Az oktató minősége

3. A tanár ezerszer magasabb szintű kell, hogy legyen a saját mozdulatában.
4. A tanárnak gyorsabbnak kell lennie a tanítványnál, hogy kijavítsa annak hibáit.
5. A tanítás művészetéhez türelemre és toleranciára van szükség.
6. A tanítványnak valamit magába kell szívnia abból, amit megmutatsz, mutasd meg hát magadon és ismételd többször is, ha szükséges. A tanárnak akár hatszor is meg kell mutatnia, a tanítványnak háromszor megcsinálnia: ez a szeretet.
7. A prédikáló propagandista, de a tanár vallással bíró személy.
8. A tanár sosem panaszkodhat a fájdalmairól. Együtt kell élj a fájdalmaiddal.
9. Ha a tanár nem tud szembenézni egy kis fájdalommal, mit tud tanítani? Ha te magad nem tudod helyesen végezni, másnak sosem fogod tudni megtanítani helyesen. Így hát le kell győznünk a fájdalmat és meg kell tanulnunk helyesen csinálni.
10. Járjon a tanárság és a tanítványság kéz a kézben.

A szerénységről és a büszkeségről

11. Légy belül szerény, de mutass erőt kifelé.
12. Légy szerény belül, de üvölts mint egy oroszlán, amikor tanítasz.
13. Ha a tanár nem belevaló, nem kérheti tanítványait, hogy legyenek azok.
14. Légy erős és pozitív a megközelítésedben. Ahogy kétséget mutatsz tanításodban, a kétség magvait hinted el tanítványaidban.
15. Légy megerősítő tanításod során, hogy bizalmat kelts tanítványaidban. Légy negatív belül, hogy reflektálj a saját munkádra.
16. Légy extrovertált tanításkor és introvertált gyakorláskor.
17. Ne kérd tanítványaidat, hogy olyat csináljanak, amitől Te is tartasz.

A tanítványok megközelítéséről

18. Mivel a tanítványoknak nincs fogalma az ászanákról, úgy kell bemutatnod, hogy fel tudják fogni az érzékeikkel és az elméjükkel, hogy felfogják a gyakorlásukban.
19. A tanítás művészetében mindig tanulóként kell dolgoznod. A tanárok tanítványaiktól tanulnak, mivel minden tanítvány más és más testben és elmében. A tanár kötelessége, hogy a különböző egyének testének és elméjének egységét segítse elő.
20. Segítsd elő a tanítványok fejlődését. Építsd őket fizikailag, mentálisan és spirituálisan a saját példád alapján és ne csak puszta szavakkal.
21. Többet ér néhányat őszintén jól tanítani, mint azzal büszkélkedni, hogy ezreket és ezreket tanítok.
22. A tanár az, aki lemászik a tanítványok szintjére és aztán lépésről lépésre építi fel őket, hogy elérjék a célt.
23. Ereszkedj le tanítványaid szintjére és vezesd őket lassan szeretettel és elhivatottsággal, amíg elérik a szintedet.

Az oktató gyakorlásáról

24. Az az oktató, aki gyakorlás nélkül tanít, erkölcstelen.
25. Kísérletezz magadon, mérd az előnyöket és hátrányokat. Figyeld, hogy van-e tisztaság a gondolataidban. Aztán vezesd a tanítványaidat.
26. Tanárként a saját tapasztalatodon dolgozz, a helyesen és a helytelenen, amit gondolsz és amit gondoltál, mielőtt ugyanezt megtanítottad a tanítványaidnak.
27. A tanároknak sokkal többet kell otthon dolgozniuk, mielőtt tanítanának, mielőtt egy egész órát levezetnének.
28. Dolgozz saját magadon, otthon csendben, hogy megtaláld, hol követtél el hibákat a saját magyarázatodban vagy a tanítványaid javításában.
29. Tapasztaljunk magunkon, mielőtt átadnánk tudásunkat, hogy tisztában legyünk, mit is akarunk tanítani.
30. Azok, akik valamit mondanak és mást csinálnak, nem kapják meg a jóga méltóságát.

A tanár mint tanuló

31. Légy oktató a tanítás alatt, de a szíved szívében maradj tanuló. Ez teszi lehetővé, hogy megtanuld a tárgy finomságait.
32. Szerény kell, hogy légy ahhoz, hogy azt mond, hogy még mindig tanulod a művészetet. Sose mondd, hogy „tanár vagyok, ezért tanítok”. Ez büszkeség.
33. Próbálj meg új megközelítést minden órán. Habár elég haladó lehetsz a tanulmányaidban, mindig van hely a fejlődésnek.
34. Minél mélyebben próbálod, annál több friss pont jön napvilágra. Aztán válsz szerény, tiszteletnek örvendő és szerethető tanárrá.

Hibákról és hanyagságról

35. A tanár, bár elkövet hibát a tanítása során, de nem lehet hanyag vagy érzéketlen. A hanyagság és figyelmetlenség destruktívabb, mint egy súlyos hiba. A hibát az intelligencia hiánya okozza, de a hanyagság és az érzéketlenség tudatos felelőtlenségből fakad. A tanár teljesen és egyedül felelős érte. A hibát ki lehet javítani és meg lehet bocsátani.
36. A tanításban fellépő hanyagság és érzéketlenség megbocsájthatatlan bűn.
37. Ha más oktatók követnek el hibát, sosem kiabálok rájuk, de a saját oktató-tanítványaimat sosem engedem ilyen hibákat elkövetni. Nem tévedhetnek és nem lehetnek büszkék.
38. Ne erőszakold tanítványaidat egy ászanába. Az ászana nem jön erőszakkal. Ha a bőr nagyon kemény, először a mozgást kell megtaláld, hogy a bőr ellágyuljon, aztán kapod az akciót. Az akció akkor történik, amikor a bőr puha lesz. Ahhoz, hogy megtanuld az akciót, mindent puhává kell tégy. Meg kell különböztetned, kinek adsz mozgást és kinek adsz akciót. A bőr a tudás érzéke.

A tanítás művészetéről

39. Látni művészet. Ki kell fejleszd ezt a művészetet tanításod során.
40. A testnek meg van a saját intelligenciája, amit Neked, mint tanárnak a felszínre kell hoznod.
41. A tanításban muszáj, hogy legyen mind kommunikáció, mind közösség. Ha a kommunikáció a jnana (tudás) átadása, a közösség, ami a tanár és a tanítvány egysége, a szeretet útja a tanítványok felé.
42. A tanítás egy nehéz művészet, de a legnagyobb szolgálat, amit az emberiségnek tudsz nyújtani.

A tanítványok kezeléséről

43. Kezeld tanítványaidat belülről mint Istent, de kívül dirigálj és követelj.
44. Kívülről a tanárnak rendkívül erősnek kell lennie, de mélyen befogadóvá a tanítványai szükségére. Szolgáld a tanítványokat, akik eljöttek hozzád, mintha az istenit szolgálnád.
45. Kezeld mások testét szentebben, mint sajátodat. A tanítvány teste nem egy dolog a piacon, ahol azt mondod: „ Rendben, kidobhatom”. A tanítvány sokkal szentebb kell legyen számodra, mint Te magad.
46. Ha jönnek tanítványok, adj hálát Istennek, hogy küldte őket, hogy tanítsd. Ha nem jönnek, adj hálát Istennek, hogy van időd gyakorolni.

A saját tanításáról

47. Jógatanárként többet adok mint amennyit veszek. Ez az én etikám és a filozófiám.
48. Amikor tanítok, teljes mértékben ragaszkodom a tanítványaimhoz, máskor teljesen szenvtelen vagyok.
49. Ahogy mutatom tanítványaimnak, hogy mit kapok a szádhanámtól, szabad vagyok, üres maradok a fejemben és teli a szívemben, így nincs bűntudatom.
50. A legjobbat nyújtom a saját szintemen, hogy más embereket inspiráljak a jóga művészetére és tudományára. Ha a tanítványaim ezt küldetésként veszik fel, akkor ez a művészet sosem fog elhalványulni.

