“Különböző emberek különbözőképpen értelmezik ezeket a tömör sorokat, majd ennek az értelmezésnek az alapján gyakorolnak” mondja a Kripalu tradíció Yoganandja. “A jógának hatalmas ereje van, így az emberek érzik a hatását, bármilyen módszerrel is gyakorolják. Valaki azt mondja, ‘így meg így gyakoroltam, és működött, tehát így a helyes,’ de valaki más meg azt mondja, ‘én teljesen másképp csináltam, és működött, tehát így a helyes.’ És mivel egyik sem tudja meggyőzni a másikat, és mivel mindkettőnek tapasztalat erősíti a hitét, mennek és alapítanak két külön iskolát. Teljesen magától értetődő, hogy senki nem ért egyet. Hiszen mindenki tapasztalata más.”

Nyugaton olyan tanárokat is találhatsz, akik arra intenek, légy óvatos a hagyományos pránajáma gyakorlatokkal. Azt mondják, ha a tanítvány nem elég felkészült, a klasszikus légzésminták eltorzítják a természetes és szerves légzésmintákat, és egy merev és túlkontrollált létbe kényszerítenek bele.

“A legtöbb ember nagyon sok gátat és elfojtást hoz magával a jógagyakorlásába. Ha rögtön bevezetjük az ellenőrzött légzést, ez csak még jobban konkretizálja ezeket a gátakat “mondja Donna Farhi jógaoktató, A légzőkönyv (The Breathing Book, Henry Holt Kiadó, 1996) szerzője. “Azt gondolom, nagyon fontos, hogy előbb eltávolítsuk ezeket a gátakat és visszatartó mechanizmusokat és feltárjuk azt a természetes légzést, ami születésünktől fogva megillet bennünket. És ezután nagyon érdekes lesz a prána finom mozgását figyelni a pránajáma gyakorlatokban. De általában ez az ellenőrzött gyakorlás túl gyorsan kerül bevezetésre és gyakran csak összezavarja a légzésvisszatartást mozgató tudattalan erőket.” Ha összehasonlítjuk ezeket a nézeteket, a sokféle nézőpont azt a nyugtalanító, de egyúttal inspiráló következtetést rejti magában, hogy valószínűleg nincs egy igaz út a pránajáma ajándékaihoz. A tanáraink hozzáértő irányítása sokat segíthet, de használnunk kell saját tapasztalatainkat és ítélőképességünket, hogy megítéljük, melyik a számunkra legmegfelelőbb módszer. Mindenkinek magának kell eldönteni melyik módszer vezet legközelebb a jóga végső ajándékához: ahhoz a könnyedséghez, egyensúlyhoz és belső csendhez, amely segít belelátni az élet szívébe.

Swami Sivananda Radha és köztem lezajlott megbeszélés alatt megegyeztünk abban, hogy a Jóga egy. Akkor miért harcolnak az emberek az én vallásomról vagy a te vallásodról? Miért tesznek különbséget a Hatha jóga, a Rádzsa jóga vagy a Karma jóga között? Ezek nem különböznek.

Ha tanulmányozzuk mindazokat a jógával foglalkozó és a védikus írásokat, arra jutunk, hogy a jóga egy. Hogyan lehetséges ez? Mi, emberek, bár földrajzilag különböző területről származunk, mindannyian rendelkezünk intelligenciával, érzelmes lények vagyunk és a testünk anatómiája is azonos. Talán eltérő az ízlésünk az ételek terén, de maga az étel mindannyiunk számára létfontosságú. A víz mindannyiunk számára létfontosságú. Szóval mint emberek nem nagyon különbözünk.

Mint emberek egyek vagyunk, így a problémáink is azonosak. Szinte mindegyikünk azonos típusú problémákkal küzd. Néha boldogok vagyunk, néha szomorúak. Máskor fájdalom lakozik a testünkben. Nincs olyan, akit ne támadna meg valamiféle betegség: lázasak leszünk, megfázunk, köhögünk, mindez azonos. Van olyasvalaki talán, aki azt mondja, hogy egyáltalán nem szenvedünk? Nem. Senki se mond ilyet.

Bármihez is fogunk, a problémák és az akadályok felütik a fejüket. Ha azt mondjuk, hogy felejtsük el a gondokat és csak éljünk, attól még azok ott maradnak. Meg kell ismernünk, hogy mik okozzák ezeket a gondokat. Bizonyos szempontból ez elég negatív képet fest. De ha elég mélyre ásunk, akkor megérthetjük ezeknek a problémáknak a mélységét. Ez nem egyfajta pesszimista szemlélet, inkább igaz látásmód.

Amikor egy emberi lény megszületik, a karmából születik meg. Ez a legalapvetőbb dolog, amit ismernünk kell. A születés nem egyfajta hirtelen megjelenés. Közvetlen kapcsolat van a korábbi és a jövőbeli életeink között, ezek mindegyike a jelenhez kötődik. Ha azt gondoljuk, hogy ezen és ezen a napon születtünk és a későbbiek folyamán az életünk majd egyszer csak megszűnik, ami mindennek a végét is jelenti, ennek nincs semmi értelme. Van benne egyfajta folytonosság.

Születésünknek oka van. A születés nem csak egy fiziológiai akció. Ebbe az életbe karmával érkezünk, a születésünk klésa mulaha. De mik ezek a klésák (hátráltató tényezők)? Avidja: tudatlanság, Asmita: ego, Raga: csüngés, ragaszkodás, Dvésa: averzió, Abhinivesa: az élethez való ragaszkodás, a haláltól való rettegés.

Minden tettünk ezen az öt hátráltató tényezőn alapul. A karma tavát pedig a cselekedeteink hozzák létre. A születésünk ezekből a tényezőkből származik. Ha ezek nem lennének, nem lenne okunk a születésre. Ez az emancipáció.

Tudod, amikor egy gyermek megszületik, felsír, és amikor felsír, akkor tudjuk, hogy életben van. Akarjuk, hogy ez felhangozzon. De miért kezd el sírni, amikor megszületik? Ez egy kérdés. Mindannyi idő, amit az anyaméhben töltött és most kibújik. Amikor megérkezik erre a világra, a küszöbön még emlékezik, ebben a pillanatban még emlékszik az eddigi életeire, Jaj! Minő sors, már megint itt vagyok ezen a világon! Ezért sír fel a gyermek. A nevetés és a mosolygás csak később következik.

A gyermekben meg van a bölcsesség ebben a pillanatban hogy azt mondja, nem szabadna ezzel a hibával a világra jönnöm. Az emancipáció felé kell törekednem. De aztán, ahogy világra jövünk, annyira belefeledkezünk, hogy elfelejtjük mindazt, amit a születésünkkor még tudtunk.

A hátráltató tényezők a gyökerek. A korábban megtett karmák gyümölcsöt hoznak. Ha jót cselekedtél, jó gyümölcsöt, rossz dolgokért rossz gyümölcsöt, bátor dolgokért bátor gyümölcsöt, gyenge tettekért gyenge gyümölcsöt.

Kirsna azt mondja a Gitában, hogy két út vezet az emancipációhoz. Azok, akiknek erős az intelligenciája, a jnyána jógát, a többiek a karma jógát követik.

Azok, akik ilyesfajta intelligenciával rendelkeznek, nagyon biztosan abban, hogy az Úr létezik. Nincs kétségük. Így arra koncentrálnak, hogy elérjék az Istent, nincs kilengése az odaadásuknak. Nagyon kevesen vannak ilyenek. És mivel a karma mindnyájuknak izgat, ebben az értelemben mindannyian karma jógik vagyunk.

Vágyakkal jövünk a világra. Ezek kerülnek az utunkba az emancipációhoz vezető utunkon. Karma jógát követjük és rögtön fel is tesszük a kérdést: „mit kapunk majd ebből viszont?”

Krisna azt mondja, elvégzed a munkát, de a munka mögött a szándék nem tiszta. Irigységből cselekszel. Büszkeségből cselekszel. Azt mondod, megtisztelő, hogy megteheted. Tehát cselekszel, talán jót, de a mentális háttér tele van ezekkel az ellenségekkel. Ám kifelé a tett jól néz ki.

Végezd a karmát oly módon, hogy felajánlod az Úrnak. Jól át kell gondolnod, mielőtt bármiféle karmát végzel. Mi okból teszed? Mi a gondolatod mögötte? Szolgálja azt az okot, amit gondolsz?

Látnunk kell, hogy az eszünk a karmán jár, a karmában való tökéletesítésen és nem annak a gyümölcsén. Ha azt kérik tőled, hogy ápold a kertet és öntözd a növényeket, nézd meg, hogy minden növénynek jutott –e belőle. Ez a karma. Ne pedig azt gondold: „ó, ez másvalakinek a kertje, miért foglalkozzam vele? Mit fognak adni azért, hogy locsolom ezeket a növényeket?”

A karma jóga végzéséhez az elmédnek és a szándékodnak tisztának kell lennie. Nem szabad, hogy az eredményen járjon az eszed. Nem szabad azon fennakadnod, hogy „mindezt megcsináltam, hadd kapjam meg most azt.” Szenvtelen cselekvéshez másféle elme háttér szükségeltetik.

