévé tette azért, mert ez az, amikor elkezdjük finomra hangolni a szellemi kifejezésmódunkat. Ezután gyakorolták az ászanákat, amely a harmadik lépés volt. A Jóga szútrák nyitó mondta: „Jóga csitta vritti niródhah”, amely a gondolati kifejezés finom hangolásával foglalkozik. Azonban mai környezetünkben, ahol magunkévá tettünk a materialista tudatot, és alapvetően a test szükségleteivel azonosulunk, az ászana és pránájáma fontosabbá vált számunkra, így hát először ászanát és pránájámát gyakorlunk. Aztán a pratjáhára és dháraná fontos azért, hogy kezeljük a tudat frusztrációit. Csak ha már egyszer van valamiféle látható kontrol a tudatunk felett, akkor kezdhetünk el gondolkodni azon, hogyan tudnánk minőségi változásokat bevinni az életünkbe a jámák és nijámák által.

Átalakulás a jamák és nijamák által

A jámák és nijámák befogadása részévé válik a meditációs átalakulásnak, amelyet a jógán keresztül tapasztalunk. Nézzük az öt nijámát. Tisztaság-szaucsa (sausha), megelégedettség szantósa (santosa), önmagunk elemzése-szvádhjája (swadhyaja) a meditációban tapasztalható.

A meditáció önmagunk tisztításának folyamatává válik minden szeméttől, ami eddig felhalmozódott bennünk, és ez lesz a tapaszja (tapas), a mértékletesség. A meditáció a tanulás eszközévé válik, hogy hogyan engedjünk el és adjuk át magunkat, ez az Ísvara pranidána- önmagunk Istennek szentelése (Ishwara Pranidhana). A meditáció az öt jáma megélésének az eszközévé is válik, az igazság megélésének, ez a szatja (satya). Így megtisztítva természetünket a türelmetlenség veszít erejéből személyiségünkben és ez az ahimszá, (ahimsa) az erőszakmentesség megvalósításával fejeződik ki. Asztéja (asteya), tartózkodás a lopástól, aparigráha (apargraha), egyszerű élet és tartózkodás a kapzsiságtól és brahmacsarja, (brahmacsárja) mindig a legmagasabb célunkat tartani tudatunkban természetessé és spontánná válik számunkra. A jámák és nijámák megvalósítása az, amire törekszünk a karma jóga, bhakti jóga és dnyána jóga gyakorlásával. Szatja, az igazság nem lehet részünk addig, amíg nem vagyunk megalapozottak a djána jógában. Djána jóga azt jelenti megvalósított bölcsesség, tehát nincs hamisság, csak az igazság. Egyszerűen: az áhimszá nem lehet a részünk addig, amíg nem vagyunk megalapozottak a karma jógában. Tehát a jámák és nijámák kiegészítő gyakorlatai más jógáknak, és amikor el kezdjük élni őket, egy meditációs tudatosság felé haladunk, amely folyamatos és állandó és nem csak elröppenő, időleges. Ez ugyanaz a fajta folytonosság és sorrend, amelyet most szükséges beépíteni az életünkbe. Az ászana, pránájáma, pratyahára és dháraná gyakorlása után a testünkben szabadnak érezzük magunkat, nyugodtabbnak, megnövekedett életerővel és összpontosítással. Ahelyett hogy csak próbálkozunk meditálni, építsük be tanulási folyamatunkba és térjünk vissza Patandzsali első lépéséhez, tegyük magunkévá a jamákat és nijamákat. Ez lesz az a pont, ahonnan többé már nem a jóga gyakorlói leszünk, hanem jógivá válunk. Bárki, aki egy kicsit is praktizál orvosnak tekinthető, de doktori képesítés megszerezéséhez meghatározott képzést kell elvégezni. Hasonlóan ehhez, ahhoz hogy jógivá váljunk, meghatározott képzésre van szükségünk a jámák és nijámák terén azért, hogy felkészüljünk a dhjánára és szamádhira. Ez az a megközelítés, amelyet szükséges beépíteni ahhoz, hogy a jógát a mindennapi életünkben gyakoroljuk.