Forrás: Yoga Rahasya, Vol. 17. No.2. 2010
Fordította: Répássy Erika, okleveles Iyengar jóga oktató
www.iyengarjogabudapest.hu
Minden jog fenntartva!

„Jógaoktató szeretnék lenni. Mikor indul a következő oktatóképző tanfolyam?” Aztán elhangzik a kérdés: „Jógázol?” „Nem, de szeretnék csatlakozni az oktatóképző tanfolyamhoz.” Ez az a beszélgetés, amit hetente többször is folytatunk a média különböző kommunikációs csatornáin, telefonon vagy e-mailen. Meglehetősen abszurdnak, szórakoztatónak vagy éppen idegesítőnek hangzik. Abszurd és szórakoztató, hogy valaki, aki nem is ismeri a témát, nem a tanulás iránt fejezi ki érdeklődését, hanem hogy rögtön tanítaná is; idegesítő, hogy a témát a jóga meglehetős mélységével szemben ennyire felületesen kezelik.

Több mint 70 évvel ezelőtt, amikor Guruji (BKS Iyengar) elkezdett tanítani, még a napi rendes étkezésének biztosítása is igen nehéz volt. Mára a jóga nagy népszerűségnek örvend és a világ minden táján elfogadják mint alternatív terápiát, relaxációs technikát, bevett dologgá vált, és ez a népszerűség magával hozta az oktatók iránti nagyobb keresletet is. Ezért aztán sokan fontolgatják, hogy elkezdenek tanítani egyfajta szakmai váltásként. Valóban szép dolog, hogy egyre többen részesülhetnek a jóga jótékony hatásában. Mindazonáltal elszomorító és riasztó, ahogy egyesek financiális előny megszerzése vagy hírnév végett kezdenek tanítani, ahol az „Iyengar” jelző a tanári végzettség mellett nagy előnyt jelent.

Ahelyett, hogy kritizálnám ezeket az „tanár akarok lenniket” a „lelkesedésükért”, ami talán inkább a tudatlanságból mintsem arroganciából ered, a mi feladatunk, Iyengar jóga tanítványokként és oktatókként, hogy a diákokat arra tanítsuk, mit jelent a tanítás művészete és milyenfajta elkötelezettséget szükségeltet. Ezt az „oktatást” a szavakon túl a tettek mezejére kell helyezni. Ez az Iyengar Jóga hosszú távú tanárainak és tanítványainak kötelezettsége.

Geetaji (BKS Iyengar lánya) gyakran mondta, hogy a tanítás nem csupán technika. A Jóga Új Megvilágításban című könyvben szereplő instrukciók ismételgetésével még nem válik senki tanárrá. Prashantji (BKS Iyengar fia) világosan elválasztotta a modern idők tanárát a tutoroktól. A modern idők tanárai (bármilyen területen, nem szükségszerűen a jógában) úgy érzik, hogy azzal be is fejeződött a munka, hogy megtanulták a tananyagot és megkapták a képesítést (ami nem szükségszerűen tükrözi a diák értésének szintjét), míg a tutor látja, mikor érik meg a tanítvány megértése az adott anyag kapcsán.

Bármilyen tárgy tanítása hatalmas felelősség, az oktatás tanítása pedig mindenek felett áll. Az ember nem csak egy egyént tanít, hanem a generációkon keresztüli tudás átadásáért is felelős. Indiában ahhoz, hogy valaki középiskolában taníthasson bármilyen tantárgyat, 5 éves egyetemi végzettséggel kell rendelkeznie a 12 év iskolai képzést követően. Ez az időintervallum szükséges egy objektív tantárgy oktatásához.

Akkor hogyan várhatja el valaki, hogy egy olyan szubjektív tárgyat oktathasson, mint a jóga, csupán néhány hét „tanulás” után úgy, hogy előtte heti 1-2 alkalommal járt órára? Jó, kitartó, őszinte tanítványnak kell lenni rendszeres otthoni gyakorlással, mielőtt valaki oktatásról álmodozna. Tanulj meg tanítványnak lenni először. Egy átlagos diáknak 3-5 év tanulással kell rendelkeznie, mielőtt bármiféle tanításon is gondolkozna.

A jóga egy szubjektív tárgy, amiben emberi életekkel bánsz. Az orvosi képzés 5 év gyakorlati és elméleti oktatást igényel, amit 6 hónapos intenzív kórházi gyakorlat követ az egyéni rendelést megelőzően. Bárminemű specializáció további 3 év tanulást jelent, azaz majdnem 8,5 évet a 12 év alap iskolai képzést követően. Ismét felmerül a kérdés, elegendő-e a néhány hetes, hónapos vagy akár néhány éves tanulás ahhoz, hogy valaki jógaoktatóvá váljon? A „jógaoktató akarok lennikkel” meg kell értetni az időt, az elkötelezettséget és az erőfeszítést, ami a jógagyakorláshoz szükséges. Ha erre felkészültek és az eltökéltségükről tanúbizonyságot tettek , csak akkor szabad őket bátorítani a tanítás művészetére.

A jógában nem csak a testtel törődsz, hanem az egyén elméjével is. A tanárnak megfelelő tudással kell rendelkeznie a gyakorlati anatómia, a fiziológia és a pszichológia terén minden egyes ászana kapcsán (vagy legalábbis azokkal, amiket tanít). Ha ez hiányzik, akkor nagy az esély arra, hogy sérülést szenved a tanítvány. Az ászanák anatómiáját, fiziológiáját és pszichológiáját nem lehet csupán könyvekből megtanulni, hanem a saját jógázásodból, ami csak a rendszeres gyakorlás alatt sajátítható el minden egyes akció hatására való visszatekintéssel. Csak akkor leszel képes mások testének megértésére, ha tisztában vagy a sajátoddal.

Ugyanakkor a tanárnak arra is rá kell jönnie, hogy nem minden ember ugyanolyan. Éles megfigyelőképességgel kell rendelkezz, hogy a megfelelő tanítványnak a megfelelő metódust tudd a kezébe adni. Például Guruji az állópózokban a talpam elülső részét egy téglára helyezné, ha rövid lenne a hátsó combhajlítóm és a térdem hátulja nem nyílna ki eléggé. De ez a metódus még több fájdalmat és kárt okozna annál, akinek túlfeszített lábszára ill. térde van. A diák talán nincs is tisztában azzal, hogy rövid-e a combhajlító izma vagy a belső lába. A tanárnak kell tudni megállapítania az egyéneknek a meghatározott irányvonalaktól való eltérést vagy egyirányúságnak hiányát, rendelkeznie kell azzal a tudással, hogy a tanítványt a problémájának megfelelő ászana módosulásának elvégzésére rábírja. Ahogy Guruji mondta, „az ászanák leírások, nem receptek”.

A leírások világos gondolatokat szükségeltetnek. A szavakat végeláthatatlanul használhatjuk ahhoz, hogy leírjuk egy adott ászana végrehajtását, de a szavak elveszthetik jelentésüket és csak további zavartságot eredményezhetnek a tanítvány fejében. Azonban a tapasztalatunkból származó néhány szó sokkal hatásosabb mint a senior tanárod instrukcióinak mechanikus ismételgetése, ha nem tudod kifejezni és létrehozni a tanítványodban a tapasztalást.

A tanítás nem az instrukciók puszta ismételgetését jelenti. Ez a tanítást csak mechanikussá teszi. Az ilyen mechanikus tanítás a gyakorlást csupán tornává alakítja. Ha a tanítás mechanikus, csak a testet vonja be, de nem az elmét, amíg a jógaászana a testet, az elmét, a szellemet és a lelket is befogja. A tanárnak tisztában kell lennie azzal, hogy az adott napon mit akar tanítani az adott csoportnak elkerülve a monoton és mechanikus tanítást. Ezzel együtt rendelkeznie kell az adaptáció képességével is. A tanár megérkezhet egy összeállított ászana-szekvenciával és instrukciókkal, amiket tanítani akar. Azonban ha nem kap választ a csoporttól, nem etikus folytatni az eredeti elképzelést. Ezzel együtt szem előtt kell tartania, hogy a diák minden órán tanuljon valami újat. Az 1998-as Iyengar Jóga Fesztiválon a sok száz tanítvány között számtalan tanár is akadt. Guruji annyi mindent tanított, akár egészen finom dolgokat még olyan egyszerű ászanákban is, mint a Tadászana (hegypóz). Még azok is, akik 25 éve járnak a punai Ramamani Memorial Iyengar Yoga Intézetbe sem mondhatják, hogy lett volna két ugyanolyan óra Geetaji val vagy Prashantjival. Minden órán van valami új, így mindig tanulunk.