Krisna mondja, hogy bár karmát teszel de ambíció lakozik a karmában. Ambícióval cselekszel, néha rossz ambícióval. Még talán imát és ambícióval mondasz. Ne legyen benne ambíció.

Ha a cselekedeteid mindig mindenféle mentális zavarral vannak megfertőzve, akkor ez nem karma jóga. Kívülről talán karma jógának néz ki. Meg kell történnie a csiszolásnak és a tisztításnak.

Mondok egy egyszerű példát, mert egy ászana és pránájáma órát tartunk: csinálod az ászanát, de nem tudod, hogy helyes vagy helytelen-e az akció. Az érzékenységnek és az érzékelésnek elő kell bújnia. Addig meg csak vársz. De ne gondold, hogy azért, mert elkerülöd a cselekvést, ez majd szabaddá tesz a karma kötöttségéből. Ellenkezőleg, még több karmát hozol létre.

Meg kell tisztítsd magad a karma jóga végzése által. Tégy bátor tetteket vágy nélkül. Végezz karmát saját magad megtisztításáért. Minden tisztátalanságnak mennie kell. A karmával kell tisztítanod, aminek folytatódnia kell.

Végezetül hadd mondjam, hogy a karma jógát mindenkinek végeznie kell, méghozzá vágy nélkül. Nem szabad megkülönböztetnünk, hogy mi Patandzsáli jógája, mi a karma jóga, mi a jnyána jóga, mi a bakti jóga.

Krisna sosem tett megkülönböztetést. Azt mondja: tudd nagyon jól, hogy létezem. Én vagyok az Úr. Benned létezem. Mindenki szívében lakozom. És én mozgatom ezt a gépezetet. Ha a te géped a karmával , a jnyánával, a baktival, a testeddel, a fiziológia funkcióddal, az anatómiai funkcióddal működik, azt mondja, én itt vagyok.

Ha tehát azt érzed, hogy az Én létezik belül, azt mondja, vezetni foglak. Ha teljesen átadod magad, én Te benned vagyok és segítek neked. De egészen addig, amíg megkülönbözteted magad Tőlem, a benned lévő Úrtól, ez nem fogja megoldani a problémát.

És ezért kezdtem a beszédemet azzal a ténnyel, hogy ezzel a karmával születünk. A megtisztulási folyamatnak folytatódnia kell. Ha megteszed, akkor eljön az idő, amikor tudod, hogy nincs benned vászana, vágy.

Csak akkor, amikor a vágy eltűnik, jön létre a megszületés és a halál, a karma végzése és a karmában való elveszés ciklikusságától való megszabadulás.

A karmának ez a hálója meg kell, hogy törjön. Ehhez mindenféle függőségtől mentessé kell válj. Ha ez a cél, minden szinten el kell kezdened követni.

És nem lehet rögtön elérni a végét. Ha meg akarod mászni az Everest-et, minden nap kell hegymászást gyakorolnod. A testednek minden magasságot meg kell szoknia. Képesnek kell légy a légzésre és hogy toleráld. Fokozatosan kell előrejutnunk, akklimatizálódnunk. Ez a szádana (a szabadság ösvénye). És ez az, ahogy a tisztulás megtörténik.

Ne tégy különbséget a cselekedeteid közt. Ezért van az, hogy végül így kell imádkoznunk: „Uram, akármilyen karmát is tettem, a rosszakat, amiket nem tudva alkottam és a jókat, hadd adjam át az Úrnak.”

A karma akkor kezdődik, amikor reggel felkelünk. Gondolj az Úrra, mielőtt kiszállsz az ágyból. Tartsd fel a kezed és mondd: hadd legyen darshan a kezeimből. Add, hogy ne történjen semmi rossz a kezeimből. Hadd valósítsam meg a kezeimet, mert ezekkel a kezekkel végzem a munkámat. Ne menjen félre semmi, vagy ments meg Uram.

Add meg magad az Úr Krisnának. De ha bármi rosszat vagy jót tettem, akármi történjék is, Sri Krisna Paramaste. Ő megvédelmez.

Isten áldjon. Minden jót. Remélem, megértettétek.

Nem vagyok egy nagy szónok, de ami a szívemen van, azt elmondtam. Köszönöm szépen.

Forrás: Répássy Erika blogja: http://erikarepassy.wordpress.com/,

Iyengar Yoga News, UK, Spring, 2009,

Fordította: Répássy Erika (Iyengar Jóga oktató)

Kedves barátom, minden bizonyos és bizonytalan dolog közül egyetlen dolog biztos, a halál. A születés nem biztos, mivel nem lehetünk tudatában a halálnak, mielőtt az megtörténik, mert a saját befejezetlen karmánk adja születésünket és amikor a karma beteljesülése véget ér ebben az életben, akkor történik a halál.

A jógi nem években méri életét, hanem lélegzetben. Minden egyes levegőnek, amit vesz, hosszúnak, kifinomultnak kell lennie olyannyira, hogy az energiát bőségesen el tudja tárolni. Ezért aztán még mindig van esélyünk arra, hogy építsük a sorsunkat a jövőnk számára. Ha jógikus fegyelmet gyakorlunk egész életünkön keresztül, minden bizonnyal meg tudjuk hosszabbítani életünket, mivel az aggodalmak és kétségbeesések nem rozsdásítanak el bennünket.

Az egyén felelős azért, hogy átgondolja, mit tegyen az élet és a halál között azáltal, hogy életének értelmet ad és hogy fenségesen, nemesen és méltóságteljesen hal meg. A jóga ezt teszi.
Ami a betegségeket illeti, vagy mi hívjuk meg őket, vagy sorsunk számlájára írandók. A jó karma jó gyümölcsöt terem, a rossz karma rossz eredményt szül. A betegségek a múlt rossz karmájából is adódhatnak. Ha valaki a betegség ellenére is a jóga sadhana-n (a jóga útján) jár, fenségesen halhat meg.

Emlékszem egy ide kacsolódó történetre a Srimad Bhagavatam 8. skandájából, ami Gajendra-Moksam-ként is ismeretes: az Elefántkirály szabadsága a haláltól. Egyszer Indradyumna király, aszkéta és jóga gyakorló, meditációban ülve nem vett tudomást vendégéről, Agasti bölcsről. A mérges Risi elefánttá átkozta a királyt. Az átok az elefántok királyává változtatta őt. Vad elefántokkal barangolt várva megváltására. Egyszer a csorda belegázolt egy tóba és nagy élvezettel spriccelték egymásra a vizet. A tóban lakó krokodil elkapta az Elefántkirály lábát, erősen szorítva húzta le a mélybe. Kettelyük harca a víz alatt 1000 évig tartott. Végül az Elefántkirálynak eszébe jutott Vishnu Isten, akihez elkezdett imádkozni és meditálni. Ahogy a halál egyre közeledett ,az Elefántkirály felidézte életét. Az emlékek az életében véghezvitt tapas-nak köszönhetően jöttek elő. Megjelent Mahavishnu és megölte a krokodilt. Később az Elefántkirály fenségesen halt meg és eljutott Vaikunthá-ba, Vishnu Isten lakába. Az Elefántkirály Sarupya Mukti-ba jutott, ami egy Istenhez hasonlatos forma.

Ez a történet tanulságot tartogat számunkra. Bár a betegségek és a támadások ránk törhetnek, de ha a jógikus gyakorlásunk megérinti a szívünket, akkor a halál fenségesen érkezik majd, a betegség ellenére.

Azt is érdekes megfigyelnünk, hogy a haláltól való félelem egyfajta vallásos beállítódás és az Én kutatása felé irányít. Ha nem létezne halálfélelem, akkor elmerülnénk és belefeledkeznénk az örömök világába. A haláltól való félelem figyelmeztet bennünket, hogy kövessük feladataink tudományát, ami az egyént a spirituális élet felé vezeti tudván, hogy előbb vagy utóbb meghalunk. Fogadd el a halált, ahogyan élni szeretnél.

Mostanság a gyógyszerek képesek arra, hogy meghosszabbítsák az életet, de a jóga szándéka nem csak az, hogy kitolja az élet határát, hanem hogy a rendelkezésünkre álló életet hasznosítsa és tegye teljessé, boldoggá, kielégítővé és spirituálissá. A halál bizonyos, s mégis ki lehet tolni értékes életet élve. Ne hagyd, hogy a halál gondolata vagy a haláltól való félelem hamarabb öljön meg mint a tényleges halál! A jóga az élet művészetét tanítja éppúgy, mint a halál művészetét.

Forrás: Yoga Rahasya Vol 17 No 1 2010

Fordította: Répássy Erika, certified Iyengar yoga teacher

http://erikarepassy.wordpress.com/

Azért, mert nem vagyunk boldogok, illetve csak ritkán. Életünk tele van gondokkal, aggódással, hitetlenkedéssel, depresszióval és gyakran hiányzik önbizalmunk is. Ez az állapot csökkenti energiánkat és zűrzavarban, harmónia nélkül élünk. Hosszú ideig nem nélkülözhetjük a harmóniát, mivel hiánya betegséghez vezet. A betegség azonban segíthet visszatalálni a harmóniához, isteni eredetünkhöz. Ezen az úton segít a jóga.