A karma kezelése a szannjam segítségével

A második pont a karma kezelésében, amely befolyásolja életünket az a szannjam. A szannjamot használhatjuk egy mérőeszközként arra, hogy lássunk mennyit haladtunk, fejlődtünk. Szannjam azt jelenti önmérséklet, ellenőrzött vezetés vagy átvenni a hatalmat. A vad lovak összevissza száguldoznak, de ha felkészítjük, tréningezzük őket, meg tudjuk lovagolni őket és engedelmeskednek akaratunknak. Az első alkotóelem az ellenőrzött beszéd, amely szanszkritul vani szannjam. Ezt nem könnyű elérni, de a beszéd ellenőrzése nagyon magas intenzitású energiát vált ki. A vani szannjamból következik a vák sziddhi, a megvalósuló szavak ereje. Erőt közvetít annak az embernek a beszéde, akinek meg van ez a hatalma, mert generálja a saktit, tehát bármit is mondjon, az valóra válik. Az ilyen emberek mindig a legpozitívabban, legkedvezőbben, leghelyénvalóbb módon gondolkoznak, ezért mindig az igazat fogják mondani, mert a beszéd a tudatállapot kifejezésének egy eszköze.

A tudat nagyon különleges valami: elraktározott energia batyu és a gondolatok úgy sugároznak ki, mint az elektromágneses hullámok. Minden gondolat a környezetünkben van. Nem láthatjuk őket, úgy ahogy nem láthatjuk a rádió vagy más hullámokat sem, de egy megfelelő berendezés segítségével el tudjuk fogni azokat. A rádióval tudjuk fogni a rádióhullámokat. Ugyan ilyen módon, ha van valamiféle „gondolatadó-vevőnk” el tudjuk kapni gondolatainkat, és úgy hallgathatjuk azokat, mint egy rádiót. Mióta megszülettem, ismerem Swami Satyanandát. Sok más ember, akik szintén ismerik őt, hosszú ideje lehetnek a tanúi annak a ténynek, hogy soha az életben nem hallottunk egy negatív kijelentést sem tőle. Soha sem gondolkodik negatívan, mindig mosolyog, jó dolgokra gondolva. Soha sem hallottam tőle, hogy bármi rosszat is mondott volna valakire, még azokra sem, akik bántották. Hasonlítsuk ezt össze a saját életünkkel. Folyamatosan rosszat gondolunk más emberekről, számunkra nem lehetséges, hogy reakció-mentesek legyünk akár egy fél órára is a nap 24 órájából. A második alkotóelem a tudat ellenőrzése,a manasz szannjam. Ez azt jelenti, hogy legyünk képesek vezetni és irányítani mentális kifejezésmódunkat pozitívan, kreatívan és alkotó módon. Ez azt jelenti, hogy mindig legyünk éberek, és képesek legyünk visszavenni tudatunkat a tamaszikus tendenciák lefelé húzó erejéből, és a szattvikus felé irányítsuk. Amikor jön egy rossz gondolat, azonnal állítsuk meg és változtassuk meg úgy, hogy visszatérünk egy jó gondolathoz. Ez nagyon hasonlít a Brahma vicsara szádhana gyakorlatához, amely kiterjeszti szeretetünket és együttérzésünket, nem csak azokra, akiket szeretünk, hanem azokra is, akiket utálunk. Hasonló módon kell lennie egy képességnek, amely felismeri a tudat állapotát, amely a tamasz felé lefelé húz és egy erőnek, amely visszafordítja a szattva felé. A harmadik alkotóelem a karma szannjam, önuralom a cselekedetek felett. Ez magába foglalja bármilyen cselekedet irányítását, így ez a legpozitívabb és legteljesebb végeredményre vezet. A szannjam ezen három formája javasolt a jógában azért, hogy fenntartsuk a szattva, világosság, fény és bölcsesség tudatosságát. Ha már egyszer képesek vagyunk fenntartani a szattva állapotát, akkor minőségi változások történnek életünkben. A karma szannjamnak ez az a szintje, ahol belső képességeinket a szvadhjáján, az önmegértésen keresztül kell, hogy irányítsuk.

