Kérdezz bármennyi jógit az étrendjéről, valószínűleg olyan változatos válaszokat kapsz, mint a stílusok, amiket gyakorolnak. Sok tradicionalista úgy tekinti a jógát, mint ami megfejthetetlen módon összekapcsolódik a húsmentes élettel, számos ősi indiai szöveget idézve, hogy meggyőződésüket alátámasszák. Mások, kevésbé adnak az évszázados figyelmeztetésekre, mint például „az állatok leölése meggátolja a mennybejutást” (A Dharma Szutrából), inkább a testük szavára hallgatnak. Ha a húsevés jobbat tesz az egészségnek és energiát hoz, akkor bizonyára az a jó választás- a jóga szempontjából is.

A mai étkezési szokások széles skálája újfajta jelenségnek tűnhet, de a történelmi feljegyzéseket kutatva régre visszanyúló hagyománya van az állatok tiszteletének és annak etikai vitáinak. És tényleg, a jógik vegetarianizmusról alkotott különböző álláspontjai egy több ezer éves vita legutóbbi fordulóját tükrözik.

Az előző élet vita

A vegetarianizmus története Indiában a védikus korba vezethető vissza, amely időszámítás előtt 4000 és 1500 körül kezdődött, attól függően, hogy kit kérdezel. A négy szent könyvből álló Védák a korai hindu spirituális gondolatok bölcsőjének tekinthetők. A természet bámulatos erőiről szóló tiszteletteljes szövegek, himnuszok és énekek között már megtalálható a későbbi vegetarianizmus kezdeti eszméje. „A lélekvándorlás fogalma a Rig Védában halványan megjelenik”- állítja Colin Spencer a Vegetarianizmus: a történet (Four Walls, Eight Windows, 2002) című könyvében. „ A pre-Indus civilizáció totemisztikus kultúrájában már az egység érzet létezett”. Az eszmében való lelkes hitből emelkedett ki később a vegetarianizmus, vallja Spencer.

A későbbi ókori szövegekben, beleérve az Upanisádokat, az újjászületés eszméje központi témaként jelent meg. Kerry Walters és Lisa Portmess a Vallásos Vegetarianizmus szerkesztői (State University of New York Press, 2001) szerint ezekben az írásokban „az istenek állat alakot öltenek, az emberek korábbi életükben állatként éltek, és az állatok pedig emberként.” Minden teremtményben ott lakozik az Isten, így az élet nem időben meghatározott, hanem folyamatos”. (Egyetlen tehén 330 millió istent és istennőt testesített meg, egy megölése 86 élettel visszavet a lélekvándorlásban.) A gondolat, hogy a tányéron lévő hús valaha más – talán emberi – formát öltött, már kevésbé teszi mindezt emészthetővé.

Az étrend útmutatók évszázadokkal később, Manu Törvénykönyvében (i.e. 200- i.sz. 100) váltak egyértelművé, állítja Walters és Portmess. A szövegben fellelhető, hogy a Bölcs Manu kifogásolja a húsfogyasztást. „Aki megengedi egy állat megölését, aki feldarabolja, aki eladja vagy megveszi, aki megfőzi, felszolgálja, aki megeszi, mind az állat gyilkosának tekintendő.”

A Bhagavad Gita, vitathatóan a hindu hagyomány legnagyobb hatással bíró szövege (i.e. negyedik ötödik században íródott), gyakorlati étkezési tanácsokkal szolgált a vegetáriánus vitához. A pontosan megnevezett szattvikus élelmiszerek (tej, vaj, gyümölcs, zöldség és gabonafélék) „növelik a vitalitást, egészséget, örömöt, erőt és a hosszú életet adnak”. A keserű, sós és savanyú radzsasztikus ételek (pld.: hús, hal, alkohol) „fájdalmat, betegségeket és rossz közérzete okoznak”. A létra legalsó fokán találhatók a tamasztikus ételek: „állott, túlfőzött, tartósított” vagy romlott, tisztátalan élelmiszerek. Ezek a meghatározások kiállták az idő próbáját és sok jógi táplálkozik eszerint.

Spirituális ellentmondás

A vegetarianizmus egyre terjedt a századok alatt, amíg egy másik gyakorlat – az állatáldozat – vele együtt létezett. Ugyanazok a Védák egyszerre dicsőítették a természeti világ erényeit és hangsúlyozták az isteneknek bemutatott állati áldozatok szükségességét. A Rutgers Egyetem hinduizmus professzora Edwin Bryant kifejtette, hogy az állati áldozatok bemutatásának és a vegetarianizmus erőre kapásának zavarba ejtő együttlétezése évszázadokon keresztül fennállt. A konfliktus gyakran ugyanannak a szövegnek az oldalain játszódott le.

Bölcs Manu például elítélte a változatosság kedvéért való húsfogyasztást, mondva, hogy „Nincs nagyobb bűn, mint aki a saját húsát más élőlény húsával akarja gyarapítani.” A védikus kultúra konvencionális követőit, mint pld. Manut, arra kényszerítették, hogy ismerje el az állatáldozatok bemutatását.” Írja Bryant. Végső soron, az ókori Indiában élő emberek állatáldozatok iránt érzett rossz érzése segített a gyakorlat eltűnésében.

Néhány hagyománytisztelő nem fogalmaz meg tiszteletlen kritikát a vegetarianizmus kérdésében az ősi szövegekkel szemben, hiszen az írásokat isteni eredetűnek tekintik. Azonban elítélik a mindennapi húsfogyasztást, és az állatáldozatokat is csak számos kikötéssel tolerálják „ennek gyakorlása szörnyű karmikus következményekkel jár, ami messze meghaladja a nyert előnyöket” – mondja Bryant professzor a Témák Egysége: Állatok a vallásban és etikában című könyvében (szerkesztők Kimberly Patton és Paul Waldau, kiadva 2004-ben).

Mások egyszerűen idejét múltnak ítélik az írásokat és rajtuk továbblépve csoportokat alkotnak, mint például a dzsainok és a buddhisták. Bryant szerint már nem köti őket a védikus fennsőbbség, lenézik az áldozati kultúrát és a feltétel nélküli ahimszáról, az erőszakmentesség doktrinájáról prédikálnak. A hatodik században Mahavira pártolta az ahimsza ezen felfogását, amely ma a vegetarianus vita központi magjává fejlődött.

Később az indiai bölcsek támogatták a vegetarianizmust. Swami Vivekananda száz évvel ezelőtt megírta, hogy az állatokkal közösséget alkotunk: „Az amőba és én egyformák vagyunk. A különbség csak egy fokozat; a legmagasabb élet szempontjából minden különbség eltűnik.” Swami Prabhupada tudós és a Krisna-tudatúak Nemzetközi Szervezetének alapítója erőteljesebben nyilatkozik: „Ha állatokat akarsz enni, megkapod Istentől ……a tigris testét következő életedben, így szabadon ehetsz húst.”

A legtöbb mai kultúrában az állatok jogai felülkerekednek az áldozati rituálékon, de nem a húsfogyasztáson. Rengeteg jógi él és étkezik a B.K.S. Iyengar által hirdetett felfogással, hogy a vegetáriánus étrend szükséges a jógához. De más, hasonlóan elkötelezett jógik energiát nyernek a húsból, amely nélkül a gyakorlás szenvedne csorbát. Azonban ezek a jóga gyakorlók nem foglalnak állást a hús kérdésben. Végső soron, az elmélyedő, megfontolt és időnként állásfoglalásra késztető átgondolása a vegetarianizmusnak az indiai spirituális hagyományok szellemében nyugszik.

Ha a premenstruális szindróma (PMS) tüneteinek enyhítése kerül napirendre, a legjobb orvosságot a konyhában találod. Számos ételről bizonyították be tanulmányok, hogy képesek elmulasztani a hangulatingadozást, a puffadást, a pattanásokat, a mell érzékennyé válását, és a fáradtságot, melyek gyakran megelőzik a menstruációt. „A PMS tünetek nagy része a hormonok kiegyensúlyozatlansága miatt adódik. Általában az ösztrogén szintje kerül túlsúlyba a progeszteronnal szemben a szervezetben.” – mondja Beth Burch orvos-természetgyógyász a portlandi Emerita for Health Women’s Institute-tól.

Sok szakértő egyetért abban, hogy az egyensúly helyreállításához a nőknek több olyan hormonkiegyensúlyozó ételt kéne enniük, mint például a szója, zöldségek és gyümölcsök, diófélék és magok. Az Obstetrics and Gynecology (Szülészet és Nőgyógyászat) 2000 februári számában megjelent tanulmány szerint a zsírszegény, hüvelyesekben, és teljesértékű gabonákban gazdag vegetáriánus táplálkozás növeli azt a nemihormon megkötő globulint a vérben, amely féken tartja a hormonokat, ezáltal a PMS tüneteknek is gátat szab. Ezen kívül sok zöldségben és gyümölcsben lévő rost segít a szervezetből kiüríteni a felesleges hormonokat. A teljes értékű gabonákban lévő összetett szénhidrátok emelik az agy szerotonin szintjét, ez pedig segít a kiegyensúlyozott hangulat megtartásában még a menzesz előtti nehéz napokon is.