Jóga a csendben LÉTEZÉS átélése, az ITT és MOST megtapasztalása. Átélni: ki is vagy valójában?

A gyakorlatok és elmélkedésünk közben fontos a figyelmes hallgatás önmagunkra de mindennapi tevékenységünk során is. A meditáció figyelmünk irányítását jelenti, tapasztalatot, érzelmi nyitást, tudatra ébredést. Mindez a jógagyakorlatok lényege. Légzésünk különösen segít bennünket abban, hogy megtanuljunk összpontosítani, kikapcsolni önmagunkat, LENNI és arra, mit jelent SEMMIT se tenni.

A légzés kinyit minket lelkünknek a VÉGTELEN LÉLEKKEL való egyesülése felé. Lélegzetünk bensőséges és örök kapcsolatot teremt az isteni misztériummal és a körülöttünk lévő világgal.

A jóga összekapcsolódást, egyesülést, harmóniát és az egység megteremtését jelenti. Belső hangunkra, tanítónkra hallgatni azt jelenti, el kell lazulnunk, át kell adni magunkat. Szabadon lélegezve kinyílhatunk; megtanulunk lenni, gondolat nélkülivé válni.

A JELEN PILLANATBAN LEVÉS megszabadít bennünket gondolatainktól, fel-felbukkanó képeinktől, gondjainktól, félelmeinktől, belénk szorult vágyainktól, babonáinktól és negatív érzelmeinktől. Szabad tér nyílik számunkra és abban az új, az igazság, a valóság jön létre.

Kinyitódsz, ösztönösen is megérted a dolgok lényegét. Legmélyebb lényed bontakozik ki, nyugalom és béke lesz az osztályrészed.

Gyakran történik meg, hogy jóga címszó alatt a gyakorlatok hangsúlyozásával folyik a tanítás. Olyankor viszonylag kevés figyelmet szentelnek a pranayamara (a légzés kiterjesztésére) és a meditációra. Az ilyen jóga inkább sporthoz hasonlít, a lelki fejlődés igénye hiányzik belőle. Sokszor csak a teljesítmény fontos, a szépség, az erő, a kitartás, a tanár számára pedig a tekintély megszerzése mellett a pénz is fontos szerepet játszik.

A jógagyakorlatok során a megszerzett energia, a könnyedség, a stabilitás, életerőnk fejlesztését, egészségünk fenntartását, és személyiségünk megfelelő lelki szintre való emelkedését segítik elő.

A jóga megtanít minket uralkodni szellemünkön, és nyitottá tesz új elképzelések és gondolatok felé. A jóga kifejleszti önismeretünket és önbizalmunkat. Életünk kiteljesedik, kivirul. A feszültség, nyugtalanság, fájdalom, depresszió, betegség lecsökkent energiaszintünket és erőegyensúlyunkban fellépő zavart jelzik. A jóga segíti felszabadítani a szükséges energiát. A pranayama, a helyes légzés elsajátítása pedig megtanít az ITT és MOST valóságára figyelni, összpontosítani, és segít bennünket a dolgok lényegének felismerésében. Légzésünk isteni tüzet éleszt fel lelkünkben és megnyugtat.

Lélegzés közben az új kap teret bennünk, hiszen légzésünk arrafelé tart, ahol tere van, és ahová figyelmünk irányul. Én, mint SZEMÉLY magam leszek a szabad tér, a világegyetem, a NAGY EGÉSZ energiájának része.

A meditáció nagyfokú összpontosítás: a gondolatok, érzelmek, a kívánságok feletti uralom, ÖNMAGUNK megvalósítása és a tiszta öntudat megszerzése. A meditáció kibontakozást jelent a számunkra, harmóniát LÉTÜNKKEL és ÖNMAGUNKKAL Tudatára ébredünk, hogy az isteni LÉLEK hasonmása vagyunk.

A jóga olyan egyszerű, mint a fogmosás. Tehát egyáltalán nem nehéz, csak el kell kezdenünk, és akkor életünk részévé válik. A jóga létünk mindennapjaiban sugárzik felénk, minden tevékenységünkre hatással van, befolyásolja gondolatainkat, érzelmeinket, megfigyelésünket, kívánságainkat, döntéseinket és emberi kapcsolatainkat is.

A LEGFELSŐBB és LEGMAGASZTOSABB által minden megvilágosodik a számunkra.

Az élet folyamatával kapcsolatos tisztánlátásunk harmóniába hozza személyes életünket, de kívánatos lenne, ha az emberi társadalomban is egyre több harmóniát tapasztalhatnánk.

Úgy érzem, ha egyre több ember juthatna el a jóga során valóságosan megtapasztalható nyíltságig, és öntudatos, szabad választása nyomán együtt érzően élne környezetével és embertársaival, valóban beszélhetnénk a világ minőségi megújulásáról. A jóga segítségével egyre többen ismernénk fel, hogy a NAGY EGÉSZ részei vagyunk, és a Földön pedig egymásnak ROKONAI.

Szerző: Joan van Rooijen

Forrás: http://rawfood-lifefood.com/

A hála kifejezése a legtöbb spirituális út lényeges eleme és egyre több kutatás szerint is fontos egészségügyi hatással bír, például: jobb alvás, kevesebb megbetegedés és nagyobb stressztűrő képesség.
Robert Emmons a Kaliforniai Davis Egyetem pszichológia professzora, aki pártfogásába vette a hála kutatását, mint szellemi és fizikai egészséget befolyásoló tényezőt, állítja: „a hála felemel, feltölt, inspirál és átalakít”.

Az általa 2003-ban indított tanulmánysorozat szerint azok, akik hetente írásban adtak hálát, többet aludtak, több testgyakorlatot végeztek, kevesebb egészségügyi problémáról számoltak be és általában elégedettebbek voltak az életükkel összehasonlítva azokkal, akiket arra kértek, hogy csak a panaszaikat írják le. Egy másik tanulmány azt az eredményt hozta, hogy a hálanaplót vezető diákok jobban érezték magukat a bőrükben és jobb iskolai élményekről számoltak be.

A tudatos hálaadást a pozitív mentális egészséggel is összekapcsolták. A virginiai George Mason Egyetem pszichológia docense, Todd Kashdan azt jegyezte fel, hogy a hálanaplót vezető poszttraumatikus stressz zavarral küzdő veteránok az életük minden területén kedvező változásokról számoltak be. „Két része van a hálaadásnak” mondja Kashdan. „Észre kell venni, ami a javunkat szolgálta, aztán tudatosan összekapcsolni önmagunkkal. A jelenben kell élni és meglátni, mi is történik velünk az életben, mi idézi elő a történéseket.”

A hála kifejezése a jóga természetes kísérője. A hála tudatos kinyilvánítását kezdjük azzal, hogy vegyük tekintetbe, milyen lenne az életünk a mostani öröm vagy személy nélkül. A hálanapló rendszeres vezetése elmélyíti ez életünk pozitív oldalát. De a köszönetnyilvánításnak nincs meghatározott módja: nagy lépést teszel azzal is, ha egyszerűen időt szánsz arra, hogy rendszeresen tudatosítod az életed áldásait.

Forrás: Yoga Journal

Valójában senki sem tud túl sokat róla – azt sem tudjuk pontosan, mikor élt. Néhány jógagyakorló állítása szerint az időszámításunk előtti második században élt, és további fontos műveket komponált az ayurvédáról (az ősi indiai orvoslásról) valamint a szanszkrit nyelvtanról, akár valamiféle korabeli reneszánsz ember. Ezzel ellentétben a mai tudósok a szútrák nyelvezete és tanításai alapján a művet az időszámításunk szerinti második vagy harmadik századra datálják, az orvosi és nyelvtani tanulmányokat pedig más Patanjali nevű szerzőknek tudják be.

Akár a világ több hasonló spirituális hősének esetében, születésének története mitikus dimenziókat öltött. Egyik változat szerint azért, hogy jógát taníthasson a földön, egy kis kígyó képében zuhant le az égből, egyenesen édesanyja, a szűz Gonika ( aki maga is egy erőteljes jógini) felfele fordított tenyerébe (ez a gesztus anjaliként ismeretes). Ebben a változatban úgy ismerik, mint az ezerfejű kígyó-király, Shesa (Fennmaradó) vagy Ananta (Végtelen) inkarnációját, aki összetekeredve tartja Vishnu istent.

Manapság, a szupersztár jógaoktatók korában, akik saját magukról nevezik el jógaiskoláikat, furcsának találjuk, hogy ilyen kevés információ maradt fenn Patanjaliról. De a névtelenség igencsak jellemző volt az ősi India nagy bölcseire. Ők ugyanis felismerték, hogy tanításuk egy generációkon átívelő csoport együttműködésének eredménye, és elutasították a maguk érdemeinek elismerését, gyakran egy másik, idősebb mester tanításának tulajdonítva a sajátjukat.