Azt is meg kell értenünk, hogy a tanítvány fizikai akadályból vagy félelemből nem tudja kivitelezni a munkát, ilyenkor a megfelelő technikát kell alkalmaznunk, hogy a tanítvány a kívánalomnak megfelelően végül helyesen végezze az ászanát. Brutális erő alkalmazása veszélyes, de a nem együttműködő vagy az együttműködni nem tudó tanítvány teljes ignorálása sem jógikus. A kettő közti harmónia elengedhetetlen.

A tanárnak képesnek kell lennie arra, hogy megítélje a tanítvány kapacitását és képességét és annak megfelelően tanítson. Például képzeljünk el egy tanárt, aki éppen visszatért a púnai intézetből, ahol Geetajival és Prashantjival vett órákat és megpróbálja „ismételni”azokat az új dolgokat, amiket tőlük tanult. Fel kell mérnie a tanítványok és a saját képességét, hogyan kinek és hogyan adja át ugyanazt a tudást. A „legújabb” instrukciók sima ismétlésével még nem válik jó oktatóvá. A tanár kompetenciája abban a képességben rejlik, ahogyan átadja azt a tapasztalást, amit a saját tanárával való együttműködésben megtanult de a saját tanítványainak képességének megfelelően.

Ma az Iyengar jóga világméretekben is óriási elismerésnek örvend, ezért egyre több ember érdeklődik a tanítás iránt is. Az a nagyfokú tisztelet , amit az Iyengar jóga megkövetel, a maga Guruji által meghatározott magas szintből ered. Guruji és az Intézet egy specifikus tantervet hozott létre, ami a különböző szintű oktatók képességeire épül. Ez biztosítja, hogy semmilyen tanár nem tanít a képességein túl, vagyis nem okozhat sérülést, ezzel egy időben a tanár „tanít”, a tanítvány pedig „tanul”. Egészen addig, ameddig a tanár követi a meghatározott irányvonalakat, igazságos marad a tanítványokkal és a tárggyal kapcsolatban. Ezért a kezdők nagyon szigorú irányelveket és instrukciókat kapnak, hogyan jelenjenek meg, hogyan beszéljenek, mit és hogyan tanítsanak. Azt is mondhatjuk, hogy bizonyos mértékig a kezdő oktatókat „szájbarágósan” képzik, ami biztosítja, hogy ne okozzanak sérülést és hogy a tárgyat az azt megillető tisztelettel mutassák be.

Az oktatóknak emlékezniük kell arra, hogy a tanítás a tanulás kezdete, és nem a vége .A számtalan ászana gyakorlása és előadása nem jelenti azt, hogy az illető szükségszerűen jó oktató is egyben, a jó tanár jele az a képesség, amivel másokat az ászanák könnyed és stabil kivitelezésére tud rávezetni. A technikai jártasság nem elegendő ahhoz, hogy jó tanár legyen valaki. Guruji azt mondja, „a humánus és az érzelmi megértés létfontosságú. A jó oktatás a fejben világosságot, a szívben tisztaságot igényel. „

Guruji szavaival összefoglalható a számtalan tulajdonság néhány jellemző és mindannyiunk által gyakorolandó része: „A tanár legyen világos, okos, magabiztos, kihívással teli, gondoskodó, figyelmes, konstruktív, bátor, megértő, kreatív, teljes mértékben elkötelezett és elhivatott a tárgy tudására, megfontolt, lelkiismeretes, kritikus, jókedvű, tiszta és nyugodt. Legyen erős és pozitív, meggyőző, hogy bizalmat hozzon létre tanítványaiban, legyen negatív magával szemben, hogy kritikusan szemlélje saját gyakorlását és hozzáállását. A tanárnak folyamatosan tanulnia kell.”

Mi, mint az Iyengar Jóga oktatói egyfolytában azon kell dolgoznunk, hogy a Guruji által említett tulajdonságokat elérjük, megtartsuk és saját példánkat állítsuk a tanítványaink elé, akik közül néhányban talán a tanítás lehetősége szunnyad.

Forrás: Répássy Erika blogja: http://erikarepassy.wordpress.com/,

Iyengar Yoga News, UK, Spring, 2004,

Fordította: Répássy Erika (Iyengar Jóga oktató)

Amikor még friss tanár voltam, rengeteg időt töltöttem az óráim megtervezésével. Olyan tanárokat igyekeztem utánozni, mint Gurmukh Kaur Khalsa, akinek az órái latszólag mindig egy tökéletes koreográfiára voltak felépítve. Kézikönyvek fölött görnyedezve olyan szekvenciákat próbáltam kiválasztani, amit még soha nem tanítottam azelőtt. Aztán arra is szántam időt, hogy megtaláljam a helyes meditáció-témát, ami majd kiegészíti a jógagyakorlatokat. Ezután átböngésztem spirituális és önsegítő témájú könyveim tetemes gyűjteményét, olyan idézeteket, anekdotákat és témákat keresgélve, amire felfűzhetném az egészet. Jegyzeteket készítettem kis kártyalapokra, hogy segítsenek a gyors felidézésben. Kivonatokat készítettem, másoltam, nyomtattam. Végül a könyvtáram cd és kazettaanyagából (a kilencvenes években jártunk ekkor) összeállítottam hozzá a zenét, ezeket is a kiválasztott könyvek oszlopára tornyosítva. Mindent összevetve, sokkal több időt voltam képes szánni a felkészülésre, mint magára a tanításra.

Volt, hogy ez a fajta felkészülés eredményesnek bizonyult. Leggyakrabban azonban minden ambíciózus tervem dugába dőlt: végigrohantam a szekvenciákon, csakhogy mindegyiket be tudjam szorítani az időbe, a meditációknak nem volt semmi visszhangjuk, és a kiválasztott olvasmányok senkit sem hatottak meg.
Fokozatosan áttértem hát egy másik útra. A felkészülés helyett indulás előtt egyszerűen csak leemeltem néhány kézikönyvet a polcról. Néha már a bemelegítésnél tartottunk, amikor végre kiválasztottam a szekvenciát. Ez a fajta tervezetlenség gyakran vezetett csodálatos, spontán órákhoz. Mégis volt, amikor azt éreztem, jobban sikerült volna az óra, ha csak egy kicsit is átgondolom előtte, ahelyett, hogy egyszerűen csak ellustálkodtam volna az egészet.

Mostanra azt hiszem megtaláltam a tervezés és a spontaneitás végletei között az egyensúlyt, de még mindig nagyon kíváncsi vagyok arra, hogyan tervezik meg más tanárok az óráikat? Hogyan hoznak létre mestereink és mentoraink olyan hibátlanul rezonáló élményeket a diákjaik számára? Ezek a tanárok olyanok, akár a karmesterek, és óráik, akár egy szimfónia. Mint kiderült, a válasz itt is, akárcsak a zenében: a gyakorlat.

A gyakorlat tökéletesít

Gurmukh nemrégen átjött a Golden Bridge NYC stúdióba egy négy részből álló szemináriumot tartani, amelynek a „Sors, Kiválóság és Siker 2008-ban” címet adta. Négy éve, amióta New Yorkba költöztem, ez az első órám a mesteremmel. Ahogy mindig, az óra most is egy kihívás volt, bölcs és tökéletesen kiegyensúlyozott.