Személyes SWAN gyakorlat

Két gyakorlat van, amit végezhettek. Az egyik, hogy megváltoztatjátok meglévő hozzáállásotokat a dolgokhoz. Cselekedeteinket és hozzáállásunkat a dolgokhoz az életben erősségeink, gyengeségeink, céljaink és szükségleteink irányítják, amelyet mi SWAN elvnek nevezünk. S erősség (angolul: strength), W gyengeség (weakness), A célok (ambitions) és N (needs) szükségletek. Azt gondoljátok, megérhetjük magunkat azáltal, hogy kérdezgetjük: „Ki vagyok én?” Nem, ez nem helytálló kérdés. A válasz egyszerű: az vagyok, aki vagyok. Önelemzés, önmegfigyelés, önmegértés kezdi el összerakni életünk kirakójátékának darabkáit, és tanít meg különbséget tenni erősségek és gyengeségek, célok és szükségletek között. A szvádhjája mély megértését adja természetünknek, és hogy milyen tulajdonságok miatt reagálunk sajátságos módon. Néha a gyengeség olyan legyőző erejű, hogy nagyon alacsony az önbecsülésünk s a zavarodottság és kétségek belopóznak. Néha az erősségek úgy elárasztanak, hogy elbizakodottá, arrogánsakká és meggondolatlanokká válunk. Olyan sok dolog történhet mind a négy szinten, ennek megértését nevezzük szvadhjájának. A gyakorláshoz készítsd el saját erősségeid, gyengeségeid, céljaid és szükségleteid listáját. Először csak írd le és tedd el. Aztán a következő héten írj egy másikat és tedd el. Végezd ezt négy héten keresztül. Aztán vedd elő mind a négy lapot, tedd magad elé, és hasonlítsd össze. Látni fogod, hogy néhány tulajdonságot hozzáírtál, néhányat elhagytál, de néhány végig ott maradt. Először az ismétlődőkkel foglalkozz.

Aztán a legjobb tudásod szerint gyakorold azokat az erősségeidet, kerekedj felül a gyengeségeken, értsd meg céljaidat és törekedj arra, hogy megvalósítsd szükségleteidet. Személyes szinten ez a szvadhjája és karma szannjam gyakorlatod.

Interaktív mozi gyakorlat

A másik gyakorlat, amit végezhetsz az a kölcsönhatás szintjén van. Amikor este lefekszel, lásd magad, mintha egy moziban lennél onnantól kezdve, hogy reggel felkeltél addig, amíg este lefeküdtél. Tudatod szemével nézd végig összes aznapi teendőidet: mit ettél reggelire, hol ültél, kivel, mit beszéltél, mindent. Éld át újra minden egyes percét a napnak, és találni fogsz bizonyos helyzeteket, ahol észreveszed, hogy nem reagáltál megfelelő módon. Ezen a ponton állítsd meg egy kicsit a napi mozit. Gondolkozz öt percig: „Ha ugyanebbe a szituációba kerülnék, hogyan reagálnék, ha már tudnám azt, amit most tudok?” Aztán nyomd meg a lejátszás gombot és folytasd a mozit. Folyamatosan gyakorold ezt. Néhány esemény ismétlődni fog újra és újra addig, amíg tudatosságod hatókörébe nem kerül, és észre nem veszed: „Ez az, ahol hibáztam. Túl gyenge vagy túl agresszív vagyok. Itt nem vagyok képes kifejezni, amit szeretnék. Itt talán túl nyitott vagyok, és az emberek nem igazán figyelnek oda.” Egy idő után a külső körülményekre és a környezetednek adott válaszaid meg fogak változni. Ahogy megváltoznak, sokkal elégedettebb leszel, teljesebb és megelégedett önmagaddal, mert minden tőled telhetőt megteszel.

Úgy élni, mint egy emberi lény

Szankalpát, fogadalmat teszünk, hogy úgy élünk, mint egy emberi lény, és nem mint egy állat, ami csak reagál minden helyzetben. Tehát az első alkotóelem az élet minőségének növelésében
az, hogy tudatában legyünk jelenlegi erőfeszítéseink jövőbeli sorsunkat határozzák meg. Önmagunk ismerete a szvádhjáján keresztül hozzájárul a szannjam minőségének növeléséhez
életünkben. Ez befolyással van karmánkra, jelenlegi és jövőbeli életminőségünkre. A második alkotóelem életünk javításában az, hogy felismerjük, hogy mai környezetünkben a jógát az ászanával, pránájámával, pratjáhárával és dháranával kell kezdenünk, aztán térhetünk rá a jámákra és nijámákra és vihetjük át azokat életünkbe. A Bihar Yoga Bharatinál ezt a tudást adjuk át a tanulóknak. Azt mondjuk, hogy válasszanak egy jámát és egy nijámát, amelyet tökéletesíthetnek addig, amíg itt élnek. Néhányan megteszik, néhányan nem, de azok, akik megteszik, látják a változást az életükben, és egy sokkal mélyebb és őszintébb kapcsolatba
kerülnek a jógával. A szannjam gyakorlásának harmadik alkotóeleme a beszéd, a gondolat és a
cselekedetek fegyelmezése. Ez a három alapvető lépés egy mélyebb jógikus folyamatba
visz minket, amely megérinti és megváltoztatja az életedet.