Mi a jóga szerepe az életminőség javításában?

Egy ilyen kérdésre sose lehet meggyőző választ adni. Nekünk magunknak kell megtalálnunk saját válaszunkat a maga idejében, amikor megelégszünk azzal, és be tudjuk illeszteni életünkbe.

Karma – a szabad akarat sorssá válik

Mindenek előtt nézzük meg, hogyan fogjuk fel az életet? A jógikus látásmód szerint az élet és a teremtés a karma kölcsönös hatása. Minden egyes létező, amely ennek a teremtésnek a kereteiben bármilyen formában létrejön, legyen rovar, csúszómászó, madár vagy emberi lény a karma törvényének tárgya. A karma meghatározó tényezője az életnek. A Bhagavad Gíta harmadik fejezetében Sri Krisna azt mondja, hogy a karma a teremtés tartóoszlopa. Attól a pillanattól fogva, hogy megfoganunk, a karma megkezdődik. A magzat növekedése az anyaméhben karmikus folyamat. A születés karmikus folyamat. Az intellektuális és kreatív képességek valóra váltása az életben a karma megvalósulása. A karma származhat a múltból, a karma a jövővé válhat, és mindig itt van a jelenben. Az a feladatunk a karmával kapcsolatban,
hogy középpontunkban legyünk, önirányultak legyünk: csak önmagunknak legyünk tudatában.

A karma meghatározás létrehozza az ok és okozat ideáját. Bármilyen kondicionáltság, körülmény az életben, legyen akár kellemes vagy kellemetlen egyéni választ fog kiváltani. Az hogy miféle válasz lesz ez, függ a karma erősségétől, amelynek sorrendje függ, milyen gúna vagy tulajdonság kel fel bennünk. Az a személy, akit ellenségünknek vagy ellenfelünknek tekintünk, az is marad akár egész életünkben, addig a pillanatig, amíg ki nem lépünk abból az állapotból, amiben ellenségünknek tartjuk. A fájdalmak és kellemes érzetek nem mások, mint körülményeinkre, amelyek mindig is léteznek körülöttünk, adott válaszok. Még a szükség és a vágy is, hogy boldogságot találjunk válasz egy kondicionáltságunkra. Néha ezek a kondicionáltságok láthatóak, analizálhatóak, megérthetőek, néha rejtetten működnek, és a tudattalanban, a láthatatlan szubtilis rétegekben vannak. Amikor képesek vagyunk befogadni és megérteni, akkor könnyen kezeljük őket. Ezek a kondicionáltságok intellektuális megértésünk hatáskörébe tartoznak és megpróbálhatjuk kitalálni a módját, hogy úrrá legyünk rajtuk. De vannak bizonyos kondicionáltságok, amelyek láthatatlanok, mégis uralják egész viselkedésünket, személyiségünk kifejezését és képtelenek vagyunk arra, hogy irányítsuk, vagy ellenőrizzük őket. Amikor találkozunk ezekkel a helyzetekkel, azt mondjuk: „Ó, ez bizonyára a karmám, amelyet így kell megélnem.” Amikor valamit nem értünk, mert láthatatlan, ismeretlen és ezért nem uralható befolyás, nos azt hívjuk karmának. Azt jelenti, hogy akár látható vagy láthatatlan, mindig van egy hatás, amely vezet minket: természetünk és személyiségünk, gondolataink, kifejezésmódunk, hozzáállásunk és viselkedésünk. Tehát itt nem csak arról beszélünk, hogy hogyan nyerhetjük el a boldogságot abból, amit teszünk, azért mert ez nagyon korlátozott, ha összehasonlítjuk a karmikus létezés teljes dimenziójával. Ha nyersz a lottón, megmámorosodsz, és szomorú leszel, ha elvesztesz valamit. A depresszió vagy szorongás attól, hogy elvesztünk valamit vagy valakit, például egy munkát vagy egy barátot csak egy meghatározott ideig befolyásol minket, nem teljes életünkön át. Ezek az örömök és aggodalmak csak a helyzetben való részvételünk és bevonódásunk pillanatnyi tudatosságát jelzik a külső körülmények által, amelyek állandóan befolyásolnak minket, még akkor is, ha nem vagyunk tudatában ezeknek. Ha meditációt gyakorlok, talán boldog leszek egy darabig, addig amíg képes vagyok elfelejteni a nehézségeimet, de ez nem jelenti azt, hogy felszabadultam a meditációmban. Inkább ránézhetnénk a kérdésre nem csak saját nézőpontunkból, hanem egy szélesebb megértésből, hogyan működünk mi emberi lények, mint Isten alkotásának teremtményei, és miféle alapelvek irányítanak minket.

A karma kezelése a jamák és nijamák segítségével

Patandzsali a jóga nyolcrétű ösvényéről beszélt: jáma, nijáma, ászana, pránájáma, pratyahára, dáraná, djána és szamádhi. Annak a kornak, amikor Patandzsali a jógát rendszerezte másak voltak a szükségletei, mint manapság. Azokban az időkben az embereknek nem volt tévéjük, kocsijuk, mobiltelefonjuk vagy számítógépeik. Olyan életet éltek, amely egyszerű volt, a társadalom nyelvén szólva primitív életet, de a jóga szempontjából szattvikus életet. Ebben a sokkal természetesebb állapotban, ahol a személyiség szattvikus volt, nem megfertőzve a luxus és a kényelem szükségleteitől, a pszichológiát és a jógát nem a testen keresztül közelítették meg, hanem a mentális kifejezés, a gondolat és viselkedés finom hangolásán át. Patandzsali a jámákat és nijámákat a jóga két első alkotóelemévé tette azért, mert ez az, amikor elkezdjük finomra hangolni a szellemi kifejezésmódunkat. Ezután gyakorolták az ászanákat, amely a harmadik lépés volt. A Jóga szútrák nyitó mondta: „Jóga csitta vritti niródhah”, amely a gondolati kifejezés finom hangolásával foglalkozik. Azonban mai környezetünkben, ahol magunkévá tettünk a materialista tudatot, és alapvetően a test szükségleteivel azonosulunk, az ászana és pránájáma fontosabbá vált számunkra, így hát először ászanát és pránájámát gyakorlunk. Aztán a pratjáhára és dháraná fontos azért, hogy kezeljük a tudat frusztrációit. Csak ha már egyszer van valamiféle látható kontrol a tudatunk felett, akkor kezdhetünk el gondolkodni azon, hogyan tudnánk minőségi változásokat bevinni az életünkbe a jámák és nijámák által.

Átalakulás a jamák és nijamák által

A jámák és nijámák befogadása részévé válik a meditációs átalakulásnak, amelyet a jógán keresztül tapasztalunk. Nézzük az öt nijámát. Tisztaság-szaucsa (sausha), megelégedettség szantósa (santosa), önmagunk elemzése-szvádhjája (swadhyaja) a meditációban tapasztalható.

A meditáció önmagunk tisztításának folyamatává válik minden szeméttől, ami eddig felhalmozódott bennünk, és ez lesz a tapaszja (tapas), a mértékletesség. A meditáció a tanulás eszközévé válik, hogy hogyan engedjünk el és adjuk át magunkat, ez az Ísvara pranidána- önmagunk Istennek szentelése (Ishwara Pranidhana). A meditáció az öt jáma megélésének az eszközévé is válik, az igazság megélésének, ez a szatja (satya). Így megtisztítva természetünket a türelmetlenség veszít erejéből személyiségünkben és ez az ahimszá, (ahimsa) az erőszakmentesség megvalósításával fejeződik ki. Asztéja (asteya), tartózkodás a lopástól, aparigráha (apargraha), egyszerű élet és tartózkodás a kapzsiságtól és brahmacsarja, (brahmacsárja) mindig a legmagasabb célunkat tartani tudatunkban természetessé és spontánná válik számunkra. A jámák és nijámák megvalósítása az, amire törekszünk a karma jóga, bhakti jóga és dnyána jóga gyakorlásával. Szatja, az igazság nem lehet részünk addig, amíg nem vagyunk megalapozottak a djána jógában. Djána jóga azt jelenti megvalósított bölcsesség, tehát nincs hamisság, csak az igazság. Egyszerűen: az áhimszá nem lehet a részünk addig, amíg nem vagyunk megalapozottak a karma jógában. Tehát a jámák és nijámák kiegészítő gyakorlatai más jógáknak, és amikor el kezdjük élni őket, egy meditációs tudatosság felé haladunk, amely folyamatos és állandó és nem csak elröppenő, időleges. Ez ugyanaz a fajta folytonosság és sorrend, amelyet most szükséges beépíteni az életünkbe. Az ászana, pránájáma, pratyahára és dháraná gyakorlása után a testünkben szabadnak érezzük magunkat, nyugodtabbnak, megnövekedett életerővel és összpontosítással. Ahelyett hogy csak próbálkozunk meditálni, építsük be tanulási folyamatunkba és térjünk vissza Patandzsali első lépéséhez, tegyük magunkévá a jamákat és nijamákat. Ez lesz az a pont, ahonnan többé már nem a jóga gyakorlói leszünk, hanem jógivá válunk. Bárki, aki egy kicsit is praktizál orvosnak tekinthető, de doktori képesítés megszerezéséhez meghatározott képzést kell elvégezni. Hasonlóan ehhez, ahhoz hogy jógivá váljunk, meghatározott képzésre van szükségünk a jámák és nijámák terén azért, hogy felkészüljünk a dhjánára és szamádhira. Ez az a megközelítés, amelyet szükséges beépíteni ahhoz, hogy a jógát a mindennapi életünkben gyakoroljuk.