Miután befejeztük, megkérdeztem Gurmukhot, mennyi idő alatt készült fel az aznap esti órára. Közvetlenül az óra előtt, mesélte, partnerével, Satyával vacsorázott: „Hat óra előtt három perccel felnéztem az órára és azt mondtam: óh, nem, mindjárt kezdenem kell a tanítást!” Mint kiderült, egészen addig amíg ott nem ült a tanári szőnyegen, Gurmukh-nak fogalma sem volt arról, mit fog tanítani.

De mégsem csak úgy kitalálja az egészet: „Ha már olyan régóta tanítasz, mint én”- mondja a több mint harminc éves tapasztalattal rendelkező Kundalini veterán – „valahogy összeáll.”

A tapasztalat az, ami szikrát ad az ihletnek és erőt az intuíciónak. Órák, órák után, diák, diák után segít abban, hogy sajátunkká tegyünk egy eszköztárat, és értelmezni tudjuk a gondjainkra bízott emberek jelzéseit szavak nélkül is. Ezen a ponton a tanítás már nem a napról-napra való felkészülésről szól, hanem egyfajta merítés az alapjaidból.

De mi van akkor, ha friss tanár vagy, és nincs hosszú évek tapasztalata a tarsolyodban? Honnan tudd, mit kell tenned, amikor nem tudod, mit kell tenned?

Óra a zsebedben

Courtney Miller Naam jógát tanít a new yorki Universal Force Healing központban, de tanítási pályafutását az Iyengar tradícióban kezdte.

„Az elején, főleg az Iyengar jógában, mindent megterveztem” – mondja Miller. „Mindent leírtam. Három különböző órát is meg kellett terveztem ahhoz, hogy úgy érezzem, van elegendő anyagom egy óra megtartásához.”

A technika, ami átsegítette őt az első éven – és amit a mai napig is használ – az az úgynevezett „hátsó-zseb órák” módszere. Ez egy kicsi, de hatékony és kipróbált tartaléka szekvenciáknak, pozícióknak és kriyáknak, amit megpróbál mindig az emlékezetében tartani. „Ha az, amit kitaláltam egy órára, nem működik” – mondja Miller – „tudom, hogy valamelyik „hátsó-zseb órám” viszont fog.”

Ámbár az óráit most már nem tervezi annyira formálisan – sokkal inkább egy téma kibontására, mint ászanák és szekvenciák kiválasztására fókuszál – Miller azt állítja, hogy fejben mindig megtervezi az óráit. Arra is rájött, hogy az ihlete szorosan összefügg személyes olvasmányaival, legyen az a Bhagavad Gita vagy O, az Oprah Magazin.

„Ha sok inspirálót olvasok, mindig van valami, amit bevihetek az órámra” – mondja. „Így az évek során ez valódi prioritássá vált.”

Találd meg a hangod

Elena Brower, egy new yorki Anusara oktató és a Virayoga alapítója, egészen váratlan helyzetekből merít inspirációt.

“Két nappal ezelőtt a Madison Square Garbenben ültem, Eric Clapton és Steve Winwood játszott” mondja Brower. “Hirtelen nagyon világosan előttem volt valami, amit meg akartam tanítani. Ezt valószínűleg néhány hónapig még csak említeni sem fogom senkinek, de tetszik nekem, hogy akár egy húszezres stadionban is érhet egy ilyen bensőséges élmény.

Brower egy nagyon fontos elemet hangsúlyoz: időre van szükség ahhoz, hogy kialakuljon az óra koncepciója, és gyakran szükség van egy fejlődési időszakra ahhoz, hogy a gondolataid beérjenek.
„Néhányszor próbáltam azonnal továbbítani valamit, amire frissen jöttem rá” – mondja Brower – „de nem hangzott hitelesnek, és láttam, hogy a tanítványaim sem voltak rá fogékonyak.”
Egy másik bevált módszer arra, hogy megtaláld a saját hangod – és egyúttal megszabadulj a tervezéstől – az órák ismétlése.

„Ez egy nagyon jó ötlet” – mondja Brower. „Szándékosan ugyanazt vagy hasonló szekvenciákat tanítok egész héten, és így az emberek érdekes kapcsolatba kerülnek a koncepcióval. Abban, hogy folyamatosan valami újat próbálunk mondani, tulajdonképpen több a tékozlás, mint a haszon.”

Megtervezni a tervezést

Az új tanároknak nem adattak meg a tapasztalatból adódó előnyök, de rendelkeznek a „kezdő elméjének” ártatlanságával és nyitottságával. Íme tehát néhány alapelv az óráid megtervezésére:

•    Légy örök tanítvány. Figyelni és hallgatni az életet két óra között igazi revelációkat eredményezhet. “Tanítványként töltöm el minden napomat,” mondja Courtney Miller. Ezen is túl, Miller arra buzdítja a tanárokat, hogy maguk is gyakran járjanak órákra. “Minden tanárnál eljön az az időszak, amikor fogalmuk sincs, mit tanítsanak,” folytatja. “Én ebből mindig úgy kerültem ki, hogy elkezdtem más emberek óráira járni.” És nem utolsó sorban Miller arra is rájött, hogy az ihlet hiánya általában összefügg a saját gyakorlásának lanyhulásával.

•    Használj „hátsó zsebeket” és ismétléseket. Még a frissen beavatott is képes létrehozni és memorizálni néhány olyan szekvenciát vagy gyakorlatsort, amit szükség esetén bármikor elővehet. Szánj időt arra, hogy megfigyeld a tanítványok leggyakoribb problémáit és korlátait; ezekre könnyedén felkészülhetsz. Ahogy pedig Elena Brower javasolja, ne szégyeld ismételni az órákat, akár minden nap, vagy minden héten. Az ismétlés a diákokat segíti fókuszálni egy adott területre, a te tanítási módszered pedig évről évre finomodik.

•    Adj időt magadnak. A gondolatoknak és elképzeléseknek idő kell, hogy beérjenek. Ahelyett, hogy azt éreznéd, hogy folyamatosan valami újat kell vinned a stúdióba, mentálisan vagy fizikálisan jegyezz fel minden új ihletet, majd várj. Engedd, hogy az életed és a gyakorlásod fokozatosan töltse meg lényeggel a tanításodat.

Ahogyan fejlődünk, a tanítás már nem a tervezésről, hanem a felkészülésről fog szólni. Ez egy sokkal finomabb hozzáállás. Az igazi felkészülés azt jelenti, hogy akkor is éber és nyitott vagy, amikor nem tanítasz. Ha egyszerre tudsz tanárként és tanítványként élni, sokkal több tananyagod lesz, mint amennyit valaha is meg tudnál tanítani.

Dan Charnas majdnem 13 éve gyakorol és tanít Kundalini jógát Los Angeles és New York jógastúdióiban.  Jelenleg tanítási szüneten van, könyvet ír A Nagy Visszatérítés: Hogyan lett a hiphopból globális pop címmel, mely várhatóan a New American Library/Penguin kiadónál fog megjelenni 2009-ben.

Járj órákra.

Ez az első napirendi pont. Igaz, hogy sokat lehet tanulni a jógáról anélkül, hogy órákra járnál. Őszintén szólva, én a gyakorlásom első három évében kizárólag csak könyvekből tanultam. Részben ezért is, részben meg mert az elmúlt harminc-egynéhány évben magam is tanítvány voltam, tudom, hogy egy tapasztalt és hozzáértő tanár felgyorsíthatja a tanulási folyamatodat, segít kikerülni a zsákutcákat a gyakorlásban, és útmutatást ad azokhoz a problémákhoz és kérdésekhez, amelyek elkerülhetetlenül felbukkannak. Mindannyian nagyon elfoglalt életet élünk, ami sok időnket magának követeli. Család, munka, üzleti és vakációs utazás, betegség mind-mind meggátol abban, hogy eljussunk az órára. Pedig a rendszeres órára járás hatalmas előnyei megtérítik ezt az erőfeszítést. Talán a legfontosabb ebben az, hogy órán megtanulod azt a tudást és képességeket, amivel kidolgozhatod és fejlesztheted az otthoni gyakorlásodat.