Sok nőnél a felesleges ösztrogén hormonok a mell érzékenységét és puffadást okoznak a menstruáció előtti héten. Ezekben az esetekben a szója alapú ételekben, mint például a tofuban található izoflavonok kapcsolódnak az ösztrogén receptorokhoz, és meggátolják a szervezet saját ösztrogén hormonjait, hogy ilyen tüneteket okozzanak.

Számos klinikai vizsgálat bizonyította, hogy a magnézium és a kálcium is döntő szerepet játszik a PMS tünetek megelőzésében. Például 200 mg magnézium naponta (ami kicsit több mint amennyi egy csészényi megfőzött spenótban van) csökkenti a puffadást, a súlygyarapodást, és a mellek érzékenységét (Journal of Women’s Health, 1998. november). Magnéziumban gazdag ételek példaul a vajbab, a mogyoróvaj és a diófélék. Egy másik tanulmány szerint (American Journal of Obstetrics and Gynecology, 1999. december) napi 1200 mg kálcium (pl. a spenótban, brokkoliban és szójatejben található) véget vet az evés utáni vágynak, és a hangulatingadozásoknak, minden bizonnyal azért, mert a kálcium serkenti az agy szerotonin feldolgozó képességét.

Beth Burch hozzáteszi, hogy bizonyos ételeket viszont jobb kerülni ebben az időszakban. Például a finomított szénhidrátok és a cukorban gazdag ételek, mint a kenyerek és édességek, megbontják a vércukorszintet, ezzel fáradtságot és hangulatingadozást okozva. Továbbá a nátrium részt vesz a puffadás és a mellérzékenység előidézésében, míg a hamisított tejtermékek és a húsok olyan hormonokat tartalmaznak, melyek gyulladást okozhatnak, és erősíthetik a görcsöket és a puffadást.

Eredeti szöveg: Linda Knittel

Forrás: Yoga Journal

Ha a nyári melegben

Nyáron a környezeti feltételek a három dósa közül (vata, pitta, kapha) leginkább a pitta jellemzőit mutatják. A pitta természete pont olyan, mint egy fazék forrásban lévő, gőzölgő, csípős-savanyú leves. A pitta a tűz és a víz elemből épül fel, ezért a forró, olajos, könnyű, savanyú, folyékony és csípős minőségek határozzák meg – nagyon hasonlóan a nyáron tapasztalható körülményekhez.

Az ájurvéda egyik alaptörvénye, hogy a hasonló erősíti a hasonlót. Maya Tiwari írja az Ájurvéda: A gyógyítás titkai (South Asia Books, 1998) című könyvében: „A dósákat nem csak egyszerűen a testen belüli energiák mozgásaként kell elképzelnünk, az évszakok változása elsődleges szerepet játszik működésükben.” Ahogy melegszik az idő a nyár beköszöntével, egyre inkább túlzásba kerülhet testünkben a pitta dósa ereje. Ha eleve pitta testtípussal rendelkezünk (prakriti), még nagyobb eséllyel bomolhat meg az egyensúly.

A pitta felborult egyensúlyának tünetei: hasmenés, égő érzés, bőr irritáció, bűzös izzadtság, láz, gyulladás, kritikus hozzáállás vagy heves mentális állapot. A pitta irányítja az emésztést és az anyagcserét, így a tűz először a vékonybélben és a gyomorban lobbanhat fel – ez a pitta székhelye a testben – túlzott gyomorsav- és epeképződést okozva.

Mit tehetünk hát, ha a pitta túlzottan lángol bennünk? A dósák egyensúlyának kibillenését több tényező is befolyásolja, ezért eltérő mértékben és különbözőképp nyilvánulhat meg. Ha bármilyen egészségügyi problémát érzünk, a legjobb, ha először egy ájurvédikus orvostól kérünk tanácsot. Ha azonban csak egy kicsit túlfűtöttnek érezzük magunkat, figyeljünk az érzékeinkre, és próbáljuk erősíteni az ellenkező minőségeket, így fenntarthatjuk az egyensúlyt a nyári hőség közepette is.

ÍZEK

A keserű, édes és fanyar ízek megnyugtatják a pittát, egyél hát több almát, szőlőt, cukkinit, salátát, uborkát, koriandert és friss tejtermékeket. Kerülni érdemes az alkoholt, a nehéz húsokat, és az olajban sült, zsíros, sós, csípős vagy savanyú ételeket. Só helyett édeskömény magot, koriandert, görögszénát és citromlevet használj ízesítőként.

VISELET

Hordj jól lélegző, természetes anyagból készült ruhát, amelyek hűsítő hatásúak, mint pl. a pamut vagy a lenvászon.

ILLATOK

A következő virágok illatai hűsítenek: tubarózsa, gardénia, frézia. Használhatunk illóolajokat is: rózsa, jázmin, geránium, vetiver vagy ylang-ylang.

LÁTVÁNY

Tarts egy kis szünetet, kiváltképp, ha a szemed intenzív igénybevételnek van kitéve. Nézegesd a zöldellő fákat, réteket, vagy vedd körbe magadat hűsítő színárnyalatokkal: a fehér, a kék, a zöld, az ezüst vagy a szürke hideget sugároznak.

HANGOK

Hallgass fuvolaszót és vallásos dalokat, hogy megnyugtasd a szívedet és lelkedet.

PRANAYAMA

Próbáld ki a Sitali és a Sitkari technikákat, melyek erőteljes hűsítő hatással bírnak. Ezeket a légzőgyakorlatokat úgy végezd, hogy szájon át lélegezz be, orron át lélegezz ki.

A Sitali kivitelezése:

1. Ülj le kényelmesen, formálj O betűt a száddal, majd kunkorítsd fel a nyelvedet hosszában, mintha egy csövet formáznál vele.

2. Ezután – ahogy B.K.S. Iyengar tanítja a Pránajáma új megvilágításban című könyvében – „úgy szívd be a levegőt, mintha szívószállal innál, és töltsd meg a tüdődet teljesen!”

3. Majd húzd vissza a nyelvedet, és tartsd bent a levegőt 5-10 másodpercig.

4. Lélegezz ki az orrodon át.

5. Ismételd ezt a gyakorlatot 5-10 percig, majd pihenj Savászanában (Hullapózban).

Ha nem tudod felkunkorítani a nyelvedet, végezd a Sitkari gyakorlatot. Ez azonos a Sitali-val azzal a különbéggel, hogy a nyelv lapos marad. Kissé nyisd szét az ajkaidat, hogy látszódjanak kissé a fogaid, enyhén dugd ki közöttük a nyelved, majd így szívd be a levegőt. Finoman, lágyan gyakorold ezt a pránajámát, reggel vagy este, amikor hűvös a levegő.

Eredeti szöveg: Niika Quistgard
Forrás: Yoga Journal
Fordította: Ábrahám Kata

Volt már, hogy úgy érezted, hogy míg bizonyos ászanák nyugodttá, kiegyensúlyozottá tesznek, mások felzaklatnak, fájdalmat okoznak, és kibillentenek a középpontból? Hogyan lehetséges, hogy van, aki egy kemény „Power Yoga” órán érzi elemében magát, míg Te inkább egy finom, lassú lazító órára vágysz?

India ősi gyógyító rendszere, az ájurvéda választ ad ezekre a kérdésekre. Az ájurvéda szerint a különböző embereknek teljesen különbözőképpen kell a jógát gyakorolniuk. Jógatanárként és ájurvédikus orvosként közvetlenül tapasztaltam meg, hogyan befolyásolja és hangsúlyozza az ájurvéda a jóga gyakorlást.

Vegyük egy 31 éves hölgy példáját, aki idegességre és krónikus nyaki fájdalomra panaszkodott, mikor eljött hozzám. Akkor már hat éve jógázott, mégsem oldódtak meg ezek a problémái.

A konzultációk során az ájurvédán keresztül viszont megértette, hogyan erősítik fel az általa gyakorolt ászanák testének finom energiáit. Olyan új ászanákat is tanult, melyek sokkal inkább harmóniában voltak az ő egyedi energiaegyensúlyával. Ennek az új tudásnak a birtokában képes volt úgy módosítani gyakorlását, hogy megszűnt a nyaki fájdalma és az idegesség, nyugalmat hozva testének és elméjének.

Rokon tünetek

A jóga és az ájurvéda útjai olyannyira egymásba fonódnak, hogy nehéz csak az egyik utat járni anélkül, hogy ismernénk a másikat. Az ájurvéda, amely szó szerint az „élet tudománya”, a test és az elme egyensúlyának és egészségével foglalkozó tudományág. A jóga tudománya pedig a testet és az elmét készíti fel a lélek megvilágosodására.