Forrás: Yoga magazin, 2005 június;

a Satyananda Yoga®/Bihar Yoga® tradíció nemzetközi magazinja;

www.biharyoga.net

Függetlenül attól, hogy milyen jógát gyakorolsz és hol, B. K. S. Iyengar befolyása mindenütt érezhető. A jóga népszerűsége Nyugaton nagy részben neki tulajdonítható; Amerikában majdnem 50 éve vezette be a módszerét. Sok újítása ma már klasszikus: meghatározta a módot, ahogyan az egyvonalúságról gondolkodunk, és anatómialiag pontos fogalmakat fejlesztett ki ennek leírására; bevezette a segédeszközök használatát; megtanított arra, hogyan lehet haladni a test, elme és lélek egységét kereső jóga útján túl sok ezoterikus Hindu sallang nélkül. Egyik leglényegesebb hozzájárulása a jóga terápiás használata. Felfedezései bizonyították a jóga erejét egy egész sor betegséggel szemben; munkásságának eredménye növelte a jóga hitelét a tudományos és orvosi közegekben.

1966-ban megjelent könyve, a Jóga új megvilágításban, mára már klasszikussá vált; ez az ászanagyakorlás alapvető kézikönyve; amikor az oktatók a helyes pózt magyarázzák, általában arra az egyvonalúságra hivatkoznak, amit Iyengar elmagyaráz, majd szakértelemmel bemutat a könyvében. A Yoga Journal sem fotózik pózokat soha a könyv konzultálása nélkül.

„A jóga népszerűsége, valamint az én részem ebben a folyamatban nagy megelégedésemre szolgál,” mondja Iyengar. „De nem szeretném, ha ez a népszerűség elhomályosítaná azt a mélységet, amit a jóga a gyakorlónak adhat.” Új könyvében, Az élet új megvilágításban megosztja velünk, hogy mit is ért egy teljes jógikus úton.

Ebben a könyvben nem pózokat mutat be, ahogyan a Jóga új megvilágításban teszi. Az élet új megvilágításban című könyvében Iyengar felfedi előttünk a jóga „szívét”, ahogyan azt ő hetven év fegyelmezett mindennapos gyakorlásában megtapasztalta. Tárgyalja a lét különböző aspektusainak (fizikális, emocionális, mentális és spirituális) integrálását, mint jógikus célt, a jóga pózok és légzőtechnikák szerepét a teljesség keresésében, azokat a külső és belső akadályokat, amelyek visszatartanak az úton való haladástól, valamit annak a pontos módozatait, ahogyan a jóga képes átalakítani az életünket és segít harmóniában élni a körülöttünk levő világgal. Az itt következő részletben Iyengar elmagyarázza, hogy az ászanagyakorlás fontos a jógikus úton, de nem ez a végcél.

“Az ászana célja, hogy összehangolja és harmonizálja a fizikai testet az összes többi szinttel, illetve réteggel, vagyis a finom emocionális, mentális és spirituális testtel. Ezt nevezzük integrációnak. De hogyan kell ezeket a rétegeket összehangolni és az integrációt megtapasztalni? Hogyan találjuk meg ezt a mély átalakulást egy olyasvalami által, ami kívülről pusztán a testnek szokatlan helyzetekbe való nyújtásának és csavarásának tűnik? Mindez a tudatossággal kezdődik.

Az intelligenciára és az érzékelésre általában úgy gondolunk, mint ami csakis az agyunkban megy végbe. A jóga viszont megtanít arra, hogy a tudatosságnak és az intelligenciának az egész testet át kell hatnia. Az intelligenciának szó szerint el kell borítania a test minden egyes részét. Össze kell házasítanunk a test tudatosságát az elme tudatosságával.

Ennek az együttműködésnek a hiánya a töredékesség érzéséhez és “rosszul-léthez”, betegséghez vezet. Például, csak akkor kellene ennünk, amikor a szájüregben spontán módon beindul a nyáltermelés, hiszen így közli velünk a test intelligenciája, hogy valóban éhesek vagyunk. Ellenkező esetben csak túltápláljuk magunkat, és a “rosszul-lét” bekövetkezése csak idő kérdésévé válik.

