A jóga és az ájurvéda útjai olyannyira egymásba fonódnak, hogy nehéz csak az egyik utat járni anélkül, hogy ismernénk a másikat. Az ájurvéda szerint a különböző embereknek teljesen különbözőképpen kell a jógát gyakorolniuk. Melyik testtípusnak mely ászanák ajánlottak? Melyik pózokat javasolt kerülni?
A segédeszközök, a guruhoz hasonlatosan, azért vannak, hogy irányítsák a tanítványt az úton. Az igazi guru ritka, és nem lehetünk folyton a közelében. De ha a guru nincs jelen személyesen, a segédeszköz mutatja az utat a helyes cselekvés és a maximális intelligencia felé.
A shavasana valójában akkor jön létre, amikor feszültségeink csökkennek, vérkeringésünk lecsendesedik és vérbõségünk is csendessé válik ezáltal a tudományos módszer által. A shavasana jó minõségû alvást eredményez. Aki a shavasanát gyakorolja, soha többé nem szenved álmatlanságban.
A legegyszerűbb meghatározás szerint, 3 részre oszthatjuk a háti részt: az alsó, a középső és a felső háttájékra. A három közül a középső terület a legkevésbé rugalmas, ezt a legnehezebb nyújtani, illetve ellazítani.
Stimulálja az alhasi szerveket: a méhet, a prosztatát, a hólyagot és a veséket, a szívet és jó hatással van a keringésre.
A Galamb póz óvja az érzékeny térdet és a derekat, valamint számtalan más póz hosszú és kényelmes kitartását alapozza meg. A megrövidült csípőhajlító izmok a medencét előrehúzzák és növelik a hát alsó részének lordózisát.
Az utkatasana titka, hogy a combcsont felső részét mennyire sikerül a sarkak felé nyomni, az ülőgumókat a medence felé tolni.
Ha eddig kerülted a fordított testhelyzeteket, mert féltél tőlük, itt az idő, hogy felülbíráld ezt az elhatározásodat. A Sirsasana-t (fejállás) és a Sarvangasana-t (vállállás) számtalan jótékony hatása miatt az ászanák királyának és királynőjének tartják.
Lecsendesíti az elmét, oldja a feszültséget, stimulálja a máj és a vesék működését, megnyújtja a térdinakat és a vádlit.
A jóga útján haladva az ember olykor hajlamos arra, hogy megrekedjen a jóga fizikai aspektusát jelentő ászanák gyakorlásában, megfeledkezvén arról, hogy ez a nagyon fontos elem csupán egy része a valódi megismeréshez, a megszabaduláshoz vezető felkészítő útnak.
Ha egész nap irodában ülve dolgozol, valószínűleg ismerős számodra az a testtartás, ahogy a notebook-od vagy a billentyűzeted fölé görnyedsz.
A Parighasana (Kapu póz) energetizálja és könnyűvé teszi a törzs oldalait és arra ösztönzi a légzést, hogy igazán háromdimenzióssá váljon.
A kezdő jógagyakoró számára – gerincferdüléssel, vagy anélkül – a gerinc nyújtása a legfontosabb. Ez teszi egyenletessé a gerincet és a bordákat, és ellazítja a hátizmokat. Az alábbi gyakorlatok végzése nagyon hasznosak gerincferdülés kezelésében.
Szinte minden jógázó arról számol be, hogy gyakorlás után úgy érzi, mintha megváltoztak volna az “energiái”. Mi tagadás, pont ezért gyakorlunk, hogy érezzük, ahogy akadálytalanul áramlik testünkben az energia.
A faállás erősíti a bokát, a vádlit, a combokat és a gerincet, és javítja az egyensúlyérzetet.
A Prasarita Padottanasana általában az álló testhelyzetek sorában az utolsók között helyezkedik el. Erősíti és nyújtja a comb belső és hátsó részét, illetve a gerincet.
A tadasana az álló testtartások nagy részének a kiinduló helyzete. Javítja a testtartást,
erősíti a bokát, a combot, a térdet és a feneket.
Hullapózban jelképesen „meghalunk”. Testünk eddig érzékelt határai eloszlanak, és boldog semlegesség tölt el bennünket. Hogy milyen érzés a hullapóz? Semmilyen.
Ha valaha is próbáltál víz fogyasztása után fejjel lefelé pózokat, vagy kartámaszokat végezni, akkor a kérdés magától értetődő.
Garuda a madarak királya, Vishnu madara; eredetileg a napsugarak mindent felemésztő tüzeként azonosították.
Hajlamosak vagyunk „lógni” a vállainkon ebben a pózban: ez felemeli a vállakat a fülekhez, „összegyűrve” a nyakat.
A lefelé néző kutyapóz a hatha jóga sava-borsa. Ahogy a só életet ad az ízeknek, a kutyapóz életet ad a testnek – a csípőtől kezdve a gerincen át, a karoknak és lábaknak, a kéz és a láb ujjainak – élettel teli érzést ad.