A karma kezelése a szannjam segítségével

A második pont a karma kezelésében, amely befolyásolja életünket az a szannjam. A szannjamot használhatjuk egy mérőeszközként arra, hogy lássunk mennyit haladtunk, fejlődtünk. Szannjam azt jelenti önmérséklet, ellenőrzött vezetés vagy átvenni a hatalmat. A vad lovak összevissza száguldoznak, de ha felkészítjük, tréningezzük őket, meg tudjuk lovagolni őket és engedelmeskednek akaratunknak. Az első alkotóelem az ellenőrzött beszéd, amely szanszkritul vani szannjam. Ezt nem könnyű elérni, de a beszéd ellenőrzése nagyon magas intenzitású energiát vált ki. A vani szannjamból következik a vák sziddhi, a megvalósuló szavak ereje. Erőt közvetít annak az embernek a beszéde, akinek meg van ez a hatalma, mert generálja a saktit, tehát bármit is mondjon, az valóra válik. Az ilyen emberek mindig a legpozitívabban, legkedvezőbben, leghelyénvalóbb módon gondolkoznak, ezért mindig az igazat fogják mondani, mert a beszéd a tudatállapot kifejezésének egy eszköze.

A tudat nagyon különleges valami: elraktározott energia batyu és a gondolatok úgy sugároznak ki, mint az elektromágneses hullámok. Minden gondolat a környezetünkben van. Nem láthatjuk őket, úgy ahogy nem láthatjuk a rádió vagy más hullámokat sem, de egy megfelelő berendezés segítségével el tudjuk fogni azokat. A rádióval tudjuk fogni a rádióhullámokat. Ugyan ilyen módon, ha van valamiféle „gondolatadó-vevőnk” el tudjuk kapni gondolatainkat, és úgy hallgathatjuk azokat, mint egy rádiót. Mióta megszülettem, ismerem Swami Satyanandát. Sok más ember, akik szintén ismerik őt, hosszú ideje lehetnek a tanúi annak a ténynek, hogy soha az életben nem hallottunk egy negatív kijelentést sem tőle. Soha sem gondolkodik negatívan, mindig mosolyog, jó dolgokra gondolva. Soha sem hallottam tőle, hogy bármi rosszat is mondott volna valakire, még azokra sem, akik bántották. Hasonlítsuk ezt össze a saját életünkkel. Folyamatosan rosszat gondolunk más emberekről, számunkra nem lehetséges, hogy reakció-mentesek legyünk akár egy fél órára is a nap 24 órájából. A második alkotóelem a tudat ellenőrzése,a manasz szannjam. Ez azt jelenti, hogy legyünk képesek vezetni és irányítani mentális kifejezésmódunkat pozitívan, kreatívan és alkotó módon. Ez azt jelenti, hogy mindig legyünk éberek, és képesek legyünk visszavenni tudatunkat a tamaszikus tendenciák lefelé húzó erejéből, és a szattvikus felé irányítsuk. Amikor jön egy rossz gondolat, azonnal állítsuk meg és változtassuk meg úgy, hogy visszatérünk egy jó gondolathoz. Ez nagyon hasonlít a Brahma vicsara szádhana gyakorlatához, amely kiterjeszti szeretetünket és együttérzésünket, nem csak azokra, akiket szeretünk, hanem azokra is, akiket utálunk. Hasonló módon kell lennie egy képességnek, amely felismeri a tudat állapotát, amely a tamasz felé lefelé húz és egy erőnek, amely visszafordítja a szattva felé. A harmadik alkotóelem a karma szannjam, önuralom a cselekedetek felett. Ez magába foglalja bármilyen cselekedet irányítását, így ez a legpozitívabb és legteljesebb végeredményre vezet. A szannjam ezen három formája javasolt a jógában azért, hogy fenntartsuk a szattva, világosság, fény és bölcsesség tudatosságát. Ha már egyszer képesek vagyunk fenntartani a szattva állapotát, akkor minőségi változások történnek életünkben. A karma szannjamnak ez az a szintje, ahol belső képességeinket a szvadhjáján, az önmegértésen keresztül kell, hogy irányítsuk.

Személyes SWAN gyakorlat

Két gyakorlat van, amit végezhettek. Az egyik, hogy megváltoztatjátok meglévő hozzáállásotokat a dolgokhoz. Cselekedeteinket és hozzáállásunkat a dolgokhoz az életben erősségeink, gyengeségeink, céljaink és szükségleteink irányítják, amelyet mi SWAN elvnek nevezünk. S erősség (angolul: strength), W gyengeség (weakness), A célok (ambitions) és N (needs) szükségletek. Azt gondoljátok, megérhetjük magunkat azáltal, hogy kérdezgetjük: „Ki vagyok én?” Nem, ez nem helytálló kérdés. A válasz egyszerű: az vagyok, aki vagyok. Önelemzés, önmegfigyelés, önmegértés kezdi el összerakni életünk kirakójátékának darabkáit, és tanít meg különbséget tenni erősségek és gyengeségek, célok és szükségletek között. A szvádhjája mély megértését adja természetünknek, és hogy milyen tulajdonságok miatt reagálunk sajátságos módon. Néha a gyengeség olyan legyőző erejű, hogy nagyon alacsony az önbecsülésünk s a zavarodottság és kétségek belopóznak. Néha az erősségek úgy elárasztanak, hogy elbizakodottá, arrogánsakká és meggondolatlanokká válunk. Olyan sok dolog történhet mind a négy szinten, ennek megértését nevezzük szvadhjájának. A gyakorláshoz készítsd el saját erősségeid, gyengeségeid, céljaid és szükségleteid listáját. Először csak írd le és tedd el. Aztán a következő héten írj egy másikat és tedd el. Végezd ezt négy héten keresztül. Aztán vedd elő mind a négy lapot, tedd magad elé, és hasonlítsd össze. Látni fogod, hogy néhány tulajdonságot hozzáírtál, néhányat elhagytál, de néhány végig ott maradt. Először az ismétlődőkkel foglalkozz.

Aztán a legjobb tudásod szerint gyakorold azokat az erősségeidet, kerekedj felül a gyengeségeken, értsd meg céljaidat és törekedj arra, hogy megvalósítsd szükségleteidet. Személyes szinten ez a szvadhjája és karma szannjam gyakorlatod.

Interaktív mozi gyakorlat

A másik gyakorlat, amit végezhetsz az a kölcsönhatás szintjén van. Amikor este lefekszel, lásd magad, mintha egy moziban lennél onnantól kezdve, hogy reggel felkeltél addig, amíg este lefeküdtél. Tudatod szemével nézd végig összes aznapi teendőidet: mit ettél reggelire, hol ültél, kivel, mit beszéltél, mindent. Éld át újra minden egyes percét a napnak, és találni fogsz bizonyos helyzeteket, ahol észreveszed, hogy nem reagáltál megfelelő módon. Ezen a ponton állítsd meg egy kicsit a napi mozit. Gondolkozz öt percig: „Ha ugyanebbe a szituációba kerülnék, hogyan reagálnék, ha már tudnám azt, amit most tudok?” Aztán nyomd meg a lejátszás gombot és folytasd a mozit. Folyamatosan gyakorold ezt. Néhány esemény ismétlődni fog újra és újra addig, amíg tudatosságod hatókörébe nem kerül, és észre nem veszed: „Ez az, ahol hibáztam. Túl gyenge vagy túl agresszív vagyok. Itt nem vagyok képes kifejezni, amit szeretnék. Itt talán túl nyitott vagyok, és az emberek nem igazán figyelnek oda.” Egy idő után a külső körülményekre és a környezetednek adott válaszaid meg fogak változni. Ahogy megváltoznak, sokkal elégedettebb leszel, teljesebb és megelégedett önmagaddal, mert minden tőled telhetőt megteszel.

