Az Utthita Trikonasana és az Utthita Parsvakonasana mellett a Virabhadrasana II a legfontosabb olyan álló póz, ahol a medencéhez képest a combok kifelé fordított helyzetben vannak.

Nyújtja és erősíti a combokat, térdeket és a bokákat, nyújtja a csípő horpaszt, a lágyékot, a térdinakat, a vádlit, a vállakat, mellkast és a gerincoszlopot.

Stimulálja az alhasi szerveket: a méhet, a prosztatát, a hólyagot és a veséket, a szívet és jó hatással van a keringésre.

Az utkatasana titka, hogy a combcsont felső részét mennyire sikerül a sarkak felé nyomni, az ülőgumókat a medence felé tolni.

Lecsendesíti az elmét, oldja a feszültséget, stimulálja a máj és a vesék működését, megnyújtja a térdinakat és a vádlit.

A Parighasana (Kapu póz) energetizálja és könnyűvé teszi a törzs oldalait és arra ösztönzi a légzést, hogy igazán háromdimenzióssá váljon.

A faállás erősíti a bokát, a vádlit, a combokat és a gerincet, és javítja az egyensúlyérzetet. Terápiásan alkalmazva enyhíti az isiászból eredő fájdalmakat.

A Prasarita Padottanasana általában az álló testhelyzetek sorában az utolsók között helyezkedik el. Erősíti és nyújtja a comb belső és hátsó részét, illetve a gerincet.

A tadasana az álló testtartások nagy részének a kiinduló helyzete. Javítja a testtartást, erősíti a bokát, a combot, a térdet és a feneket.

Hullapózban jelképesen „meghalunk”. Testünk eddig érzékelt határai eloszlanak, és boldog semlegesség tölt el bennünket. Hogy milyen érzés a hullapóz? Semmilyen.