Egy másik fontos haszna az órának a tanárral való kapcsolat. A tanár egy hatalmas erőforrás, főleg ha azt szeretnéd látni, mit hoz az ember életébe a jóga, fizikailag, mentálisan és szellemileg, spirituálisan. A mód, ahogyan a tanár bemutatja az anyagot, szemlélteti a pózokat, felel a kérdésekre, segít a problémás embereknek, és tanítását szavaival és tetteivel példázza, felbecsülhetetlen kalauz ahhoz, hogy hogyan haladjál a jóga útján.

Légy tisztelettudó.

Viszont a puszta órai jelenlét nem elég. Amit órán teszel, az is ugyanolyan fontos, és ezalatt nem azt értem, hogy hatásos pózokat hajtassz végre. A fizikai képességeknél sokkal fontosabb a hozzáállás, amivel órára jössz. Időben érkezni, követni a tanár útmutatásait, tekintettel lenni a többi tanítványra, vigyázni a saját és a studió felszerelésére, betartani a szabályokat, megtisztelve a tanításokat amennyire csak tudod: mindez egy tisztelettudó hozzáállásból fakad, és ez a jó tanítvánnyá válás alappillére.

A tisztelettudó magatartás legfőbb haszna, hogy fejleszti a befogadókészséget. Ez pedig szüséges előfeltétele annak, hogy magadba szívd mindazt, amit a tanár és a tanítások adni tudnak.

Adj bele mindent.

A jószándékú megjelenés, bármennyire is fontos, nem elegendő. Ahhoz, hogy jó tanítvánnyá válj, minden erődet bele kell adnod. A jóga teljes mértékben összhangban van az univerzum törvényeivel, és ezen törvények egyike az, hogy annyit kapsz vissza, amennyit belefektettél. Erőfeszítés alatt nem feltétlenül a fizikai terhelést és erőlködést értem. Megtanulni azt, hogy hogyan irányítsd a figyelmed, az érzekenységed és az energiád sokkal fontosabb mint pusztán kemény fizikai erőt kifejteni – és sokkal nehezebb is. A mindent beleadás kulcsa a jóga szeretete: ebben az esetben kicsi a tanulásnak való ellenállás. Úgy fogod magadba szívni a tanítást és a tapasztalatot akár egy szivacs. De, ahogyan Bonnie Raitt mondja “nem kényszerítheted a szived hogy érezzen valamit amit nem akar érezni.” Nem biztos, hogy ez rögtön bekövetkezik, és lehet, hogy egyáltalán nem fog bekövetkezni. Ha viszont nincs legalább egy szikrája benned a jóga iránti lelkesedésnek, akkor nagyon nehéz lesz mindent beleadni. De ne kedvetlenítsen el, ha nem érzed azt minden reggel, hogy az ágyból egyenesen a matracodra ugranál. Még ha nem is a jóga iránti szenvedélyes szeretettel kezded (És ugyan ki kezdi úgy? Hogyan is kezdhetnéd úgy?), ha rendszeresen gyakorolsz, bármilyen vágy vagy szükség is vezetett elsősorban a jóga felé, meg fogja adni azt a lendületet, amivel elég hosszasan ki tudsz tartani ahhoz, hogy felfedezd a jutalmakat, amelyektől majd felizzik egy belső szenvedély és fellángol a gyakorlás iránti örömteli elkötelezettség láza.

Gyakorolj.

Kiváló jógatanítvánnyá válni, csak úgy mint kiváló bármivé válni, egy megerőltető feladat. Még ha szereted is a jógát, és rendszeresen jársz órákra, nyitott vagy, tisztelettudó és fogékony, ez mind nem elég. Ahhoz, hogy jó tanítvány legyél, gyakorolnod kell.
Tudom, ezen a ponton ez az egész kezd kissé demoralizáló lenni – habár nem kellene annak lennie. Még csak ez hiányzott, gondolod. Pedig jobban, mint bármi más, a gyakorlás választja el a rendes tanítványt a jó tanítványtól. Sokaknak a gyakorlás kialakítása a jóga legnehezebb része. Mennyit gyakorolsz, mit gyakorolsz, hogyan gyakorolsz – ezek fogják meghatározni, hogy haladsz-e, és ha igen, milyen gyorsan. A jó tanítvány haladni akar és halad is, fejlődik a gyakorlásában, lelkesíti önmaga felfedezése a jóga által, és örömet és megvilágosodást lel a folyamatban. Gyakorolj és ezáltal add át magad – ezek a jóga sarkkövei.

Ez tehát néhány azok közül a fontos dolgok közül, ami egy jó tanítványt meghatároz.
Természetesen, ez az egész a jó és rossz komplex tematikája felé tereli az érvelést. Sokan tartózkodnak attól, hogy valamit rossznak minősítsenek, ámbár elfogadják a jó fogalmát. A kérdés összetettségét jórészt az okozza, hogy egy bizonyos szinten nincs jó és rossz valami – tanár, tanítvány, személy, esemény, bármi. Mindannyian fellépünk a Lét táncában, és mind tökéletesek vagyunk a magunk egyedi koreográfiájában. Egy másik szinten viszont használjuk a jó és a rossz fogalmát a mindennapi életünkben: jó vezetők, rossz dobások, jó ízlés, rossz idő, stb. Ezen a szinten néhány tanítvány jobb mint a többi, csakúgy mint ahogy néhány tanár jobb mint a többi. Van akit ez érdekel, van akit nem. Viszont nem árt észben tartani, hogy annak, hogy valaki jó tanítvány-e, vagy rossz, nincs egy félreérthetetlen és objektív fokmérője. Ez egy bonyolult kérdés, és figyelembe kell venni mindazt, amit a tanítvány magával hoz a folyamatba, és azt is, hogy mit akar a jógától. Mindazonáltal, bármely indíttatásra is, a kiválóságra való törekvés a jó tanítvány ismérve.
Ennyi igényes követelmény láttán nagy a kísértés, hogy bedobjuk a törülközőt, vagy legalábbis csökkentsük magunkkal szemben az elvárásainkat. De azt hiszem, fontos szem előtt tartani azt, hogy ámbár a gyakorlásod motivációi fejlődni és változni fognak, és hol jól, hol rosszul fogod ezt feldolgozni, a legjobb ok a jó tanítvánnyá váláshoz az, hogy így fogod tudni még intenzívebben megízlelni a jóga gyümölcseinek édességét.

John Schumacher

Az Iyengar jóga harmadik aspektusa az időzítés. Guruji rájött arra, hogy az időzítés aspektusa az, amivel véghez lehet vinni egy folyamatot. Az ászanában töltött hosszú idő nem csupán az illető akaratának kirakata, vagy amolyan potenciális büszkeség. Az időzítés aspektusa segít az ászanát felépíteni, fejleszteni és felszínre hozni. Az „időzítés” az anyagcsere (metabolizmus) periódusának is tekinthető. Ez a bevitel és az eredmény közti idő. Az eredmény a bevitel után várható el.

Ez a három aspektus más rendszerben ismeretlen. A többi rendszerben a Szarvangászana és a Sirsászana is pár másodpercig tart. Ha az ászanákat némi pszicho-mentális hatásért is végezzük, nem várhatod el, hogy ez a hatás 1-2 vagy akár 10 másodperc alatt bekövetkezzen.

Rendszerünk időzítés aspektusának egyfajta áramlást kell létrehoznia, ami sajátos abban a bizonyos ászanában. Ez nagyon fontos a tudat fejlődéséhez vagy az elme állapotának megváltoztatásához.