Úgy élni, mint egy emberi lény

Szankalpát, fogadalmat teszünk, hogy úgy élünk, mint egy emberi lény, és nem mint egy állat, ami csak reagál minden helyzetben. Tehát az első alkotóelem az élet minőségének növelésében
az, hogy tudatában legyünk jelenlegi erőfeszítéseink jövőbeli sorsunkat határozzák meg. Önmagunk ismerete a szvádhjáján keresztül hozzájárul a szannjam minőségének növeléséhez
életünkben. Ez befolyással van karmánkra, jelenlegi és jövőbeli életminőségünkre. A második alkotóelem életünk javításában az, hogy felismerjük, hogy mai környezetünkben a jógát az ászanával, pránájámával, pratjáhárával és dháranával kell kezdenünk, aztán térhetünk rá a jámákra és nijámákra és vihetjük át azokat életünkbe. A Bihar Yoga Bharatinál ezt a tudást adjuk át a tanulóknak. Azt mondjuk, hogy válasszanak egy jámát és egy nijámát, amelyet tökéletesíthetnek addig, amíg itt élnek. Néhányan megteszik, néhányan nem, de azok, akik megteszik, látják a változást az életükben, és egy sokkal mélyebb és őszintébb kapcsolatba
kerülnek a jógával. A szannjam gyakorlásának harmadik alkotóeleme a beszéd, a gondolat és a
cselekedetek fegyelmezése. Ez a három alapvető lépés egy mélyebb jógikus folyamatba
visz minket, amely megérinti és megváltoztatja az életedet.

Forrás: Yoga magazin, 2005 június;

a Satyananda Yoga®/Bihar Yoga® tradíció nemzetközi magazinja;

www.biharyoga.net

Függetlenül attól, hogy milyen jógát gyakorolsz és hol, B. K. S. Iyengar befolyása mindenütt érezhető. A jóga népszerűsége Nyugaton nagy részben neki tulajdonítható; Amerikában majdnem 50 éve vezette be a módszerét. Sok újítása ma már klasszikus: meghatározta a módot, ahogyan az egyvonalúságról gondolkodunk, és anatómialiag pontos fogalmakat fejlesztett ki ennek leírására; bevezette a segédeszközök használatát; megtanított arra, hogyan lehet haladni a test, elme és lélek egységét kereső jóga útján túl sok ezoterikus Hindu sallang nélkül. Egyik leglényegesebb hozzájárulása a jóga terápiás használata. Felfedezései bizonyították a jóga erejét egy egész sor betegséggel szemben; munkásságának eredménye növelte a jóga hitelét a tudományos és orvosi közegekben.

1966-ban megjelent könyve, a Jóga új megvilágításban, mára már klasszikussá vált; ez az ászanagyakorlás alapvető kézikönyve; amikor az oktatók a helyes pózt magyarázzák, általában arra az egyvonalúságra hivatkoznak, amit Iyengar elmagyaráz, majd szakértelemmel bemutat a könyvében. A Yoga Journal sem fotózik pózokat soha a könyv konzultálása nélkül.

„A jóga népszerűsége, valamint az én részem ebben a folyamatban nagy megelégedésemre szolgál,” mondja Iyengar. „De nem szeretném, ha ez a népszerűség elhomályosítaná azt a mélységet, amit a jóga a gyakorlónak adhat.” Új könyvében, Az élet új megvilágításban megosztja velünk, hogy mit is ért egy teljes jógikus úton.

Ebben a könyvben nem pózokat mutat be, ahogyan a Jóga új megvilágításban teszi. Az élet új megvilágításban című könyvében Iyengar felfedi előttünk a jóga „szívét”, ahogyan azt ő hetven év fegyelmezett mindennapos gyakorlásában megtapasztalta. Tárgyalja a lét különböző aspektusainak (fizikális, emocionális, mentális és spirituális) integrálását, mint jógikus célt, a jóga pózok és légzőtechnikák szerepét a teljesség keresésében, azokat a külső és belső akadályokat, amelyek visszatartanak az úton való haladástól, valamit annak a pontos módozatait, ahogyan a jóga képes átalakítani az életünket és segít harmóniában élni a körülöttünk levő világgal. Az itt következő részletben Iyengar elmagyarázza, hogy az ászanagyakorlás fontos a jógikus úton, de nem ez a végcél.

“Az ászana célja, hogy összehangolja és harmonizálja a fizikai testet az összes többi szinttel, illetve réteggel, vagyis a finom emocionális, mentális és spirituális testtel. Ezt nevezzük integrációnak. De hogyan kell ezeket a rétegeket összehangolni és az integrációt megtapasztalni? Hogyan találjuk meg ezt a mély átalakulást egy olyasvalami által, ami kívülről pusztán a testnek szokatlan helyzetekbe való nyújtásának és csavarásának tűnik? Mindez a tudatossággal kezdődik.

Az intelligenciára és az érzékelésre általában úgy gondolunk, mint ami csakis az agyunkban megy végbe. A jóga viszont megtanít arra, hogy a tudatosságnak és az intelligenciának az egész testet át kell hatnia. Az intelligenciának szó szerint el kell borítania a test minden egyes részét. Össze kell házasítanunk a test tudatosságát az elme tudatosságával.

Ennek az együttműködésnek a hiánya a töredékesség érzéséhez és “rosszul-léthez”, betegséghez vezet. Például, csak akkor kellene ennünk, amikor a szájüregben spontán módon beindul a nyáltermelés, hiszen így közli velünk a test intelligenciája, hogy valóban éhesek vagyunk. Ellenkező esetben csak túltápláljuk magunkat, és a “rosszul-lét” bekövetkezése csak idő kérdésévé válik.

A modern ember oly kevéssé használja a testét, hogy elveszíti ennek a testi tudatosságnak az érzékenységét. Az ágyból átül az autóba, az autóból az iróasztalhoz, onnan vissza az autóba, majd a heverőre, innen pedig ismét az ágyba, és ebben a mozgásban nincs semmi tudatosság, semmi intelligencia. De főképp nincs cselekvés. A cselekvés intelligens mozgás. A világ tele van mozgással, de amire igazán szükség lenne, az több tudatos mozgás, több cselekvés.

A jóga megtanít bennünket arra, hogyan töltsük meg mozgásunkat intelligenciával, ezáltal cselekvéssé változtatva azt. Tulajdonképpen az ászanában bevezett cselekvésnek kell felébresztenie ezt az intelligenciát. Amikor egy cselekvést kezdeményezünk az ászanában és valahol máshol a testünkben valami akaratunk ellenére megmozdul, az intelligencia rögtön elkezd vizsgálódni, es megkérdezi: „Helyes vagy helytelen volt ez a mozdulat? Ha helytelen, mit tehetnék, hogy megváltoztassam?”

Hogyan fejleszthetnénk hát a testnek ezt az intelligenciáját? Hogyan tanuljunk meg a mozgásainkat cselekvéssé változtatni? Az ászanák megtaníthatnak minket. Olyan méretű érzékenységet fejlesztünk ki magunkban általuk, hogy bőrünk minden egyes pórusa belső szemként kezd el viselkedni. El kezdjük érezni a bőr és hús közt húzódó határvonalat. Ily módon a tudatosság kiterjed a test határterületeire is, és képes lesz megérezni, hogy egy bizonyos ászanában megtörténik-e az egyvonalúság a testben. Ezeknek a szemeknek a segítségével belülről tudjuk finoman javítani és kiegyensúlyozni a testet. Ez egészen más mint a normális szemeinkkel való látás – inkább „érezzük” a test pozícióját.

Például, amint kinyújtod a karjaidat a Harcos pózban, láthatod a kéz ujjait magad előtt, de ugyanakkor érezheted is őket. Érezheted a helyzetüket és a kiterjeszkedésüket egészen az ujjak begyéig. Ugyanígy képes vagy a hátsó láb elhelyezkedését is érzékelni, és meg tudod mondani, hogy egyenes-e, anélkül, hogy hátranéznél a tükörben. A sokmilliónyi sejtszintű szem segítségével megfigyelheted és kijavíthatod (mindkét oldalt megigazítva) a testhelyzetedet. Ily módon elkezdesz tudatosságot vinni a testedbe és összeolvasztani az elme és az izom intelligenciáját. Ennek az intelligenciának végig az ászana alatt mindenütt jelen kell lennie a testedben. Abban a pillanatban, amikor elveszíted az érzést a bőrödben, az ászana tompává válik, és az intelligencia áramlása megakad.

A testnek ez a tudatossága harmóniában kell legyen az agy és a szív intelligenciájával. Lehet, hogy az agy adja ki a parancsot a testnek egy ászana végrehajtására, de ezt a szívnek is éreznie kell. A fej az intelligencia székhelye, a szív pedig az érzelemé. Mindkettőnek együtt kell működnie a testtel.

Ehhez persze akaraterőre is szükség van, de az agynak ennek ellenére is muszáj hallgatnia a testre, és figyelembe vennie, hogy mi lehetséges a test képességein belül. A test intelligenciája tény. Valóságos. Az agy intelligenciája képzelgés. Ezt a képzelgést kell valóságossá alakítani. Az agy álmodozhat arról, hogy ma egy nagyon nehéz hátrahajlást fog végrehajtani, de a lehetetlent még egy együttműködő testre sem lehet ráerőltetni. Mindig haladni szeretnénk, de ehhez az együttműködés lényeges.