Ahogyan a hatha jóga, az ájurvéda is azt tanítja, hogyan tarthatjuk egészségesen a fizikai testünket, és hogy ez az egészség hogyan függ össze a spirituális utunkkal. A jóga és az ájurvéda is az ősi szankszrit szövegekből, a Védákból származnak. David Frawley, a Védák kutatója szerint: „A jóga a Védák tanításainak gyakorlati oldala, az ájurvéda pedig a gyógyító oldala.” A két út természetes módon átfedésben van.

Valójában a jóga és az ájurvéda annyira szoros kapcsolatban áll egymással, hogy sokan úgy tartják, hogy Patanjali, aki először írta le a jóga tanait, és Charaka, aki először írta le az ájurvéda tanait egy és ugyanaz a személy. A jóga is és az ájurvéda filozófiája is a Samkhya tanításban gyökerezik, amely a klasszikus indiai gondolkodás hat iskolájának egyike.

Ennek a filozófiának az alapjai a következők:

1. Van egy olyan alapvető létezési állapot, amely túl van az intellektuális felfogóképességen, és amire minden létező tudatosan törekszik. Ez az állapot a megvilágosodottság vagy önmegvalósítás állapota.

2. A szenvedés azért része az életünknek, mert ragaszkodunk az egónkhoz vagy önazonosításunkhoz (ahamkara).

3. A szenvedésnek úgy vethetünk véget, ha az egót meghaladjuk vagy hagyjuk feloldódni. Ha így teszünk, minden félelem, harag és ragaszkodás megszűnik.

4. Ahhoz, hogy ezt elérjük, tiszta, etikus életet kell élnünk. (Az etikai irányelvek Patanjali Jóga Szútráiban a Jámák és Nijámák között vannak felsorolva.)

5. A test vagy az elme bármilyen zavara akadályt jelent az úton való előrehaladásban. Az ájurvéda a biológiai erők egyensúlyban tartásának tudománya, így a test és az elme egészséges maradhat.

Az ájurvéda alapjai

Az ájurvéda szerint az univerzális életerő három különböző energiában testesül meg. Ezeket dósáknak hívjuk – vata, pitta és kapha dósának. Mindannyian ennek a három erőnek az egyedi kombinációi vagyunk. Ez az egyedi kombináció a konstitúciónk, vagyis a prakriti. A három dósa ereje folyamatosan változik a környezetünktől, a táplálkozásunktól, az évszaktól, az életkorunktól és sok más tényezőtől függően. Az egyensúlyhiányt legjobban a három dósa aktuális állapota mutatja meg, vagyis a vikriti. Mivel mindannyiunknak egyedi a konstitúciója, és egyedi az egyensúlyhiánya is, az egészséghez vezető utunk is egyedi lesz. Meg kell értenünk saját prakriti-nkat és vikriti-nkat ahhoz, hogy helyes döntéseket hozhassunk.

A három dósát az öt elem – a föld, levegő, tűz, víz, és éter – alapján írhatjuk le. A vata a levegő és éter elemből áll. A levegőhöz hasonlóan, a vata könnyű, száraz, hűvös és mozgékony. A pitta a tűz és a víz elemből áll. Leginkább a tűzhöz hasonló, forró, könnyű, se nem túl száraz, se nem túl nedves, nem mozog magától, de könnyen mozdítja a szél (vata). A kapha a víz és a föld elemből áll, ami együtt a sárhoz hasonló. A kapha nehéz, nedves, hűvös és stabil.

A három dósa szintje folyamatosan ingadozik. Amikor kibillennek az egyensúlyi helyzetükből, testünk bizonyos területeit jellemző módon befolyásolják. Amikor a vata kibillen az egyensúlyból – leginkább ha túlsúlyba kerül – hajlamosakká válunk a vastagbelet érintő betegségekre, mint pl. a székrekedés és puffadás, amely együttjár az idegrendszer, az immunrendszer és az ízületek betegségeivel. Ha a pitta kerül túlsúlyba, leginkább a vékonybél betegszik meg. Ilyenkor fodul elő a hasmenés, máj, lép és pajzsmirigy panaszok, bőr és szemproblémák. Amikor a kapha van túlsúlyban, a betegség érintheti a gyomrot és a tüdőket, fokozott nyáktermelődés léphet fel és a vízháztartás felborulhat.

A dósákkal kapcsolatban a következő alapelveket kell szem előtt tartani: a hasonló növeli a hasonlót, az ellentétes minőségek kiegyensúlyozzák egymást. Másszóval, egy adott dósával azonos jellemzőkkel rendelkező élelmiszer, időjárás, vagy körülmény növelni fogja azt, az ellenkező jellemzőkkel rendelkező pedig csökkenteni fogja. Ennek tudatában alakíthatjuk a jógagyakorlásunkat, az étkezést és más környezeti tényezőket, így tudjuk befolyásolni ezeket az erőket annak érdekében, hogy harmonikusabbak és kiegyensúlyozottabbak lehessünk. (Például a vata típusúaknak – akik szárazak, könnyűek és légiesek – ajánlott kerülni a hasonló minőségű ételeket, mint pl. a popcorn, fogyasztani viszont az ellenkező minőségűeket ajánlott, mint pl. a meleg tej).

A három gúna

Az ájurvéda egy másik alapelve a három gúna elmélete, a természetet meghatározó minőségekről. A három gúna – a szattva, a radzsasz és a tamasz – emocionális és spirituális jellemzőket fejeznek ki.

Ami szattvikus, az könnyű, tiszta és stabil. A szattvikus állapot az elme tisztaságához, Istennel való kapcsolatunk tudatossá válásához vezet el, olyan állapot, melyben legértékesebb minőségeink testesülnek meg.

Ami radzsaszikus, az mozgékony, aktív, zaklatott, vagy féktelen. A radzsasz akkor ébred fel, amikor elszakadunk önvalónktól, olyan érzelmek testesülnek meg benne, mint a félelem, az aggodalom, féltékenység, ragaszkodás és depresszió.

Ami tamaszikus, az nehéz, tompa, sötét és tunya. Tamaszikusak az erőszakos és gyűlölködő cselekedetek, az önromboló viselkedés, mint a függőség, a depresszió és az öngyilkosság.

Minden mozgás vagy cselekvés természténél fogva radzsaszikus, fűti a testet. Bizonyos cselekvések nagyobb, bizonyosak kisebb mértékben radzsaszikusak. Általánosságban egy lassúbb mozgás kevésbé radzsaszikus, kevésbé izgatja fel a testet és az elmét. Ha gyorsabb, hevesebb mozgáról van szó, annál inkább radzsaszikus, annál erőteljesebb a fűtő hatása.

Minél nagyobb tudatossággal végzünk egy mozgást, annál inkább szattvikus lesz. Minél inkább zaklatott módon, figyelmetlenül végezzük, annál radzsaszikusabb válik az adott mozdulat. Ezek alapján mélyíthetjük jógatapasztalatainkat, ha lassan és nagyfokú tudatossággal gyakorlunk.

Semmilyen mozgásforma nem lehet tisztán szattvikus. A mozgás természeténél fogva radzsaszikus, hiszen a radzsasz az energia irányítója, a mozgáshoz pedig energiára van szükségünk. Ennélfogva a szattvikus minőséget leginkább a meditációban és a pózok kitartásában tudjuk kiteljesíteni, amikor a tiszta tudatosságot tudjuk megélni.

A mozgás radzsaszikus minősége természetesen nem tesz rosszat. A radzsasz a test és az elme serkentését szolgálja. A radzsasz nélkül nem működhetnénk ebben a világban.

Milyen típusú  jóga megfelelő számodra?

A megfelelő jóga típus megválasztásakor a legfontosabb szempont a vikriti, azaz a dósák aktuális kiegyensúlyozatlansága. A vikriti az egész szervezetünk egyetlen meghatározó tényezője. Ha a kiegyensúlyozatlanság állapotát megszüntettük, akkor olyan típusú jóga gyakorkással tarthatjuk fenn egészségünket, amely a születési konstitúciónkat, a prakritinket egyensúlyozza. (Laikusként nehéz különbséget tenni a születési konstitúció vagy aktuális kiegyensúlyozatlanság, azaz a prakriti vagy a vikriti okozta tulajdnoságaink között. A biztos eredmény érdekében érdemes ájurvédikus orvoshoz fordulni.)

Vata kiegyensúlyozatlanság esetén a nyugtató, lecsendesítő, de mégis hőtermelő jellegű jógagyakorlás a megfelelő. Kibillent pitta esetén szintén a csendesítő, nyugtató, azonban hűsítő hatású gyakorlást javallott folytatnunk. A kapha egyensúlyának hiányakor a serkentő, hőtermelő jógagyakorlatokat részesítsük előnyben. Mindenkinek különböző a szükséglete. A nem megfelelő jellegű gyakorlás még inkább felerősítheti a kiegyensúlyozatlanság mértékét.