Az időzítés nem a stopper óra szerint értendő, hány percig, hányszor tízpercig vagy hányszor fél óráig. Nem szabad, hogy a stopper óránk rabszolgájává váljunk. Aztán azon tűnődsz, mi az időzítés?! Ez az ászanában eltöltött metabolikus idő. Az időzítés az az időtartam, amiben a pózt metabolikusan végzed, a sejt szintjén az összes belső interakcióval. Ha például a székes Viparita Dandászanában vagy az órád szerint fél órán keresztül, nem jelenti azt, hogy fél órán keresztül végezted. Lehet, hogy még öt vagy tíz percig sem voltál benne hatékonyan. Lehet, hogy az elmédben leépülés történt vagy dezintegráció fizikai vagy fiziológiai hatástalansággal. A metabolizmus és nem az óra méri az időt. Ezért kiabál a tanárod minden pillanatban a tudatosságodért, a figyelmedért, hogy alaposan megfigyeld a pozíció technikai tekervényességét.

Ez a három aspektus olyannyira integrált, hogy önmagukban egyedül nem működnek. A rendszer negyedik csodája a három aspektus integrációja. Ezért az ászanák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy messzire jussunk az adhyátma ösvényén, csupán azért, mert ez a három aspektus integrált módon működik. Ez Guruji hatalmas „tudományosítása”.

Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az ászanák adhyátmikusak. Letesztelheted és megtapasztalhatod ezt a kijelentést, sőt, még vitatkozhatsz is vele pedáns formába öltve és bizonyítva a végkövetkeztetést. Még egy laikus is megértheti, hogy az ászanák igazán adhyátmikus gyakorlások. Még akkor is, ha azt hiszed, hogy nem vagy elég fit ahhoz, hogy megtapasztald az ászanák adhyátmikusságát, mégis meg lehetsz győzve arról, hogy az ászanák adhyátmikusak.

Rendszerünk fénypontja a tekervényesség, a szekvenciálás, az időzítés és legfőképp a három összeolvasztása. Tanítványokként a mi felelősségünk, hogy megértsük a rendszer tudományosítását. Ismernünk kell a gyakorlásunk elméletét. Csak akkor tudjuk átörökíteni. Egyébként mindannyian jelentéktelenek vagyunk, Guruji képesítés nélküli tanítványai, akik képtelenek véghezvinni az üzenetét. Arra is rá kell jönnünk, hogy számtalan dolog előtt még fátyol lebeg, de elegendő ismeretünk van ahhoz, hogy előre haladjunk.

Az Iyengar Jóga második aspektusa az ászanák szekvenciálása. Minden más rendszerben bármelyik ászana jöhet bármelyik ászana után. Az a gond, hogy még az ellen-ászana, avagy az ellenpóz koncepciója is létezik. Az ellen-ászanák nem veszélyeztetik a durva, periférikus gyakorlást, mert nem végeznek mentális művelést. Mindazonáltal az ellen-ászanák nagyon, nagyon rontják a hatékonyságot, ha az ászanákat maximális odaadással és tekervényességgel végezzük. Alá tudják ásni az előző ászanák által létrehozott pszicho-mentális fejlődést. Természetesen a mi tekervényes gyakorlásunkkal mindenképpen mentális művelést is végzünk, ezért ügyelnünk kell, hogy mi kövessen egy adott ászanát, vagy mi kövessen egy adott ászana-csoportot.

Megtapasztaltad, hogy egy bizonyos ászana szekvencia mennyivel jobb tekervényességet és technikalitást eredményez. A szekvenciálás a nagyobb áthatolást segíti elő. Segít abban is, hogy feltérképezd, felfedezd magad. De a legfontosabb, hogy segít kifejleszteni egy pszicho-mentális állapotot, ami a jóga pszichológiához vezet. A jógikus elme visszafogott, csendes, finom, higgadt, világos, passzív. Ezeket az attribútumokat lehet létrehozni a pózok szekvenciálásával.

Csupán egyetlen ászana teljes áthatolással és tekervényességgel való megvalósítása korlátozott hatékonyságú egy megfelelő ászana csoport helyett. A szekvenciálás segít abban, hogy az ászanákból kollektív, akkumulatív jótékony hatást nyerj. Ezért van az, hogy a gyakorlásod vége után vagy az óra után olyan mentális állapotot nyersz, ami az egész ászana szekvencia eredménye, nem csak egy ászanáé. Megtapasztalod az egyensúlyt és a finomságot, a csendességet. Ez egyfajta transzperszonális vagy személytelen állapot, amit megtapasztalsz. Békét, egyensúlyt, csendességet, szüzességet, tisztaságot, finomságot és transzcendenciát.

Általában a kasztról, osztályról, nemről, státuszról, testtípusról stb. ismernek Téged, de az óra után nem ragadsz le ezeknél az attribútumoknál. A transzcendens állapot azt jelenti, hogy áthaladsz és túljutsz a korlátaidon, melyeket az osztály, a kaszt, a neveltetés, a nem, a státusz vagy a testtípus határoz meg. Túljutsz a szociális személyiségeden, közelebb kerülsz a lényeges állapotodhoz, ez a transzcendencia. Ez pedig abból következik, hogy az ászanákat szekvenciában és tekervényességgel végzed. Az óra után megtapasztalt állapotod az Iyengar jóga két fontos aspektusának keveréke: a tekervényességé és a szekvenciálásé.

A szekvenciálás nem csak az egyik ászana utáni következő ászanát vagy egyik ászana csoport utáni másik ászanát jelenti. Egészen pontosan az egyik ászana csak akkor követ egy másikat, ha az előbbit egy bizonyos módon végzed, meghatározott tekervényességgel. Csak akkor válik hatékonnyá. Nem csak „Szarvangászana Sirsászana” után.

Forrás: Prashant S Iyengar: Yoga and the New Millennium

Fordította: Répássy Erika (okleveles Iyengar jóga oktató) www.erikarepassy.wordpress.com

2009 Minden jog fenntartva!

Az ászanák technikai aspektusát nagy precizitással figyelik Iyengarék, az „Iyengar” oktatók és az „Iyengar „ tanítványok. Gyakran azt az érzést vagy a megjegyzést keltheti, hogy a rendszer túl komplikált a rengeteg technikai részlet miatt. Ezek nem komplexitások, hanem tekervényességek. A tanítvány hozzáférést kap a saját testéhez, ami túl van a periférián, a szkeleto-muszkuláris testen. Minden más gyakorlattípus ezen a szkeleto-muszkuláris rendszeren dolgozik, ezért dolgozik vagy ezen fejti ki hatását. Ezeknek a gyakorlatoknak lehetetlen áthatolniuka test csontvázán és izomzatán. De rendszerünk, ahogy ezt tapasztaltad, hihetetlen képességgel rendelkezik, hogy sokkal tovább jusson a test szkeleto-muszkulaturáján. Ezek az áthatolások nagyon, nagyon mélyek és nagyon kiterjedtek. A pszicho-mentális cél, a tudatosság célbavétele szükségszerűen az ászanákon keresztül történik meg. Ehhez penetrációra van szükség, ami tekervényességet igényel, a tekervényességek pedig technikalitást. A tekervényességek nélkül nem tudod megérinteni a finomságokat, a finomságok nélkül pedig nem tudsz áthatolni és nem tudod megtalálni az ászanák vagy a pránájáma lényegét.

Más szóval nem tudsz kiszabadulni a gyakorlás külső rétegéből, a durva rétegéből. Ha további hozzájutást szeretnél, ahhoz finomságokra van szükséged, a finomságok elérése pedig csak a tekervényességgel és technikalitással lehetséges. Ezért vannak rendszerünk technikalitásában tekervényességek.
Vedd például a Tadászanát (hegy póz). Ez a póz minimálisan bonyolult, de ha úgy döntenél, hogy egy esszét írsz Tadászanáról, meg tudnál vele tölteni egy kötetet. Fel tudod idézni, mennyi tekervényesség van a Tadászanában, a legelső pózban. A tekervényességek nagyon, nagyon kiterjedtek és nagyon intenzívek. Ezek a tekervényességek nem az intellektuális képességet, az intellektuális fittséget, az intellektuális finomságot hivatottak bizonyítani. A tekervényességek csak azért vannak, hogy célba vegyék a finomságot és a póz lényeges aspektusát. Ez rendszerünkben egyedülálló.