A modern ember oly kevéssé használja a testét, hogy elveszíti ennek a testi tudatosságnak az érzékenységét. Az ágyból átül az autóba, az autóból az iróasztalhoz, onnan vissza az autóba, majd a heverőre, innen pedig ismét az ágyba, és ebben a mozgásban nincs semmi tudatosság, semmi intelligencia. De főképp nincs cselekvés. A cselekvés intelligens mozgás. A világ tele van mozgással, de amire igazán szükség lenne, az több tudatos mozgás, több cselekvés.

A jóga megtanít bennünket arra, hogyan töltsük meg mozgásunkat intelligenciával, ezáltal cselekvéssé változtatva azt. Tulajdonképpen az ászanában bevezett cselekvésnek kell felébresztenie ezt az intelligenciát. Amikor egy cselekvést kezdeményezünk az ászanában és valahol máshol a testünkben valami akaratunk ellenére megmozdul, az intelligencia rögtön elkezd vizsgálódni, es megkérdezi: „Helyes vagy helytelen volt ez a mozdulat? Ha helytelen, mit tehetnék, hogy megváltoztassam?”

Hogyan fejleszthetnénk hát a testnek ezt az intelligenciáját? Hogyan tanuljunk meg a mozgásainkat cselekvéssé változtatni? Az ászanák megtaníthatnak minket. Olyan méretű érzékenységet fejlesztünk ki magunkban általuk, hogy bőrünk minden egyes pórusa belső szemként kezd el viselkedni. El kezdjük érezni a bőr és hús közt húzódó határvonalat. Ily módon a tudatosság kiterjed a test határterületeire is, és képes lesz megérezni, hogy egy bizonyos ászanában megtörténik-e az egyvonalúság a testben. Ezeknek a szemeknek a segítségével belülről tudjuk finoman javítani és kiegyensúlyozni a testet. Ez egészen más mint a normális szemeinkkel való látás – inkább „érezzük” a test pozícióját.

Például, amint kinyújtod a karjaidat a Harcos pózban, láthatod a kéz ujjait magad előtt, de ugyanakkor érezheted is őket. Érezheted a helyzetüket és a kiterjeszkedésüket egészen az ujjak begyéig. Ugyanígy képes vagy a hátsó láb elhelyezkedését is érzékelni, és meg tudod mondani, hogy egyenes-e, anélkül, hogy hátranéznél a tükörben. A sokmilliónyi sejtszintű szem segítségével megfigyelheted és kijavíthatod (mindkét oldalt megigazítva) a testhelyzetedet. Ily módon elkezdesz tudatosságot vinni a testedbe és összeolvasztani az elme és az izom intelligenciáját. Ennek az intelligenciának végig az ászana alatt mindenütt jelen kell lennie a testedben. Abban a pillanatban, amikor elveszíted az érzést a bőrödben, az ászana tompává válik, és az intelligencia áramlása megakad.

A testnek ez a tudatossága harmóniában kell legyen az agy és a szív intelligenciájával. Lehet, hogy az agy adja ki a parancsot a testnek egy ászana végrehajtására, de ezt a szívnek is éreznie kell. A fej az intelligencia székhelye, a szív pedig az érzelemé. Mindkettőnek együtt kell működnie a testtel.

Ehhez persze akaraterőre is szükség van, de az agynak ennek ellenére is muszáj hallgatnia a testre, és figyelembe vennie, hogy mi lehetséges a test képességein belül. A test intelligenciája tény. Valóságos. Az agy intelligenciája képzelgés. Ezt a képzelgést kell valóságossá alakítani. Az agy álmodozhat arról, hogy ma egy nagyon nehéz hátrahajlást fog végrehajtani, de a lehetetlent még egy együttműködő testre sem lehet ráerőltetni. Mindig haladni szeretnénk, de ehhez az együttműködés lényeges.