Ászanák a vata kiegyensúlyozására

A vata kiegyensúlyozására a leginkább megfelelő ászanák nyugtató és földelő jellegűek. Ezek a vata olyan jellegzetes légiessége, idegessége, zaklatottsága ellen dolgoznak, csillapítják az aggodalom és a félelem érzését. Mindemellett segítenek az olyan jellegzetes vata tünetek enyhítésében, mint a székrekedés, az alsó háti fájdalmak, és az ízületi problémák. A vata fő lakhelye az alhasban, a medencében és a vastagbélben található, ezért ezen ászanák nagyrésze alhasi prést alkalmaz. Az olyan ászanák csökkentik a vata-t, amelyek erősítik az alsó háti területet.

Általánosságban a legtöbb ászana jó a vata kiegyensúlyozására, mivel legtöbbjük nyugtatja az elmét. Mégis vannak olyan ászanák, amelyek kiemelten hatásosak, és vannak, amelyektől ajánlatos tartózkodni.

Uttanasana
Ez egy kifejezetten vata típusúaknak való ászana. Állj csípőszéles terpeszben. Emeld a karjaidat a fejed fölé nyújtva, majd kilégzésre egyenes háttal lassan dönts előre csípőből. Addig dönts előre, ameddig kényelmesen tudsz. Támaszkodj az ujjbegyeidre, karjaidat tartsd vállszélessségben. Ha nem ér le kezed a talajig, támaszd alá fatéglával. Hagyd, hogy a gravitáció segítsen megnyújtani a gerincedet. Minden álló ászana földelő hatással bír, ha a tudatosságunkat a lábfejekbe visszük.

Figyelj arra, hogy ez az ászana megerőltető lehet alsó háti sérülés esetén. Ha az alsó háti szakasz csak egyszerűen kötött – ez a megnövekedett vata egyik tünete – ez az ászana kiváló hatással bír. Érzékeny hát esetén az Uttanasana ülő verziója a Paschimottanasana hasonló eredményt hoz.

Balasana
Egy másik kifejezetten a vata régióra ható ászana, mivel nyomást fejt ki a medencére. Ülj a sarkadra, zárd a térdeidet. A karjaidat tartsd oldalt, majd dönts előre csípőből, és támaszd a homlokod a talajra. Ha nem tudod letenni a homlokodat, akkor támaszd alá egy összehajtogatott takaróval vagy egy párnával. Az alhasat összenyomó ászanák kiválóak a székrekedés és a krónikus puffadtság elűzésére.

Supta Virasana
Térdelj fel , tartsd együtt a térdeidet és nyitsd szét a sarkaidat csípőszélességben. Nyúlj be a térdhajlatba, és húzd a sarkad felé a vádli izmát, majd told oldalra, ezután ülj be a sarkaid közé. Ereszkedj hátrafelé a könyöködre, lehet hogy már ez is elég erőteljes nyújtás, de ha úgy érzed, hogy ennél hajlékonyabb vagy, fokozatosan engedd le a hátad a talajra. A karjaidat tarthatod magad mellett is, vagy kinyújthatod a fejed fölött.

Ez a nyújtás nem nyomja össze a medencét, de enyhe nyújtást idéz elő az alhasi izmokban és alsó háti szakaszban. Vasant Lad ájurvédikus orvos szerint ez az ászana különösen hasznos a vata jellegű asztmás problémák kezelésében.

Dhanurasana
Ez az ászana szintén megnyújtja az alhasi részt, és összenyomja a medencét. Feküdj a hasadra, a karjaid magad mellett legyenek. Emeld fel a fejed, a vállaid, és a mellkasod, majd hajlítsd be a térdeid. Nyúlj hátra és fogd meg kívülről a bokáidat. Engedd, hogy a lábaid húzzák fel a mellkasod a levegőbe, így egész tested súlya a medence régión nyugszik. Ez elengedhetetlen a vata maximális enyhítése érdekében.

Virasana, Siddhasana, Padmasana
Ezek a pózok kifejezetten lecsendesítő jellegűek, megnyugtatják a vata izgatott természetét. Kiváló meditációs testhelyzetek, melyek lecsillapítják az idegrendszert, ezzel segítve az aggodalom, az idegesség, az ülőüdegzsába és az izomgörcsök gyógyítását. A leginkább megnyugtató póz természetesen a Savasana.

A vata problémákkal küzdőknek ajánlott elkerülni az idegrendszert túlzottan serkentő ászanákat, mint pl. a napüvözlet ismétléseket, és az érzékeny ízületeket igénybevevő pózokat. A 7. nyaki csigolya – ahol a nyak és a vállak találkoznak – egy ilyen terület. Van, hogy ez a csigolya nagy, kiáll, és nagyon érzékeny. A vata problémákkal küzdő embereknek sokszor gyengébbek a csontjaik, nincsenek zsírral kipárnázva, lazábbak a szalagjaik, és hajlamosak a fájdalomra. Emiatt a Salamba Sarvangasana és a Halasana kerülendőek, vagy úgy ajánlott gyakorolni, hogy a vállak alá összehajtogatott takarókat teszünk. Ez csökkenti a nyak extrém megnyúlását. A vata típusúak számára nem ajánlott ezen pózok nagyon hosszú megtartása, mert sérüléshez vezethet.

Ászanák a pitta kiegyensúlyozására

A pitta csökkentésére a nyugtató és nem túlzottan hőtermelő ászanák a legjobbak. A pitta egyensúlyzavar rámenősséget, hevességet eredményez. A nyugtató pózok segítenek ezt lecsillapítani és feloldják az indulatokat, a haragot. Az ilyen ászanák enyhülést hozhatnak az olyan betegségekben, mint pl. a tályog, a savtúltengés, a májproblémák és a pattanások.

A pitta kiegyensúlyozó ászanák a köldök és a rekeszizom közötti területen, a vékonybél tájékán fejtenek ki nyomást. Ezek az ászanák közvetlenül a májra és a lépre gyakorolnak hatást, és normalizálják az emésztés tüzét.

Ustrasana
Nagyon előnyös póz a pitta kezelésére. Térdelj fel úgy, hogy az ülőcsontjaid a térdeid felett legyenek. Tedd a tenyereidet a farizmokra. Mozdítsd a combjaidat és a medencédet előre miközben hátra nyújtóztatod az alsó háti részt, és a kezeiddel egyre lejjebb lépkedsz a combok hátulján. Finoman nyúktsd meg a nyakad. Lélegezz! Ez az ászana megnyitja az alhasat, a napfonatot, a mellkast, így szabadon áramolhat az energia ezeken a területeken.

Bhujangasana, Dhanurasana
Ezek az ászanák fontos szerepet játszhatnak a tályogok és a hepatitis gyógyításában.

A Bhujangasana-t úgy hajtsd végre, hogy hason fekszel, a lábaid egymás mellett, nyújtod a lábfejed. Hajlítsd a könyököd és helyezd a tenyereidet a talajra az alsó bordáid magasságában. (Ha kevésbé hajlékony vagy, akkor teheted magasabbra, a mellkashoz a tenyereidet.) Belégzésre, nyújtsd a könyököket, emeld a fejed, a mellkasod, a hasad, miközben a medencecsontjaidat a földön tartod. Figyelj, hogy ne vetsd hátra a fejed, nyújtd a nyakad, így nézz felfelé.

A pitta problémánál kerülni kell a fejállást. Ez a póz ugyanis hőt termel a testben, és ennek a hőnek nagyrésze a fejben és a szemekben gyűlik össze. A szemeket szinte teljes mértékben a pitta irányítja. Ezért a fejállás szemproblémákat okozhat, vagy ronthatja a meglévő szembetegségeket a pitta típusú embereknél. Ha csak enyhe pitta kiegyensúlyozatlanság áll fenn, akkor nagyon rövid ideig szabad kitartani a fejállást.

Ászanák a kapha kiegyensúlyozására

A kiegyensúlyozatlan kapha nehéz, lassú, hideg és nyugodt jellegét kezelni olyan ászanák gyakorlásával lehet, amelyek serkentőek és hőtermelőek. Ezek leginkább a mellkasnyitó pózok. A gyomor és a mellkas területén halmozódik fel a kapha. A mellkasban nyálka formát ölt. A kapha egyensúlyozó ászanák gyakorlásával megelőzhető a hörghurut, a tüdőgyulladás, de az asztma és a tüdőtágulat is.

Ustrasana, Setu Bandha Sarvangasana
A kaphák számára hasznos ászanák. A Setu Bandha Sarvangasana-hoz feküdj hanyatt, a karjaid melletted legyenek, a tenyerek a talaj felé néznek. Az alkarjaidat használva emeld fel a medencédet, miközben a vállaidat és a talpaidat a talajon tartod. Kerülj a vállaid csúcsára, és emeld egyre magasabbra a medencédet.