Hiába mondja az agy: „Meg tudjuk tenni.” A térd azt fogja erre mondani: „Ki vagy te hogy megmond, mit tegyek? Én döntöm el, hogy képes vagyok-e rá, vagy sem.” Hallgatnod kell arra, amit a test mond. Néha együttműködik velünk, néha pedig meggondolja magát. Ha szükséges, használnunk kell az intelligenciánkat ennek az elemzésére. A megoldások adni fogják magukat, még akkor is ha az elején a saját kárunkon fogunk tanulni. Csak ez hoz majd valódi egyetértést a test és az elme között. Ehhez viszont nem csak az agy alázatára, hanem a test megértésére is szükség van. Az agy nem tud mindent. Ha viszont tudást kap a testtől, akkor később képes lesz rá, hogy a test intelligenciáját növelje. Ily módon kezd a test és az agy együtt dolgozni az ászana tökéletes kivitelezésén.

Ez egy egymásbafonódási és az egybeolvadási folyamat, amikor lényünk összes rétege egymással összhangban dolgozik. Egymásbafonódás alatt azt értem, hogy lényünk összes fonala és szövete minden szinten kapcsolatban áll egymással. Így tanul meg a test és az elme együtt dolgozni. A bőr a legkülsőbb intelligenciarétegünk, míg legbelül rejlik a legmélyebb bölcsességünk. Tehát a külső érzékelésből származó tudásnak és a belső bölcsességnak kapcsolatban kell maradni végig a pózok végrehajtása során. És olyankor megszűnik a dualitás: egységben vagy, teljes vagy. Létezel, anélkül hogy éreznéd a létet. A bőr kihívása megérinti az Önvalót, a Lelkünket, és azt mondja az Önvaló: mit tehetnék többet? A külső tudás cselekvésre ösztönzi az Önvalót.

Amint már mondtam, mialatt jógázunk, a test mondja meg, mit csináljunk, nem az agy. Az agynak együtt kell működnie a testtől kapott üzenettel. Gyakran mondom a tanítványaimnak: „Az agyad nincs a testedben! Ezért nem sikerül az ászanád.” Ez alatt természetesen azt értem, hogy az intelligenciája a fejében maradt, és nem tölti ki a testét. Lehetséges, hogy az agyad gyorsabban mozdul, mint a tested, vagy a testednek nem sikerül végrehajtani az agy utasításait mert nem kap megfelelő útmutatót az intelligenciádtól. Tehát vagy az agyadat kell lelassítani azért, hogy követni tudja a testet, vagy a testet kell gyorsabban mozgatni, hogy felérje az agy intelligenciáját. Engedd, hogy a test legyen a cselekvő, az agy pedig a megfigyelő.
Cselekvés után pedig elemezd, amit tettél. Helyesen értelmezte-e az agy a cselekvést? Ha az agy nem jó megfigyelő, akkor a cselekvés zavarodottá válik. Az agy kötelessége, hogy átvegye a tudást a testtől, majd kalauzolja a testet a cselekvés további finomítása felé. Minden cselekvés után tarts szünetet és elemezz. Így fejlődik a figyelem. És ebben a csendben alkalmad lesz feltöltődni tudatossággal. Amikor azt kérded magadtól: „Vajon minden egyes részem végrehajtotta a feladatát?” ez már ön-tudatosság. Az Önvalónak kell kideríteni, hogy megfelelő-e a végrehajtás.

Megállni és a mozgást elemezni nem azt jelenti, hogy mozgás közben viszont nincs elemzés. Az elemzésnek folyamatosnak kell lenni a cselekvés alatt is, nem csak utána. Ez az, ami igazi megértéshez vezet. Az igazi tudás az, amikor cselekvés és elemzés egyszerre történik. A lassú mozgás lehetővé teszi az elemző intelligenciát. Az agynak lehetősége van megfigyelni a mozgást, és ez gyakorlott cselekvéshez vezet. A jóga művészete a megfigyelés élességében rejlik.

Amikor megkérdezzük magunkat „Mit csinálok?” vagy „Miért csinálom?”, az elme kinyílik. Ez az ön-tudatosság. Viszont fontos kiemelni, hogy a tanítványnak ön-tudatosnak, és nem ön-érzetesnek kell lennie. Ön-érzetesség az, amikor az elme folyamatosan aggódik magáért és tűnődik önmagán, állandóan kételkedve és önmagába merülve. Mintha angyal és ördög egyszerre ülne a két vállunkon arról vitatkozgatva, mit is kellene csinálnod. Ha önérzetes vagy, kimeríted saját magad. Ugyanígy, az izmaidat is meg fogod erőltetni, ha csak az ászanára gondolsz, valamint arra, hogy milyen messzire akarsz nyújtani. Így pedig nem fogod az ászanát és a nyújtást a saját képességeid szerint megtapasztalni.

Az ön-tudatosság az ön-érzetesség ellentéte. Amikor ön-tudatos vagy, akkor teljesen önmagadban vagy, és nem kívülről nézel befele. Tudatában vagy annak, hogy mit teszel ego és büszkeség nélkül.
Ha nem tudod elcsendesíteni a testet, akkor az agyad sem fogod tudni elcsendesíteni. Ha nem ismered a test csendességét, nem fogod megérteni az elme csendességét sem. A cselekvésnek és a csendnek együtt kell járnia. Ahol cselekvés van, ott csendnek is kell lenni. Ahol csend van, ott tudatos cselekvés van, nem pedig puszta mozgás. Amikor cselekvés és csend együtt dolgozik, akár egy motor sebességváltó tárcsái, akkor az intelligencia sebességbe lendül.

Amikor pózokat hajtasz végre, az elmének egy belső csendes tudatos állapotban kellene lennie; ez nem alvást jelent, hanem csendességet, ürességet, és teret, amit aztán betölthet a pózok okozta érzetek éles tudatossága. Belülről figyelheted magad. Teljes a csendesség. Legyen a testhez való hozzáállásod távolságtartó, de ezzel egy időben ne hanyagold el és ne siettesd a test egyetlen részét se, hanem maradj végig éber az ászana végzése közben. A sietés elszívja az erődet, legyél akár Delhiben vagy New Yorkban. Végezd a dolgodat ritmikusan és nyugodt elmével.

Nehéz a test tudását szavakba önteni. Sokkal könnyebb felfedezni, hogy milyen érzés. Olyan, mintha az intelligenciád fénysugarai átsütnének a testeden, ki a karjaidon át az ujjbegyeidig, és le a lábaidon a talpadig. És ahogy ez történik, az elme passzívvá válik és ellazul. De ez egy éber, és nem egy tompa, üres passzívitás. Az éber lazítás állapota pedig felfrissíti az elmét és megtisztítja a testet.

Miközben végzed az ászanát, folyamatosan újra kell töltened az intellektuális tudatosságod, hogy a figyelem megszakítás nélkül áramoljon. Abban a pillanatban, hogy elengeded magad, és nem töltődsz újra, a figyelem szétszóródik. Ez a fajta ászanagyakorlás pusztán megszokás, nem pedig felélénkítő kreatív gyakorlás. Abban a pillanatban viszont, amint figyelmet viszel a gyakorlásba, akkor alkotsz, és ez az alkotás élettel és energiával teli. A tudatosság segítségével felülkerekedhetünk a fáradtságon és kimerültségen, mind az ászanában, mind pedig az életünkben. A cselekvő tudatosság energiát hoz létre, és megfiatalítja a testet és az elmét. A tudatosság életet ad. Az élet pedig dinamikus, tehát az ászanáknak is annak kell lenniük.”

Részlet az Élet új megvilágításban: jógikus út a teljesség, belső béke és végső szabadság felé című könyvből

(Light on Life: The Yoga Journey to Wholeness, Inner Peace, and Ultimate Freedom, by B.K.S. Iyengar © 2005. Magyar fordítása még nincs).

Forrás: Yoga Journal

(részlet Dr. Weninger Antal: A keleti jóga című könyvéből)

Mit értünk test-lélek párhuzam alatt? Ezt jól meg kell értenünk, hogy hasznot meríthessünk e nagy horderejű felismerésből.

A tételt röviden így fogalmazhatjuk meg: minden lelki történésnek megfelel valami testi folyamat és viszont. Képletesen kifejezve: szervezetünk mintegy viaszlemeze,felvevője a lélek minden hangjának, azaz minden belső rezdülés, moccanás nyomot hagy a szervezetben. Ebből viszont az is következik, hogy nemcsak a lélek hat ki a testre, hanem megfordítva is: a szervezet kísérőjelenségeit előhívva, visszakapjuk azt a lelki állapotot, amely azokat létesítette! Tökéletesen úgy, mint a fonográfnál! Ha ezt a csodálatos törvényszerűséget igazában felismerjük, szinte beláthatatlan élettani, kórtani és terápiai távlat nyílik meg előttünk! De lássuk előbb, mennyire felel meg tételünk a valóságnak?