Hiába mondja az agy: „Meg tudjuk tenni.” A térd azt fogja erre mondani: „Ki vagy te hogy megmond, mit tegyek? Én döntöm el, hogy képes vagyok-e rá, vagy sem.” Hallgatnod kell arra, amit a test mond. Néha együttműködik velünk, néha pedig meggondolja magát. Ha szükséges, használnunk kell az intelligenciánkat ennek az elemzésére. A megoldások adni fogják magukat, még akkor is ha az elején a saját kárunkon fogunk tanulni. Csak ez hoz majd valódi egyetértést a test és az elme között. Ehhez viszont nem csak az agy alázatára, hanem a test megértésére is szükség van. Az agy nem tud mindent. Ha viszont tudást kap a testtől, akkor később képes lesz rá, hogy a test intelligenciáját növelje. Ily módon kezd a test és az agy együtt dolgozni az ászana tökéletes kivitelezésén.

Ez egy egymásbafonódási és az egybeolvadási folyamat, amikor lényünk összes rétege egymással összhangban dolgozik. Egymásbafonódás alatt azt értem, hogy lényünk összes fonala és szövete minden szinten kapcsolatban áll egymással. Így tanul meg a test és az elme együtt dolgozni. A bőr a legkülsőbb intelligenciarétegünk, míg legbelül rejlik a legmélyebb bölcsességünk. Tehát a külső érzékelésből származó tudásnak és a belső bölcsességnak kapcsolatban kell maradni végig a pózok végrehajtása során. És olyankor megszűnik a dualitás: egységben vagy, teljes vagy. Létezel, anélkül hogy éreznéd a létet. A bőr kihívása megérinti az Önvalót, a Lelkünket, és azt mondja az Önvaló: mit tehetnék többet? A külső tudás cselekvésre ösztönzi az Önvalót.

Amint már mondtam, mialatt jógázunk, a test mondja meg, mit csináljunk, nem az agy. Az agynak együtt kell működnie a testtől kapott üzenettel. Gyakran mondom a tanítványaimnak: „Az agyad nincs a testedben! Ezért nem sikerül az ászanád.” Ez alatt természetesen azt értem, hogy az intelligenciája a fejében maradt, és nem tölti ki a testét. Lehetséges, hogy az agyad gyorsabban mozdul, mint a tested, vagy a testednek nem sikerül végrehajtani az agy utasításait mert nem kap megfelelő útmutatót az intelligenciádtól. Tehát vagy az agyadat kell lelassítani azért, hogy követni tudja a testet, vagy a testet kell gyorsabban mozgatni, hogy felérje az agy intelligenciáját. Engedd, hogy a test legyen a cselekvő, az agy pedig a megfigyelő.
Cselekvés után pedig elemezd, amit tettél. Helyesen értelmezte-e az agy a cselekvést? Ha az agy nem jó megfigyelő, akkor a cselekvés zavarodottá válik. Az agy kötelessége, hogy átvegye a tudást a testtől, majd kalauzolja a testet a cselekvés további finomítása felé. Minden cselekvés után tarts szünetet és elemezz. Így fejlődik a figyelem. És ebben a csendben alkalmad lesz feltöltődni tudatossággal. Amikor azt kérded magadtól: „Vajon minden egyes részem végrehajtotta a feladatát?” ez már ön-tudatosság. Az Önvalónak kell kideríteni, hogy megfelelő-e a végrehajtás.

Megállni és a mozgást elemezni nem azt jelenti, hogy mozgás közben viszont nincs elemzés. Az elemzésnek folyamatosnak kell lenni a cselekvés alatt is, nem csak utána. Ez az, ami igazi megértéshez vezet. Az igazi tudás az, amikor cselekvés és elemzés egyszerre történik. A lassú mozgás lehetővé teszi az elemző intelligenciát. Az agynak lehetősége van megfigyelni a mozgást, és ez gyakorlott cselekvéshez vezet. A jóga művészete a megfigyelés élességében rejlik.

Amikor megkérdezzük magunkat „Mit csinálok?” vagy „Miért csinálom?”, az elme kinyílik. Ez az ön-tudatosság. Viszont fontos kiemelni, hogy a tanítványnak ön-tudatosnak, és nem ön-érzetesnek kell lennie. Ön-érzetesség az, amikor az elme folyamatosan aggódik magáért és tűnődik önmagán, állandóan kételkedve és önmagába merülve. Mintha angyal és ördög egyszerre ülne a két vállunkon arról vitatkozgatva, mit is kellene csinálnod. Ha önérzetes vagy, kimeríted saját magad. Ugyanígy, az izmaidat is meg fogod erőltetni, ha csak az ászanára gondolsz, valamint arra, hogy milyen messzire akarsz nyújtani. Így pedig nem fogod az ászanát és a nyújtást a saját képességeid szerint megtapasztalni.