Ezt a pózt könnyebben is végrehajthatod úgy, hogy a hátadat alátámasztod egy hengerpárnával. Mindkét variáció nagyszerűen megnyitja a mellkast, szabad energiaáramlást biztosítva ezen a területen. A szívcsakra energiaáramlását is felszabadítja, így növeli a részvétet és a feltétel nélküli szeretetet a szívünkben.

A kapha típusúak számára fontos a nyugtató, csendesítő pózok hatásait ellensúlyozni hőtermelő, serkentő ászanákkal. A kapha emberek alkalmasak leginkább az erősítő jellegű pózok gyakorlására, mivel ízületeik és izmaik erősek és stabilak. Mivel hajlamosak a merevségre, számukra különösen fontos a rugalmasság fejlesztése.

Surya Namaskar – Napüdvözlet

Kiváló aerobic gyakorlat a kapha túltengésre, segít a túlsúly és a depresszió (a két jellemző kapha állapot) kezelésében. Ideális intenzitása miatt, hőt termel, és nyitja a mellkast.

12 részből áll ez a sorozat.
Állj egyenesen zárt lábakkal (Tadasana). Hozdd össze a tenyereidet a mellkas előtt (Namaskarasana). Emeld fel a karjaidat a fejed fölé és enyhén hajolj hátra. Dönts előre Uttanasana-ba, és tedd a kezeidet a talajra. Innen vidd hátra a jobb lábadat miközben behajlítod a balt. A jobb térd a talajon feküldhet, a bal lábfej a kezeid között legyen.

Vidd a bal lábadat is hátra a jobb mellé, majd emeld a csípőd Adho Mukha Svanasana-ba. Engedd le a tested a talaj közelébe, majd emeld a felsőtested Bhujangasana-ba. Emelkedj vissza Adho Mukha Svanasana-ba, majd hozd előre a jobb lábad, vidd le a medencéd. A jobb lábfejed legyen a két kezed között, a hajlított térded a mellkasod közelében. Hozd a bal lábadat is előre, ahogy visszatérsz Uttanasana-ba. Gyere fel álló helyzetbe, és emeld a karjaidat a fejed fölé, enyhén hajolj hátra, nyújtsd meg a gerinced és a nyakad. A kör végén hozd a kezeidet a mellkashoz, a tenyerek együtt legyenek. Ismételd meg a kört a bal lábbal kezdve is, majd minden körnél változtatsd az oldalt.

Minden testtípus számára előnyös a Napüdvözlet gyakorlása a kapha napszakban (reggel 6:00-10:00), kivéve ha igen erőteljes vata vagy pitta egyensúlytalanság esete áll fenn. A kapha típusú embereknek sok körön keresztül, nagy sebességgel javasolt végezni a Napüdvözletet. A vata típusúak jobb ha elkerülik ezt a gyakorlatsort, vagy nagyon lassan hajtják végre, nagyfokú tudatossággal. A pitta típusúak ne végezzék sokszor egymás után ezt a sorozatot, mivel erőteljes hőtermelő hatással bír.

Nem sok ászana van kedvezőtlen hatással a kapha típusúakra, hiszen a kapha a nyújtás és a mozgás minden formájából profitál. A kapha típus két gyenge pontja azonban a tüdők és a vesék, ezért az olyan ászanák, mint pl. a túl hosszú ideig tartott Dhanurasana, amely nagy nyomást fejt ki az alhasi tájékra, túlzott izgalomba hozhatja a veséket.

Egyéb tényezők

Bizonyos szempontból a fenti szabályok túlontúl le vannak egyszerűsítve. Az egészséges jóga gyakorlás kialakításakor nem csak a születési konstitúciót, az aktuális egyensúlytalanságokat, de az egyén korát, az évszakot, és a napszakot is figyelembe kell venni.

Életünk különbözp szakaszaiban különböző dósák játszák a kiemelt szerepet. Születéstől a pubertáskorig testünket és elménket leginkább a kapha dominálja. Pubertástól nyugdíjas korunkig a pitta játssza a főszerepet, majd később a vata veszi át az irányítást.

Mindvégig figyelnünk kell az életkor által érvényesülő dósa hatásaira, és ennek megfelelően változtatni a gyakorlásunkat. Fiatalabb korban testünk jobban tűri az aerobic stílusú jóga gyakorlást. Ahogy idősödünk, egyre inkább csendesítő ászanákat kell gyakorolnunk.

Az évszakok szintén hatással vannak ránk. A hideg évszak a kaphát erősíti, a meleg pedig a pittát. A hűvös, de száraz vagy szeles idő a vatát helyezi előtérbe. A kapha időjárásban a serkentő, hőtermelő gyakorlás a megfelelő, míg pitta időben a hűsítő. Vata időjárás esetén a nyugató, csendes pózok szolgálják leginkább az egészséget.

Végül a napszakokról. A kapha időszak reggel 6:00-10:00-ig tart, ekkor lassabban mozgunk. A pitta 10:00-14:00 óráig dominál, ekkor a legerősebb az emésztés tüze. A vata 14:00-18:00 óráig játssza a főszerepet, a nappal és az éjszaka között átmenet időszakában.

A legtöbben reggel jógáznak, amikor a világ csendes. 6:00 előtt, a vata időszakban csak nagyon csendes és finom gyakorlás ajánlott. 6:00 után, a kapha időben azonban a serkentő jellegű pózok ideálisak. Figyelj azonban arra, amikor megtervezed a gyakorlásodat, hogy a vikriti, az aktuális kiegyensúlyozatlanság sokkal fontosabb, mint az évszak, az életkor, vagy a napszak hatása. Ezek a tényezők csak módosíthatják a gyakorlásod, de nem ezek alapján kell megtervezni. Csak amikor már majdnem teljesen kiegyensúlyozott a vikritid, akkor lehet ezen tényezők alapján tervezni.

A dósák kiegyensúlyozása csak az egészséghez vezető út fele. A másik fele az egyre inkább szattvikus életmód felépítése. Meg kell tanulnunk kifejezésre juttatni szattvikus természetünket.

Az ájurvéda és a jóga harmóniája által kijelölt úton mindenki számára lehetővé válik a teljes önmegvalósítás.

Mark Halpern a california-i College of Ayurveda alapítója és igazgatója.

Eredeti szöveg: Mark Halpern

Forrás: www.yogajournal.com

“A szervezetnek szüksége van valamire, hogy helyreállítsa a kívánt állapotot.” – mondja Jennifer Workman, dietetikus, a Szüntesd meg a sóvárgást: Lakj jól, anélkül, hogy feláldoznád az egészséged című ájurvédikus táplálkozásról szóló könyv szerzője. “Mindenkinek másképp működik az emésztése, ezért más a beviteli igénye is.”

Akinek nagyon erős az emésztése, lehet, hogy rögtön jóga óra után farkaséhes, és azonnal enne. Ilyen esetben Workman szerint, ezt is kell tenni. Arra kell csak figyelni, hogy az elfogyasztott étel megfelelő arányban tartalmazzon fehérjét és szénhidrátot, amelyet a szervezet aminosavakra tud bontani, melyek regenerálják az izomszövetet és energiát adnak. ” Ha valakinek azonban nincs ilyen erős étvágya, akkor valamilyen leves, vagy egy turmix is megteszi”- folytatja. “Ezek könnyű ételek, ugyanakkor a fehérje könnyen emészthető formában van jelen bennük.”

Egy erőteljes gyakorlás után lezuhanhat a vércukorszinted, függetlenül az emésztésed minőségétől. A Nemzetközi Sportélelmezéstani Társaság ajánlása szerint szénhidrátot és fehérjét kell fogyasztanunk a gyakorlás utáni fél órában. Egy tál zabkása például tejjel és diófélékkel megfelelő arányban tartalmaz fehérjét és szénhidrátot.

Eredeti szöveg: Bryce Edmonds

Forrás: Yoga Journal

Az Ayurvéda, szószerinti fordításban „az élet tudománya”, az ősi szanszkrit szent könyvekben a Védákban jelent meg 5000 évvel ezelőtt. Ez egy olyan gyógyító rendszer, amely egyetemes összefüggésében vizsgálja a testalkatot, az érzelmi világot és a spirituális életfelfogást. A bölcselet szerint az univerzális életerő három különböző energiaminőségben, azaz dósában ölt testet: vata, pitta és kapha.

Mindnyájan a három dósa egyedi kombinációi vagyunk. Bár mindenkiben megtalálható mindhárom dósából, leginkább egy vagy kettő az uralkodó. Ez a páratlan összetétel a születésünk pillanatában dől el, ez a személyiségünk lenyomata vagyis a prakriti (természet).