Ezért a technikai tekervényességek, melyek rendszerünk részei, segítenek, hogy áthatoljunk és megkeressük az ászanák célját, az ászanák pszichológiai és mentális jótékony hatását, az ászanák jótékony hatását a tudatosság síkján.

Rendszerünk technikai tekervényességei azért vannak, hogy kaput nyissanak az inter-penetrációknak és a belső áthatolásoknak. Kiterjesztik a sugárutat és kinyitják a csatornákat, hogy a fizikai test perifériális rétegétől kiindulva felfedezzük a belső, magasztos elmét, hogy végül lecsapjunk az ászanák pszicho-mentális céljára. Mindezek pedig közvetlenül kapcsolódnak a citta vrtti nirodaha-hoz – az elme megműveléséhez, az elme kontroll alatt tartásához, az elme finomításához. Guruji penetrációja segít a belső utunkban és a gyakorlásunk adhyátmikus territóriuma felé terel bennünket.

Forrás: Prashant S Iyengar: Yoga and the New Millennium

Fordította: Répássy Erika (okleveles Iyengar jóga oktató) www.erikarepassy.wordpress.com

2009 Minden jog fenntartva!

A mi rendszerünk (az Iyengar rendszer)

Mindannyian tudjátok, hogy a jóga már akkor létezett, mielőtt Gurujink megjelent ezen a bolygón. Arról hallottál, hogy mit tett Guruji a jógáért, de tudod-e, hogy mit tett a jógáért? Egyrészről tudod. Másrészről, ha mondhatom, nem tudod! Ha azt kérdezném tőled, „Mit tett Guruji a jógáért?”, akkor valószínűleg nem tudnád pontosan elmagyarázni, hogy mit tett Guruji a jógáért. El fogom mondani, hogy mit tett Guruji a jógáért, kifejezetten az adhyátma sásztra, a tudomány szemszögéből, mely azon dolgozik, hogy megszabadítson a szenvedéseinktől.

A jóga mint adhyátma sásztra

Adhyátma sásztra a lélek megértésének tudománya. Sok tanuló azért jön az Intézetbe, hogy enyhüljenek a fájdalmai. A jóga terápia, melyet Guruji tökélyre fejlesztett, nemcsak a fájdalomtól szabadít meg, hanem a szenvedéseidtől is. A fájdalomtól és a szenvedéstől való megszabadulás csak olyan minőségekkel lehetséges, mint a bölcsesség, a filozofikus elme és a kitartás, ami az elme megműveléséből ered. Milyen érdekes, hogy kapható fájdalomcsillapító a piacon, de nincs bánat-csillapító. Csak az adhyátma, a jóga, a bölcsesség, a vallásosság, a spiritualitás az, ami enyhíti a bánatot.

A jóga elsődleges aspektusa, az ászana és a pránájáma, tornaként volt elkönyvelve, mielőtt Guruji a jóga mezsgyéjére lépett. Főként az ászanákat nem lehetett a tudományos úthoz kapcsolni és csupán fizikai tornaként kezelték. Az ászanáknak rejtett importja és célja van. Az ászanák legfőbb célja, amit maga Patandzsáli is említ, nem csak fizikai, testi erőnyerés vagy fizikai jólét.

Guruji könyvein és rendszerén kívül nincs más könyv vagy rendszer, mely bebizonyítaná vagy meggyőzne arról, hogy az ászanák spirituálisak megközelítésükben és spirituálisak befejezésükben. Csak a mi, Guruji által kifejlesztett rendszerünkben lehet nyomon követni az ászanák adhyátmikizációját (tudományosítását), ha mondhatom így, ami az ászanák igazi célja. Igazságtalan volt, hogy az ászanákat fizikai gyakorlatokként kezelték, tornára alacsonyították vagy csak egy kicsit is magasabban említve jógikus tornaként magasztalták, amíg Guruji ki nem fejlesztette az ászanák és a pránájáma rendszerét.

Az adhyátma fontos jellemzője, hogy tárgyiasítsuk magunkat, tárgyiasítsuk a lényünk körüli számtalan eszközt, úgy mint a test, az elme, az intelligencia, az érzékek, a tudatosság, a tudat és az érzelmek. Az ön-analizálás, az önvizsgálat folyamata, ami a tárgyiasítás eredménye, a rendszerünk fémjele. A test, az elme, az intelligencia, az érzelmek, a tudatosság, a tudat tárgyiasítása befelé tekintést és „lelkiességet” eredményez.

Az ászanák célja

A könyvek azt mondják, hogy a jóga tudomány. Amit Guruji tett, ha mondhatom így, a jóga „tudományosítása”, aminek folyamán a rendszerünk jól rendszerezett. Csak a mi rendszerünkben váltak az ászanák önmagukban értéket hordozóan is jógikussá. Az összes többi rendszerben az ászanákat fizikai gyakorlatnak tekintik.

Guruji rengeteg kemény munkát fektetett bele és évtizedekig gürcölt. Intelligenciáját, tudatosságát, érzékenységét és racionalitását alkalmazta gyakorlásában. Rengeteg gondolkodás került gyakorlásába így hozta létre rendszerét, ahogy nevezzük. Gyakorlatilag ez nem az ő rendszere, hanem Patandzsáli bevezetése az Astánga Jóga ászanáira vonatkozóan. Így Patandzsáli céljait az ászanákkal Guruji nyitotta ki és tette közzé.

Amikor a „mi” rendszerünknek , az Iyengar rendszernek hívjuk, ezt csak az azonosítás kedvéért tesszük és azért, hogy megkülönböztessük a többi rendszertől. A mi rendszerünk eredeti, amit a Jóga Szútrák fejtenek ki. Ebben az értelemben nem a mi rendszerünk. Vjásza, a Jóga Szútrák elemzője tette közzé számunkra Patandzsáli Jóga Szútráit. Nem túlzás azt állítani, hogy Guruji , a mi időnk Vjász-a tette számunkra is elérhetővé a jóga gyakorlati aspektusát.

Kifejtem rendszerünk néhány aspektusát, mely vagy ismeretlen számotokra, vagy nehezen tudjátok kifejezni. Három egyedi aspektusa van rendszerünknek, amivel megkülönböztetjük a többi rendszertől:

• Technikai aspektus
• Ászanák szekvenciálása (ászana gyakorlatsorok)
• Időzítés

(Folyt. köv.)

Forrás: Prashant S Iyengar: Yoga and the New Millennium

Fordította: Répássy Erika (okleveles Iyengar jóga oktató) www.erikarepassy.wordpress.com

2009 Minden jog fenntartva!

Tudnotok kell, hogy az Iyengar jóga, metódus vagy stílus neve mint megjelölés vagy kifejezés jogi védelem alatt áll, csak és kizárólag az használhatja, aki végzett, azaz okleveles Iyengar jóga oktató, esetleg képzés alatt áll (ennek megjelölésével), tagja egy Iyengar Jóga Szövetségnek és licence használati engedélye van, amit évről évre megújít – a megjelölt követelményeknek eleget téve. Ebben a metódusban a minimum végzettségű oktató legalább 5 éves gyakorlással rendelkezik, legalább két évig áll képzés alatt és elkötelezi magát a metódus követésére, a folyamatos gyakorlásra és továbbképzésre.

Guruji nem védette le az általa feltalált és azóta a világon elterjedt jógaeszközöket azért, hogy minél több emberhez eljuthasson a jóga és lehetővé váljon a gyakorlás. Az Iyengar név azonban pont azért áll védelem alatt, mert csak ezzel tartható fenn a metódus tisztasága és eredetisége. Bár egyelőre még nincs Iyengar Jóga Szövetség Magyarországon (én magam is a brit szövetség tagja vagyok), de lassan alakulóban van és akkor hivatalosan is lesz fóruma ennek a hazánkban is egyre nagyobb tiszteletnek és megbecsülésnek örvendő módszernek.

Addig ezúton szeretném felhívni minden érdeklődőnek a figyelmét a fentiekre, hogy a jóga és Iyengar neve ne egy „marketing eszköz” legyen, hanem egy kiérdemelt megjelölés, ami garantált szakértelmet és tudást sugall.