Az ön-tudatosság az ön-érzetesség ellentéte. Amikor ön-tudatos vagy, akkor teljesen önmagadban vagy, és nem kívülről nézel befele. Tudatában vagy annak, hogy mit teszel ego és büszkeség nélkül.
Ha nem tudod elcsendesíteni a testet, akkor az agyad sem fogod tudni elcsendesíteni. Ha nem ismered a test csendességét, nem fogod megérteni az elme csendességét sem. A cselekvésnek és a csendnek együtt kell járnia. Ahol cselekvés van, ott csendnek is kell lenni. Ahol csend van, ott tudatos cselekvés van, nem pedig puszta mozgás. Amikor cselekvés és csend együtt dolgozik, akár egy motor sebességváltó tárcsái, akkor az intelligencia sebességbe lendül.

Amikor pózokat hajtasz végre, az elmének egy belső csendes tudatos állapotban kellene lennie; ez nem alvást jelent, hanem csendességet, ürességet, és teret, amit aztán betölthet a pózok okozta érzetek éles tudatossága. Belülről figyelheted magad. Teljes a csendesség. Legyen a testhez való hozzáállásod távolságtartó, de ezzel egy időben ne hanyagold el és ne siettesd a test egyetlen részét se, hanem maradj végig éber az ászana végzése közben. A sietés elszívja az erődet, legyél akár Delhiben vagy New Yorkban. Végezd a dolgodat ritmikusan és nyugodt elmével.

Nehéz a test tudását szavakba önteni. Sokkal könnyebb felfedezni, hogy milyen érzés. Olyan, mintha az intelligenciád fénysugarai átsütnének a testeden, ki a karjaidon át az ujjbegyeidig, és le a lábaidon a talpadig. És ahogy ez történik, az elme passzívvá válik és ellazul. De ez egy éber, és nem egy tompa, üres passzívitás. Az éber lazítás állapota pedig felfrissíti az elmét és megtisztítja a testet.

Miközben végzed az ászanát, folyamatosan újra kell töltened az intellektuális tudatosságod, hogy a figyelem megszakítás nélkül áramoljon. Abban a pillanatban, hogy elengeded magad, és nem töltődsz újra, a figyelem szétszóródik. Ez a fajta ászanagyakorlás pusztán megszokás, nem pedig felélénkítő kreatív gyakorlás. Abban a pillanatban viszont, amint figyelmet viszel a gyakorlásba, akkor alkotsz, és ez az alkotás élettel és energiával teli. A tudatosság segítségével felülkerekedhetünk a fáradtságon és kimerültségen, mind az ászanában, mind pedig az életünkben. A cselekvő tudatosság energiát hoz létre, és megfiatalítja a testet és az elmét. A tudatosság életet ad. Az élet pedig dinamikus, tehát az ászanáknak is annak kell lenniük.”

Részlet az Élet új megvilágításban: jógikus út a teljesség, belső béke és végső szabadság felé című könyvből

(Light on Life: The Yoga Journey to Wholeness, Inner Peace, and Ultimate Freedom, by B.K.S. Iyengar © 2005. Magyar fordítása még nincs).

Forrás: Yoga Journal

Azért, mert nem vagyunk boldogok, illetve csak ritkán. Életünk tele van gondokkal, aggódással, hitetlenkedéssel, depresszióval és gyakran hiányzik önbizalmunk is. Ez az állapot csökkenti energiánkat és zűrzavarban, harmónia nélkül élünk. Hosszú ideig nem nélkülözhetjük a harmóniát, mivel hiánya betegséghez vezet. A betegség azonban segíthet visszatalálni a harmóniához, isteni eredetünkhöz. Ezen az úton segít a jóga.

Jóga a csendben LÉTEZÉS átélése, az ITT és MOST megtapasztalása. Átélni: ki is vagy valójában?

A gyakorlatok és elmélkedésünk közben fontos a figyelmes hallgatás önmagunkra de mindennapi tevékenységünk során is. A meditáció figyelmünk irányítását jelenti, tapasztalatot, érzelmi nyitást, tudatra ébredést. Mindez a jógagyakorlatok lényege. Légzésünk különösen segít bennünket abban, hogy megtanuljunk összpontosítani, kikapcsolni önmagunkat, LENNI és arra, mit jelent SEMMIT se tenni.