Életünk során a három dósa aránya folyamatosan változik, igazodva a környezethez, étrendhez, évszakhoz, éghajlathoz, korhoz és még sok már tényezőhöz. Ahogy a dósák egyensúlyba kerülnek vagy éppen kibillennek, úgy hatnak az egészségre, az energiaszintre és a hangulatra.

Ha kíváncsi vagy saját testtípusodra, töltsd ki tesztünket! Megtudhatod, melyik dósa dominálja a tested?

Eredeti szöveg: Scott Blossom

Forrás: Yoga Journal

Az alábbiakban válaszd ki a rád leginkább jellemző meghatározásokat minden kategóriában. Az A válasz a VATA testtípusra jellemző, a B a PITTA-ra, a C pedig a KAPHA-ra. Ha kész vagy, számold össze a válaszaidat, és máris megkapod, hogy melyik dósa a domináns az esetedben.

Magasság

A Magas

B Átlagos

C Alacsony

Termet

A Vékony, csontos, jó izomzattal

B Jó felépítésű, átlagos

C Nagy, jól megtermett

Súly

A Sovány, nehezen emel

B Közepes

C Kövér, nehezen fogy

Bőr

A Fakó, sötét

B Pirosas, fényes

C Sápadt, halvány

A bőr textúrája

A Száraz, érdes, vékony

B Meleg, zsíros

C Hűvös, nyirkos, vastag

Szemek

A PIci, ideges szemek

B Átható tekintet, könnyen begyullad

C Nagy, fehér szemek

Haj

A Száraz, vékony

B Vékony, zsíros

C Vastag, zsíros, fényes, göndör

Fogak

A Görbe, alaktalan

B Átlagos alakú fogak, vérző fogíny

C Nagy, szép alakú fogak

Körmök

A Durva, töredezett

B Puha, rózsaszín

C Puha, fehér

Ízületek

A Merev, recsegő

B Laza

C Erős, nagy

Keringés

A Lassú, változó

B Jó

C Átlagos

Étvágy

A ideges, váltakozó

B Nagy, mértéktelen

C Átlagos, egyenletes

Szomjúság

A enyhe, ritka

B gyakori

C átlagos

Izzadás

A enyhe

B bőséges, de nem tartós

C nehezen indul, de bőséges

Széklet

A Kemény vagy száraz

B Puha, laza

C Normál

Vizelet

A Kevés

B Bőséges, sárga

C Átlagos mennyiség, tiszta

Érzékenység

A Hideg, szárazság, szél

B Hőség, napfény, tűz

C Hideg, nyirkosság

Immunrendszer

A Gyenge, változó

B Átlagos, érzékeny a hőre

C Erős

Betegség hajlamok

A Fájdalom, gyulladás

B Láz, ödéma

C Vérbőség

Betegségtípusok

A Idegrendszer

B Vér, máj

C Nyálkahártya, tüdő

Aktivitás

A Fáradhatatlan

B Átlagos

C Lusta, lassú

Kitartás

A Gyenge, könnyen fárad

B Átlagos, de fókuszált

C Kitartó

Alvás

A Rossz alvó, zavart

B Változó

C Mértéktelen

Álmok

A Ismétlődő, színes

B Átlagos, romantikus

C Nem ismétlődő, zavart

Memória

A Gyors, de szórakozott

B Éles, tiszta

C Lassú, de biztos

Beszéd

A Gyors

B Éles, pörgő

C Lassú, dallamos

Temperamentum

A Ideges, rapszodikus

B Motivált

C Elégedett, konzervatív

Pozitív érzelmek

A Alkalmazkodóképesség

B Bátorság

C Szeretet

Negatív érzelmek

A Félelem

B Düh

C Ragaszkodás

Hit

A Változó, hektikus

B Erős, határozott

C Állandó, lassan változik

Összesen

A ____
B ____
C ____

Ha kész vagy, számold össze a válaszaidat, és máris megkapod, hogy melyik dósa a domináns az esetedben.

A legtöbb nyugaton élő ember napjainkban több feladatot végez egyszerre. Az íróasztalnál eszik, mosogatás közben telefonál, a buszon nézi át a számláit és vezetés közben beszél mobilon. Robert Svoboda a nemzetközileg elismert ayurvéda gyógyító és szerző, az ájurvéda keleti bölcsességeinek alapos ismeretében egy másik kifejezéssel jellemzi ezt a széteső létet. Ő ezt „megzavart vatá”-nak hívja. Modern életünk a túl sok utazással, a hajnalig tartó ébrenléttel, az állandó stimulációkkal gyakran hozzájárul a vata megzavarásához. A magas, nyúlánk, gyorsbeszédű emberek, vata típúsúak; ők vannak leginkább kitéve ennek a kockázatnak.

A vata zavarának megértéséhez vissza kell kanyarodnunk a dósákhoz. A vata, az ájurvéda ősi egészségtudomány által meghatározott három minőség, azaz dósa egyike. A vata a mozgás vezérlő elve, a levegő és az éter pedig a szabályozó erői. A másik két dósa, a pitta, a tűz uralta feldolgozás elvű és a kapha a föld és a levegő által uralt stabilizáló erő. Az ájurvéda gyógyítók szerint mindenki a három dósa egyedülálló kombinációja. Legtöbbünknél az egyik az uralkodó, egy másik a másodrendű szerepet tölti be. De legyen bármelyik a születési típusunk, ha az kibillen az egyensúlyból – és a vata inog meg legkönnyebben – az egészségügyi és érzelmi gondokat okoz.

Az ájurvéda tanítása szerint a vata ereje irányítja a testben zajló mozgásokat: a levegő ki- és beáramlását, a végtagok mozgását, a sejtszintű, finom energiaáramlást valamint a gondolatok, szavak és képek szüntelen hömpölygését. A földszerű, szilárd, beragadásra hajlamos kaphától és a heves, céltudatos és koncentrált pittától eltérően, a vata erre-arra barangol, mindig változtatva útirányát.

Lisa Kudrow, a Jóbarátok különc Phoebe-je, vagy akár az idegesen fecsegő Woody Allen mind megnevettetnek minket a vata megbomlásának tipikus jelenségeivel. A filmen szórakoztatóak, de valójában nem vicces megtapasztalni a vata kibillenését: a légzés, a gondolatok, a beszéd megakadását. Sajnos az egészségügyi következményei sem mulatságosak.

A vata emelkedése és esése
A modern élet ritmusa és nyomása könnyen a vata egyensúly bomlásához vezethet. De még ha egész életedben egy erdőben meditálsz, akkor sem biztos, hogy elkerülheted. Az Ayurvéda szerint az erőteljes kapha dominál gyerekkorban, az ambiciózus pitta az élet delén és a vata uralkodik idős korban. Az idős évek hozzák a vata olyan tulajdonságait, mint a szárazság, érdesség, szabálytalanság és olyan egészségügyi panaszokkal társul mint az ízületi gyulladás, szorulás, idegesség, álmatlanság és merevség.
Szerencsére az ősi bölcsesség válaszokkal is szolgál: az Ayurvéda kifejlesztette a vata egyensúly bomlásának és kísérő betegségeinek gyógymódját, az ayurvéda gyógyítók és jógik évszázadokon keresztül tökéletesítették az életet meghosszabbító technikákat – remélve, hogy ezzel időt nyerünk az önkiteljesítéséhez.

Kétségtelenül Svoboda az a nyugati ember, aki az ayurvédikus fialalító praktikák legnagyobb ismerője. Az Albuquerque-i Ayurvéda Intézetnél tanít és a Prakriti című könyv (Sadhana, 1999) szerzője, amely egy kiváló bevezető mű az Ayurvédába. Az utóbbi 25 évben többször elutazott Indiába hagyományos fiatalító gyógymódokat, indiai kultúrát, filozófiát és gyakorlatot tanulni. Tavaly egy kis tanulócsoportnak szervezett egy hetes egészség- és életmód „tábort”. A New Hope-i (Pennsylvania) Ellen Leary Iyengar-jóga oktatóval, Svoboda megtervezett egy indiai világfelfogást tükröző elvonulást, ahol az Ayurvéda, a hatha jóga és más spirituális technikák (meditáció és mantrázás) a gyógyítás és spirituális fejlődés integrált rendszerének aspektusai. Ahogy a Karib-szigeteki Tortola felé repültem, azon tűnődtem, hogy vajon a kivételes vezetők segítségével sikerül-e egy hét alatt lecsillapítanom stresszelő szokásaimat.