Répássy Erika
okleveles Iyengar jóga oktató
www.iyengarjogabudapest.hu

Pune, India, 2009. november 25.

Sokak számára a szív kitárása a szerelemre és bensőségességre való nyitás képességét jelenti – jusson csak eszünkbe a csokibonbon meg a virág. De mindannyian – jógagyakorlók is – tapasztalhattuk szívünk kitárását másfajta kapcsolatokban is: odaadó barátokkal, családtagokkal, kedvencekkel, tanárokkal és mesterekkel, valamint saját tanítványainkkal.

Mély magadba tekintéssel és odaadással megpróbálhatod kitárni a szíved ennél kihívóbb helyzetekben is: például nehéz természetű emberekkel, vagy olyanokkal, akiknek nem osztod a filozófiai vagy politikai nézeteit. Amint elképzeled és gyakorlod a szív kitárását különböző kapcsolataidban ahimszát tanulsz, vagyis együttérzést, az elsőt a yamák és niyamák közül.

Ismerd meg szíved fizikai terét

Ahogyan gondolatilag és érzelmileg, úgy fizikailag is lehet gyakorolni a szív nyitását. A szív a mellkasi üregben helyezkedik el, amit egy csontos henger, a bordakosár vesz körül: ezt kétoldalt 12 jobb és 12 baloldali borda, elöl a szegycsont (mellcsont), hátul pedig a gerinc alkotják. A csontokat különböző lágy szövetek tartják össze: nagyobb és kisebb izomcsoportok, a gerinc csigolyáinál, a szegycsont három része között és a bordák szegycsonttal való érintkezési pontjainál porcos kapcsolat van, és végül csontot csonthoz az ínszalagok kötnek. Ilyen ínszalagok találhatóak például minden csigolyapár között, és ilyenek kapcsolják a bordákat a csigolyákhoz. A rekeszizom – ez a kupola szerű izomcsoport, ami a szívet és a tüdőt elválasztja az emésztő és szaporítószervektől –, alkotja a mellkasi üreg alapját.

Ideális esetben a lágy szövetek, amelyek a csontos hengert támogatják, egész életünkben megtartják rugalmasságukat, így a cilinder szabadon tágulhat minden egyes belégzésnél, és a bordakosár nem válik a szív és tüdők merev és korlátozó ketrecévé. Egy merev bordakosár olyan mint egy páncél: a tüdők nem tudnak kitágulni teljesen, hogy egy mély, teljes lélegzetet vegyenek, és ez a merevség a szív felé irányuló, és a szívben lévő vérkeringést is akadályozhatja. Egy mozdíthatatlan bordakosár korlátozó tényező pranayámában is, valamint sok jógapózban, főleg a csavarásoknál (amelyek elforgatást feltételeznek) és hátrahajlásoknál (amelyek gerincnyújtást feltételeznek), mert a merevség megakadályozza a gerinc középső-háti szakaszát abban, hogy teljes mozgásterjedelmét kihasználja. A felső-háti szakasz nyújtásának hiánya a hátrahajlásoknál alsóháti és nyaki fájdalmakat okozhat, mert ilyenkor az alsóháti és nyaki gerincszakasz túlfeszül.

A légzés tudatos gyakorlása az egyik legjobb módszer a bordakosár merevségének oldására, mert finoman nyújtja a mellkasi lágy szöveteket és megnyitja a szív terét. A fenyegetettség érzése (akár fájdalom, akár kihívás, vagy nyomás alatti teljesítmény váltja is ki ezt) és az ezt követő védekezésre vagy óvatosságra való hajlam általában a légzés visszatartását vagy felszínes és akadozó ritmusú légzést eredményez. Ezek a védekező légzésminták pontosan azokon a helyeken okoznak izommerevséget, amelyeket nyitni próbálunk, továbbá összehúzzák a felső hasizmot, ami akadályozza a rekeszizom normális mozgását. Ha megtanítjuk a tanítványainkat arra, hogy hogyan kell a lassú, finoman táguló légzést gyakorolni, (anélkül, hogy erőszakossá válnánk, hiszen a légzés erőltetése még több helytelen izommerevséget idézne elő), segítjük őket abban, hogy megtörjék a bordakosár merevségét és az összeszorult mellkas, hát és hasizom páncélját.

Egyszerű pózok a szív kitárására

Ahhoz, hogy megakadályozzuk a védekezési mechanizmusok beindulását, miközben bordakosár-tágító légzést gyakorlunk, a legjobb ha egyszerű, fájdalommentes pózokat alkalmazunk. A mellkas és has nyitására csodás póz az enyhe és támogatott hátrahajlás. Próbálj hátrafeküdni egy feltekert pokrócon vagy törülközőn (nagyon merev tanítványok esetében használhatunk kisebb hengert), keresztbehelyezve a hengert a gerinc középső szakaszán (középső háti szakasz, ahol a bordák csatlakoznak a gerinchez), és a karokat pihentesd kétoldalt felfele fordított tenyerekkel. Ez a póz minden egyes belégzésnél finoman nyitja a bordakosarat és a felső hasi szakaszt. Tartsuk a térdeket összezárva és helyezzünk a fej alá egy 5 centis emelvényt, a nyaki és alsóháti gerinc szakasz túlnyújtásának elkerülése végett.

Az egyszerű csavarások is támogatják a bordák tágulását. Feküdjünk a jobb oldalunkra, a térdet felhúzva a mellkas felé úgy, hogy a csípőnkkel derékszöget zárjon. Belégzéskor nyissuk hátra a bal kezet, miközben a fejet is fordítjuk balra. Ne engedjük a kart a levegőben lógni, használjunk annyi támogatást (téglát vagy pokrócot) a bal kar alatt, amennyi szükséges ahhoz, hogy érezzünk egy enyhe nyitást – de nem fájdalmat – a mellkasban és/vagy az oldalbordákban. Ha a középső háti szakasz (beleértve a lapockák közti teret) lapos és merev, gyakoroljunk Balászanát (csecsemőpózt), a karokat a fej fölé vagy a vádlira helyezve. Merev gerincű és csípőjű embereknek valószínűleg nem sikerül lehajtani a fejüket a padlóra, így segédeszközre lesz szükség a fejük alá. Általában egy tégla vagy egy összehajtogatott pokróc a fej alatt elég magas ahhoz, hogy elbírja a fej súlyát, lehetővé téve így a nyakizmok lazítását.

Akár a mellkast nyitjuk hátrahajlásban, akár az oldalsó bordakosarat csavarásban, vagy a középső háti gerincszakaszt és a bordakosarat a csecsemőpózban, beszéljünk magunknak vagy a tanítványoknak a légzésmintákról. Irányítsuk a légzést, hogy fokozatosan lassabb, puhább és mélyebb legyen, de ismét csak úgy, hogy kerüljük a feszültségkeltő erőltetést. Ez tudatosságot visz a bordakosárnak abba a részébe, amelyet nyitni szeretnénk (például az első bordákba a támogatott hátrahajlásnál, és az oldalsó bordákba a csavarásoknál). Segíthet, ha a tenyeret ráhelyezzük arra a területre, hogy kívül-belül érezzük a tágulást. Engedjük, hogy a belégzés finoman tágítsa és nyissa a bordákat, majd lazítsunk és minden egyes kilégzéssel engedjük át magunkat a gravitációnak.

Hetente párszor, vagy esetleg mindennap minden pózban két-három percig folytassuk a légzést. Az eredmény egy mély relaxáció lesz, javuló légzéstudatosság, nyitott szívtér, és – ha úgy akarjuk – egy életet átalakító ahimsza gyakorlat.

Julie Gudmestad  okleveles Iyengar jóga oktató és diplomás gyógytornász, aki egy komplex jóga és gyógytorna stúdiót vezett Portlandben (Oregon). Nagy örömét leli a nyugati orvosi ismereteknek a jóga gyógyító erejével való ötvözésében. Célja, hogy mindenki számára elérhetővé tegye a jóga bölcsességét.