A légzés kinyit minket lelkünknek a VÉGTELEN LÉLEKKEL való egyesülése felé. Lélegzetünk bensőséges és örök kapcsolatot teremt az isteni misztériummal és a körülöttünk lévő világgal.

A jóga összekapcsolódást, egyesülést, harmóniát és az egység megteremtését jelenti. Belső hangunkra, tanítónkra hallgatni azt jelenti, el kell lazulnunk, át kell adni magunkat. Szabadon lélegezve kinyílhatunk; megtanulunk lenni, gondolat nélkülivé válni.

A JELEN PILLANATBAN LEVÉS megszabadít bennünket gondolatainktól, fel-felbukkanó képeinktől, gondjainktól, félelmeinktől, belénk szorult vágyainktól, babonáinktól és negatív érzelmeinktől. Szabad tér nyílik számunkra és abban az új, az igazság, a valóság jön létre.

Kinyitódsz, ösztönösen is megérted a dolgok lényegét. Legmélyebb lényed bontakozik ki, nyugalom és béke lesz az osztályrészed.

Gyakran történik meg, hogy jóga címszó alatt a gyakorlatok hangsúlyozásával folyik a tanítás. Olyankor viszonylag kevés figyelmet szentelnek a pranayamara (a légzés kiterjesztésére) és a meditációra. Az ilyen jóga inkább sporthoz hasonlít, a lelki fejlődés igénye hiányzik belőle. Sokszor csak a teljesítmény fontos, a szépség, az erő, a kitartás, a tanár számára pedig a tekintély megszerzése mellett a pénz is fontos szerepet játszik.

A jógagyakorlatok során a megszerzett energia, a könnyedség, a stabilitás, életerőnk fejlesztését, egészségünk fenntartását, és személyiségünk megfelelő lelki szintre való emelkedését segítik elő.

A jóga megtanít minket uralkodni szellemünkön, és nyitottá tesz új elképzelések és gondolatok felé. A jóga kifejleszti önismeretünket és önbizalmunkat. Életünk kiteljesedik, kivirul. A feszültség, nyugtalanság, fájdalom, depresszió, betegség lecsökkent energiaszintünket és erőegyensúlyunkban fellépő zavart jelzik. A jóga segíti felszabadítani a szükséges energiát. A pranayama, a helyes légzés elsajátítása pedig megtanít az ITT és MOST valóságára figyelni, összpontosítani, és segít bennünket a dolgok lényegének felismerésében. Légzésünk isteni tüzet éleszt fel lelkünkben és megnyugtat.

Lélegzés közben az új kap teret bennünk, hiszen légzésünk arrafelé tart, ahol tere van, és ahová figyelmünk irányul. Én, mint SZEMÉLY magam leszek a szabad tér, a világegyetem, a NAGY EGÉSZ energiájának része.

A meditáció nagyfokú összpontosítás: a gondolatok, érzelmek, a kívánságok feletti uralom, ÖNMAGUNK megvalósítása és a tiszta öntudat megszerzése. A meditáció kibontakozást jelent a számunkra, harmóniát LÉTÜNKKEL és ÖNMAGUNKKAL Tudatára ébredünk, hogy az isteni LÉLEK hasonmása vagyunk.

A jóga olyan egyszerű, mint a fogmosás. Tehát egyáltalán nem nehéz, csak el kell kezdenünk, és akkor életünk részévé válik. A jóga létünk mindennapjaiban sugárzik felénk, minden tevékenységünkre hatással van, befolyásolja gondolatainkat, érzelmeinket, megfigyelésünket, kívánságainkat, döntéseinket és emberi kapcsolatainkat is.

A LEGFELSŐBB és LEGMAGASZTOSABB által minden megvilágosodik a számunkra.

Az élet folyamatával kapcsolatos tisztánlátásunk harmóniába hozza személyes életünket, de kívánatos lenne, ha az emberi társadalomban is egyre több harmóniát tapasztalhatnánk.

Úgy érzem, ha egyre több ember juthatna el a jóga során valóságosan megtapasztalható nyíltságig, és öntudatos, szabad választása nyomán együtt érzően élne környezetével és embertársaival, valóban beszélhetnénk a világ minőségi megújulásáról. A jóga segítségével egyre többen ismernénk fel, hogy a NAGY EGÉSZ részei vagyunk, és a Földön pedig egymásnak ROKONAI.

Szerző: Joan van Rooijen

Forrás: http://rawfood-lifefood.com/