A Rutin szépsége
A vata típus hajlamos a rendszertelenségre – vagy ahogy az egyik résztvevő, Iyengar jógaoktató, Paul Busch (és szintén vata) jellemezte magát „változatosság függő”. Amíg a kaphák rendíthetetlenül haladnak előre, náluk a felkelés, az étkezés, a munka és az alvás óramű pontosan zajlik, a vaták cikkáznak ide-oda, lehetetlen időpontokban hajtják álomra a fejüket, kihagynak étkezéseket és semmilyen bevett mintát nem követnek. Bár így érdekesebb az élet, de egyben labilisabb is. A megoldás: kiszámítható rutin felállítása.
Az elvonulás első estéjén Svoboda elmondta, hogy gondosan megtervezték a menetrendet: a megújulásra és a vata egyensúlyba hozására összpontosítunk. Mivel ez a típus száraz, durva, könnyed, gyors mozgású és rendszertelen, az ayurvédikus megközelítés olyan kezeléseket, tevékenységeket és ételeket ír elő, amely ezek szöges ellentéte: olajosság, megalapozottság, lassúság, súlyosság, kitartás és áramlás. Svoboda és Leary megkérdezte, hogy csatlakozunk-e, még akkor is, ha a közeli, napfényes tengerpartot messze elkerüljük. Ahelyett, hogy estét hosszan elnyúló viccelődéssel töltöttük volna, új örömforrást találtunk: a nyugodt éjszakai pihenést.

Ez volt a rutin kialakításának első lépése: minden este korán feküdtünk le, és reggel hatkor keltünk. A napot fakultatív meditálással kezdtük és fél hétkor egy órás pránajáma következett. Ez nagyon fontos a vatáknak, mert az áramlásukat a hirtelen átmenetek folyton megzavarják, például ahogy reggel kinyílik a szemük, máris a számítógép elé ülnek.

„A vatában nincs folyamatosság, így ha az energia iránya megváltozik, a vata nyugtalan lesz. Erre itt nem lesz lehetőség.” Eltérően más óráktól, amin részt vettem és ahol még a kezdőknek is haladó pránajáma technikákat tanítottak, mint amilyen a váltott orrlyukas légzés vagy a fújtató légzés, Leary, aki nemrég egy hónapot töltött Indiában a Pune-i Iyengar Intézetben, egyszerű, erősítő technikákat mutatott be.
A Szupta Baddha Konászanát (fekvő pillangó) támasztékkal végeztük, hogy helyes legyen a testtartás és a rekeszizom lágyan emelkedjen. A lábakat homokzsákokkal és hevederekkel támasztottuk meg, hogy a keresztcsonti rész ellazuljon. Leary finoman vezetett be a mellkas belső részének érzékelésébe és egy idő után minden erőfeszítés nélkül mélyítettük a légzésünket.

A légzésmélyítés és -kiegyenlítés segít lecsendesíteni a vatát, és kivédi az erőltetett és felszínes légzést, amely a vata gyors életritmusából fakadó idegesség velejáróját. Leary megtanította, hogyan lehet ezt erőlködés nélkül megtenni, bátorítva minket, hogy hagyjunk fel a vatikus és nyugati eltúlzó tendenciákkal.
„A megújulás alapja a légzés”- magyarázta később Svoboda, amikor a teraszon összegyűltünk a napi három beszélgetés egyikére. „A prána kifejezés – mondta – a tudatosságot és az életerőt képviseli. A pránát a légzés hordozza, a légzés kapacitás növelésével több életerőt szívunk be, hogy táplálja a fizikai test szöveteit. Ahogy a test egyre jobban megtelik pránával, ellazul” – tette hozzá Svoboda. A vata típusnak alapvetően fontos a légzés szabályozása, hogy egy nyugodt állapotot hozzon létre, de gyógyító hatással van mindenki sejtjeire, testére, érzelmeire és gondolataira.

De mindent a maga idejében. Felejtsük el, hogy spirituális fejlődésünket némi ambícióval meggyorsíthatjuk, Svoboda emlékeztetett minket, hogy nem fogunk hamarabb odaérni, ha tövig nyomjuk a gázpedált. Már ha csak szóba kerül a spiritualitás, a dósák mind saját módon túlozzák el vagy veszik fél vállról. A kaphák nem motiváltak a gyakorlásban, inkább gyönyörködnek a virágokban. A pitták belső hajtóereje öszönözhet túlteljesítésre, és ahogy egyre több szellemi képesség birtokába jutnak, úgy csökken bennük a másokra való odafigyelés.

A vata típusúak nagy elánnal vágnak bele, mert mentálisan sok inger hat rájuk, de semmit nem csinálnak következetesen. Ez más élethelyzetekben is így működik. „A szemem nagyobb, mint a gyomrom”- mondta Busch. „Az elmém szabadon szeretne válogatni mindenből: későn lefeküdni, izgalmas filmeket nézni vagy éjszakába nyúlóan beszélgetni, de a testem leginkább pihenne. A többi vata típushoz hasonlóan, én is elnyomom a testemet”.

Semmi erőltetés
Az elvonulásunk napirendje teljes mértékben pihentető, minden vatikus kísértést legyőz. „Nincs értelme túl sokat gyakorolni a pránajáma technikákat, – jegyezte meg Svoboda – mert nem vehetünk fel több pránát, mint amennyi elfér. A gondolatokkal telezsúfolt agyban, a mérgekkel teli szervekben és a mozgáshiányban megmerevedett testben nincs hely semmi másnak. Akárhol is legyenek ezek a blokkok a szervezetben, gátolják az áramlást, és ez vata működési zavarhoz vezet.” A tanult gyakorlatok segítségével helyet teremtünk az áramlásnak. Az elme kitárásához ott volt a meditáció. A mérgek eltávolításában segítségünkre volt az ayurvédikus étrend és számos gyógynövény. A testi mozgást gátló blokkok oldására a hatha jóga kínált megoldást.

A napi pránajáma gyakorlatok után, Surjanamaskar (Napüdvözlet) következett, arccal a felkelő Napnak, szemben az óceánnal. A változatosság függő vaták unalmasnak találják a lassú és ismétlődő ászanák végzését. Nekik több időre van szükségük, hogy az egyes pózokba stabilan belehelyezkedjenek. „Mivel vata típus vagyok, szeretem az állandó változást, és az a legrosszabb” – jegyezte meg Busch. A Surjanamaskar nagyon előnyös a bemerevedésre hajlamos vatáknak, az ászanák az összes végtagot megmozgatják és beolajozzák az ízületeket. A Surjanamaskar szabályozza a nádikban, a testet behálózó finom energiacsatornákban áramló energiát.

A pitta és a kapha jól bírja az erősebb gyakorlatokat, a legjobb, amit a vata tehet: lassan végzi a Surjanamaskart. Az ismétlődés és a folyamatos mozgás egyensúlyt teremt. Svoboda rámutatott, hogy akár egy elképzelt, akár tényleg a Nappal szemben végzed, ezek a pózok mentálisan és spirituálisan is jótékonyak. Az összpontosítás összegyűjti a széthulló energiát és a Nap, a fény forrása és a tudatosság felé irányítja.

Gyakorlással a tökéletesség felé
A jól megérdemelt reggeli után az abhyanga következett. Ez egy ayurvédikus olajos masszázs, egy klasszikus gyógymódja a vaták száraz, érdes és szabálytalan tendenciáinak egyensúlyba hozására az olaj simaságának és súlyosságának segítségével. Az indiai Keralában található ayurvédikus klinikák világhírűek az olyan kezelésekről mint például a pizhichil, ahol nem kevesebb, mint négyen masszírozzák a vendéget, vagy a shirodhara, ahol lassan olajat csorgatnak a fejtetőre. „Amikor az olaj a bőrbe szívódik, kinyomja a mérgeket, – magyarázta Svoboda – amelyek egyébként az áramlás gátjai és akadályozzák a prána mozgását.”
Az ayurvéda gyógyítók az ételeket és a fűszereket is gyógyszerként használják, az egyes dósákra gyakorolt hatásait alapul véve. Például a gríz kellően lehúzza vatákat, de túl nehéz az egyébként is földközeli, hízásra hajlamos kapháknak. Másrészről pedig a vaták tovább adhatják a chilit, mert a babok gázokat okoznak. Bár az emberek az ayurvédikus konyhát az indiai konyhával azonosítják, a kettő nem ugyanaz. A dósák egyensúlyba hozó étrendje teljesen nyugati és nemzetközi ételeket tartalmazhat. Az elvonulás finom, ínyenc ételeket biztosított mindhárom dósának.

Az Ayurvéda az emésztési folyamatot metafóraként értelmezi: hogy dolgozod fel, amit beviszel. Sokan azt esznek, amit épp eléjük raknak, azt néznek, ami épp a tévében megy és általánosan elfogadott szabályokat követnek. Az Ayurvéda arra kér bennünket, hogy fontoljuk meg, tudjuk-e kezelni a ránk ható dolgokat. A vata gyenge idegeit és emésztőrendszerét könnyen megviselheti egy rosszul megválasztott étel vagy egy rossz film. Svoboda és Leary a tanult technikák tudatos alkalmazására buzdítanak minket, és ezek által finomítsuk belső tudatosságunkat, kezdjünk el különbséget tenni a bevitt ételek, gondolatok és képek között. Ez minden dósának hasznára válik, de különösképpen a kíváncsi és kísérletező vatának, aki mindent ki akarnak próbálni, még akkor is, ha a mérlegelő képessége kevés hozzá.