Vegyük a legegyszerűbb példát, a sírást. A bánat, szomorúság, fájdalom, csüggedés, aggodalom, részvét, gyász, félelem, meghatottság stb. lelki állapotok, amelyeknek kísérője a könnyezés. A lélekben, a tudatban, a képzeletben megfoghatatlan valami játszódik le, az egészről csak érzelmileg, kedélyileg veszünk tudomást. És ez a lelki esemény akkora hatást gyakorol fizikumunkra, hogy a könnymmirigyet erős működésre bírja. Nyilvánvaló, hogy egyéb lelki állaapotokkal is így van ez. Nézzünk csak még néhány példát. A harag valósággal mérgezést idéz elő. De ugyanezt a mérget termeli a gyűlölet is. Minél gyakrabban ismétlődnek e rút gerjedelmek valakiben, annál inkább kerül e mérgek hatása alá s idővel idült mérgezésnek betege, áldozata lesz. Ilyen mérgező hatású a félelem, az aggodalom, a gyávaság is. Már ez a néhány példa eléggé megvilágítja azt, hogy milyen felületesen járunk el, ha a betegségeket „organikus” és „funkcionális” csoportra szeretnénk tagolni. A lelki behatások alatt, a lelki állapotokból táplálkozó mérgezések alkalmával olyan vegyi hatások létesülnek szerveinkben, amelyek számos ismétlődés után „organikus” bántalmat eredményezhetnek.

Az organikus eredetű betegségek ugyancsak lelki tüneteket válthatnak ki. Ha azon szervekben van elváltozás, amelyek bizonyos lelkiállapotoknál reagálnak, akkor előidézhetik a megfelelő lelki folyamatot. Így érthető, ha egyes mirigybántalmakat a félelem, szorongás, aggódó érzés kíséri – ha a májbajos ember epés, haragvó, gyanakvó, ingerült – stb.

A vázolt kölcsönhatás érvényes a test minden állapotára, tartására, működésére egyaránt. Aki megpróbálja a sírást akaratlagosan létrehozni, imitálni – ha ez jól sikerül neki, csakhamar észre fogja venni, hogy hangulata is síróssá válik. A test a lélek kifejezője, s így a kifejezés is azonos értelemben hat vissza a lélekre. Aki haragvó arcot vág – ha ezt jól , kitartóan és huzamos időn át végzi – csakhamar a harag érzetének tüneteit fogja tapasztalni önmagában. De megfordítva is áll: akiben harag érzése kel és ennek tudatában ellenkező arckifejezésre, mosolyra, derűre törekszik, s azt el is éri, az lefékezte magában haragját.

Számtalan tapasztalat igazolja a magatartás fontosságát és léleknevelő erejét. Az egyenes, katonás testtartás a bátorság, biztosság, határozottság érzetét keltik. A gyáva és félszeg ember tehát egyszerűbben úgy jár el, ha magára erőszakolja ezt a tartást, s ez legtöbbször elegendőnek bizonyul arra, hogy gyengeségi állapotát leküzdje.

A külsőségek szoros vonatkozásait a bensővel a vallások is jól ismerik. A katolikus egyház szertartásai, a sok rituális szokás, a térdeplés, a mell verése, a tiszteletteljes meghajlás: mind lelki rezonancia keltésére valók s nem üres, fölösleges szokások. A jógában nagy szerepet játszó ászanák, a testtartások, az egyensúly fizikai létesítése révén keltik a lélekben az egyensúly, a tökéletes harmónia, a kibalanszírozottság érzetét, ami lényeges feltétele a mélyebb elmélkedésnek, az elmerülésnek.

Aki válságos pillanatokban, amikor úgy érzi, hogy ereje és bátorsága cserbenhagyja, mosolyt tud fakasztani arcán (olyan ez, mint a mózesi forrásfakasztás a sziklából!) – annak mindig nyert ügye van. Ezért fontos a hatha-jógában, hogy tökéletes uralomra tegyünk szert arcizmaink felett, mert csak tudatosan kell alakítanunk arcunk kifejezését s elérjük a kívánatos lelki állapotot.

Hányan vannak, akik minden önuralom híján meztelenre vetkőznek embertársaik előtt! A bosszúság azonnal kiül arcukra, a harag ördöge motolázik szemgolyóikkal, féltékenységükről tanúbizonyságot tesz egy ajakbiggyesztés, egy gúnyos arcfintor stb. Ezzel nemcsak saját maguknak ártanak lelkileg és kozmetikailag, hanem egyúttal kiszolgáltatják magukat a többiek élcelődésének, s elárulják féltett titkaikat.

A jógi arca állandóan derűs, mint a napsugárban szikrázó havas hegycsúcs. A jógi kerüli az ártalmas indulatokat, a mérgező lelkiállapotokat.

Valószínűnek kell tartanunk, hogy a rossz lelkiállapotok gerjesztette mérgek termelésével hasonló módon kedvező anyagok képződnek akkor, ha nemes érzelmek hullámzanak bensőnkben. Ezt is szinte bizonyossággal állíthatjuk. Az öröm pírja, a lelkesedé okozta vérkeringési elváltozások, a kacaj jótékony megrázkódás egészségesek. Kétségtelen, hogy a művészet élvezése, a helyes vallásossá, az őszinte emberszeretet, a jóindulat stb. kedvező belső hullámzást indít meg. Tehát aki a hatha-jóga szellemében akarja megújítani egészségét és megőrizni ifjúságát, az minél intenzívebben művelje a nemes érzelmeket, a fenkölt, előkelő lendületet – még akkor is, ha értelmetlen, durvalelkű főnök vagy egyéb lehetetlen emberek primitívsége homlokegyenest ellenkezik is e lelki magatartással. Az ilyenek felett jogos büszkeséggel kell elnézni – hiszen ők mindig csak alul maradhatnak s csak sajnálatunkat érdemlik ki.

Az Iyengar jóga harmadik aspektusa az időzítés. Guruji rájött arra, hogy az időzítés aspektusa az, amivel véghez lehet vinni egy folyamatot. Az ászanában töltött hosszú idő nem csupán az illető akaratának kirakata, vagy amolyan potenciális büszkeség. Az időzítés aspektusa segít az ászanát felépíteni, fejleszteni és felszínre hozni. Az „időzítés” az anyagcsere (metabolizmus) periódusának is tekinthető. Ez a bevitel és az eredmény közti idő. Az eredmény a bevitel után várható el.

Ez a három aspektus más rendszerben ismeretlen. A többi rendszerben a Szarvangászana és a Sirsászana is pár másodpercig tart. Ha az ászanákat némi pszicho-mentális hatásért is végezzük, nem várhatod el, hogy ez a hatás 1-2 vagy akár 10 másodperc alatt bekövetkezzen.

Rendszerünk időzítés aspektusának egyfajta áramlást kell létrehoznia, ami sajátos abban a bizonyos ászanában. Ez nagyon fontos a tudat fejlődéséhez vagy az elme állapotának megváltoztatásához.

Az időzítés nem a stopper óra szerint értendő, hány percig, hányszor tízpercig vagy hányszor fél óráig. Nem szabad, hogy a stopper óránk rabszolgájává váljunk. Aztán azon tűnődsz, mi az időzítés?! Ez az ászanában eltöltött metabolikus idő. Az időzítés az az időtartam, amiben a pózt metabolikusan végzed, a sejt szintjén az összes belső interakcióval. Ha például a székes Viparita Dandászanában vagy az órád szerint fél órán keresztül, nem jelenti azt, hogy fél órán keresztül végezted. Lehet, hogy még öt vagy tíz percig sem voltál benne hatékonyan. Lehet, hogy az elmédben leépülés történt vagy dezintegráció fizikai vagy fiziológiai hatástalansággal. A metabolizmus és nem az óra méri az időt. Ezért kiabál a tanárod minden pillanatban a tudatosságodért, a figyelmedért, hogy alaposan megfigyeld a pozíció technikai tekervényességét.

Ez a három aspektus olyannyira integrált, hogy önmagukban egyedül nem működnek. A rendszer negyedik csodája a három aspektus integrációja. Ezért az ászanák hozzájárulhatnak ahhoz, hogy messzire jussunk az adhyátma ösvényén, csupán azért, mert ez a három aspektus integrált módon működik. Ez Guruji hatalmas „tudományosítása”.

Nem túlzás, ha azt mondom, hogy az ászanák adhyátmikusak. Letesztelheted és megtapasztalhatod ezt a kijelentést, sőt, még vitatkozhatsz is vele pedáns formába öltve és bizonyítva a végkövetkeztetést. Még egy laikus is megértheti, hogy az ászanák igazán adhyátmikus gyakorlások. Még akkor is, ha azt hiszed, hogy nem vagy elég fit ahhoz, hogy megtapasztald az ászanák adhyátmikusságát, mégis meg lehetsz győzve arról, hogy az ászanák adhyátmikusak.

Rendszerünk fénypontja a tekervényesség, a szekvenciálás, az időzítés és legfőképp a három összeolvasztása. Tanítványokként a mi felelősségünk, hogy megértsük a rendszer tudományosítását. Ismernünk kell a gyakorlásunk elméletét. Csak akkor tudjuk átörökíteni. Egyébként mindannyian jelentéktelenek vagyunk, Guruji képesítés nélküli tanítványai, akik képtelenek véghezvinni az üzenetét. Arra is rá kell jönnünk, hogy számtalan dolog előtt még fátyol lebeg, de elegendő ismeretünk van ahhoz, hogy előre haladjunk.