Ha fájdalmunk mivoltát kutatjuk, hamar rájövünk, hogy bár maga a fájdalom nem fakultatív, mi döntjük el, hogy elviselését mennyire tesszük nehézzé magunk számára.

Biztos sokan feltettétek már a kérdést, hogy mire is való a jógaóra elején elhangzó OM? Miért, ki előtt hajlunk meg és hajtunk fejet?

Amikor azt veszed észre, hogy stagnálsz, leragadtál vagy korlátoz valami, kérdezd meg magad, minek állsz ellen. Valószínűleg rögtön a választ is tudni fogod: valami változásnak.

Jógázás közben sok mindenre fókuszálhatod figyelmedet, a tennivalóidtól kezdve a korgó hasadig. A gyakorlásodat azonban akkor fogod tudni fejleszteni, ha képes vagy a légzésedre és a pózok apró részleteire koncentrálni. Így hozhatsz létre kapcsolatot a tested és az elméd közt.

T. K. V. Desikachar öt kategóriába sorolva magyarázza az elme működését. Valószínűleg már mindannyian megtapasztaltuk elménk ezen állapotait, hiszen folyamatosan ezek között ingadozunk.

Ha lelki nyugalmunk megteremtése csak annyiból állna, hogy ne felejtsünk el relaxálni ha valami felkavar bennünket, többségünk már rég megvilágosodva élné napjait.

Mai felpörgetett kultúránkban ki ne akarna többet-gyorsabban elvégezni? Mindeközben sóvárgunk egy kis kikapcsolódásért a mókuskerékből. Nyugodtabb, intuitívabb állapotot szeretnénk. Elménk összezavarodottságában könnyen szem elől veszíthetjük eredeti céljainkat. Ha kicsit lassítunk, újra visszatérhetünk a jelenbe.

Fókuszáld figyelmedet az apró hétköznapi csodákra, ezáltal fejlesztheted tudatosságodat a természet jelenségeinek megélésében. Meditációs gyakorlat.