„Bármi bevitt és feldolgozatlan, méregként bent marad a szervezetünkben – mondta Svoboda. Ezért fontos felismerni, hogy mi hasznos és mi káros nekünk, mert egyébként nyitott ajtóként mindennek zöld utat adunk”. A vaták ügyesen kommunikálnak és imádnak csacsogni. De bármennyire is szeretnek, felőrli az idegeiket. A megoldás? Gyakorolja az input és output korlátozását.

A csendnek szentelt napon minden fecsegés megszűnik, Indiában gyakorolják a spirituális önmegtartóztatás ezen hagyományos formáját. Úgy hiszik, hogy a csendnek tisztító hatása van a hallásra és az elmére. A csendben észrevettem, hogy mennyi levegőt és energiát pazarlok el felesleges szavakra. Étkezésekor be nem állt a szám és most jöttem rá, hogy ez egy elhárítás volt: korábban azt hittem a csend ürességet jelent, ki kell töltenem. Most ezek az érzések teret kaptak, a tudatosság szintjére jutottak, ahol feloldódtak. A délutáni néma ászanázáskor, amikor csak az óceán moraját és a saját légzésünket hallottuk, az egész csoport összpontosított, követve Leary-t az erőteljes álló pózok sorozatában. Akkor fedeztem fel, hogy a csend olyan erős pihentető póz, akár egy ászana.

Azt is megtanultam, hogy a Savászana (hullapóz), a legalapvetőbb pihentető póz, miről szól. A szoros időbeosztásom miatt gyakran lehagytam ezt az ászanát az otthoni gyakorlás végéről, hiszen rohannom kellett a telefonálhoz vagy a számítógéphez. A vatikus túlpörgés egy energiaesés, amelytől a megfontolt pihenés megóvhat.

A Savászana olyan közel hoz a tökéletes fizikai egyensúlyhoz, amilyen közel csak lehet, mert ezt az ászanát legkönnyebb helyesen végrehajtani. „A létezés minden szintjére kihat az itt tapasztalt egyensúly – mondta Svoboda. Ezért olyan pihentető fizikailag, mentálisan és spirituálisan. Elegendő pihenéssel és nyugalommal még a féktelen vatikus energiák is megzabolázhatók.”

Első hallásra az Ayurvéda az újszerű kifejezéseivel egzotikusnak tűnik, még nekem is, aki 14 évig tanult hatha jógát és meditációt Indiában. De igazából a nyugodt pihenés, egészséges ételek fogyasztása, megszokott napirend követése, finom mozgások, a végtagok nyújtása, mély lélegzetvételek és stimulációk lecsökkentése egyszerűen az egészség alapjai, nincs bennük semmi egzotikus.

Ami szokatlan, hogy egy olyan társadalomban élünk, ahol többlet energiákat kell mozgósítani ezek gyakorlásához, önmagunk elhanyagolása ellen. Az ayurvédikus és jógikus technikák először ismeretlennek hatnak, azonban gyakorlással a test (vagy talán önmagam finomabb apsektusa) felismeri őket. Modern amerikaiként lehet, hogy elfelejtettük, hogyan törődjünk önmagunkkal, az emberekkel, de az Ayurvéda emlékszik és emlékeztet mindket arra, amit valaha még tudtunk.

A Tadasana (hegytartás) segít a megszokott rossz tartás megszüntetésében, és emlékeztet bennünket arra, hogy a fejünket emeljük fel, és tartsuk inkább a vállaktól eltávolodva, mint feléjük közelítve, a nyakunkat behúzva. Természetesebb, mondhatni semlegesebb fejtartást vehetünk fel a nyakat kiegyenesítve, a fejet némiképpen előretolva, az állat enyhén a torok felé billentve, oly módon, hogy a fülek a vállakkal egy vonalba kerüljenek.

A törzs felső része izmainak nyújtása és erősítése elősegíti a nyak és a fej tehermentesítését, s ezáltal a feszültség csökkentését. A hatha jóga egyik alapgyakorlatának, az Adho Mukha Svanasana-nak (lefelé néző kutyapóz) gyakorlásával valósíthatjuk meg a fenti egyensúlyt a leghatékonyabban. Bár néhány oktató és gyakorlati segédanyag (például B.K.S. Iyengar Light on Yoga c. könyve) a fejfájás-csillapító gyakorlatsorozatok részeként említi a fordított testhelyzeteket, mégis a fejfájással küzdő számos gyakorló még a lefelé néző kutyapózt is kényelmetlennek találhatja a fejben fokozódó nyomásérzet okán. Az Adho Mukha Svanasana egy módosított változata – ahol is a törzs párhuzamos a talajjal, a tenyereket pedig a falra helyezzük – az eredeti testhelyzethez hasonló jótékony hatással bír, azzal a különbséggel, hogy a gyakorlat eme módozatában a fej nem esik a szív alá.
Egy kínzó fejfájás esetén azonban a leggyakorlottabb jógázók számára is gyötrelmes lehet az intenzív gyakorlás. Ilyenkor az ellazító, helyreállító gyakorlatokat részesítsük előnyben. A legfontosabb, hogy ha bármely gyakorlat, vagy mozdulat feszültséget okoz, azt semmiképpen se végezzük. Mindig tartsuk tiszteletben testünk határait.

Emlékszel mit álmodtál az elmúlt éjjel? El tudod képzelni milyennek szeretnéd érezni holnap a testedet? A képzelőerőnk nyújtotta képességeink – a múlt vizualizálása, a jövőre vonatkozó pozitív képek létrehozása, valamint a fantáziálás – mind a homlokcsakra aspektusába tartoznak. Ajna, a hatodik csakra szanszkrit neve az érzékelés és az utasítás központját is jelenti. A homlokcsakra a két szemöldök közötti pont, a koponya és a tarkó által behatárolt térben nyugszik. Az ibolyaszínt társítjuk hozzá. Míg a „fizikai szemünkkel” az anyagi világot látjuk, a hatodik csakránk a fizikai feletti síkot érzékelheti – a telepátiával, intuícióval, álmodozással, képzelődéssel és a vizualizációval hozható összefüggésbe.

A hatodik csakránk szerepet játszik az alkotásban, az érzékelésben és annak elismerésében, hogy a látottak jelentős hatást gyakorolhatnak ránk. Még ha nem is vagyunk tudatában, mindannyian érzékenyek vagyunk a környezetünkben látható képekre. A cikk szerzője úgy emlékszik vissza a gyermekkorában látott, alkoholt és cigarettát reklámozó óriásplakátok keltette élményre, hogy akkoriban azt gondolta, csak ezek fogyasztásával érezheti magát és a mindennapjait teljesnek. Néhány évvel később cserediákként, Thaiföld utcáin az óriásplakátok helyett Buddha szobrokkal találkozott. Ezek a nyugalmat árasztó, fenséges szobrok ébresztették fel a benső békéjéhez fűződő kapcsolatát.

A túlságosan energetizált homlokcsakra fejfájásban, hallucinációban, rémálmokban és a koncentrációs készség zavaraiban nyilvánulhat meg. Ellenkező esetben, az energiahiányos homlokcsakra jele lehet a rossz memória, a szemprobléma, a minták felismerése során tapasztalt nehézség, illetve az, ha az illető nehezen vizualizál.

A cikk szerzője jógatanárként olykor alkalmazza az óráin a szemek bekötésének eszközét. Az érzékelési tapasztalásunk legnagyobb részét kitevő látás visszavonásával más élményt nyújt a jógagyakorlás. Ez esetben a figyelmüket nem vonja el a terem, más tanítványok megfigyelése, vagy épp a saját testünk kritikus szemmel való méregetése. Ily módon megtapasztalható a pratyahara egy szelete, amely az érzékelések visszavonását jelenti. Az ilyen órákat követően a tanítványok a testükkel és az életükkel kapcsolatos mély benyomásokról számoltak be, mivel a fizikai látásuk visszavonásával megerősödött a belső látásuk.
Egy másik jógikus megközelítés szerint, a homlokcsakra egészségének megőrzése céljából érdemes rendszeresen gyakorolni az alátámasztott előrehajlásokat: például tégla, vagy pléd használatával stimulálhatjuk a homlokcsakra területének működését. Továbbá a pozitív gondolatok ismétlése, illetve a pozitív tartalmú vizualizáció is egyfajta gyakorlási módszer lehet a hatodik csakra egészségének elérésére. Az ilyen megerősítő víziók mágnesként hatnak, bevonzva az elképzelt helyzetet, szituációt az életünkbe.