A képen látható jógik egy belső utazás során fedezik fel az ászanák természetét. Mivel a hangsúly a külső környezetünkön van, főként a természethez való kapcsolatot erősítjük. 

A vritti szó azt jelenti örvénylés, egy visszatérő ösztönzés, amelynek se, vége se hossza. A jóga ötféle vrittit ismer. Azonban ahelyett, hogy a megértésükkel próbálkoznánk, inkább vessünk egy pillantást, milyen alkotóelemek építik fel a vrittit.

Háromlépéses technikát mutatunk be, ami hatásosan szünteti meg a combhajlítók folyamatos húzódását úgy, hogy az előrehajlások során kiegyenlítjük és elosztjuk a nyújtást.

Tudományos illusztrációk segítségével vizsgáljuk a váll biomechanikáját Gomukhasana-ban, majd megnézzük néhány egyszerű lépésben, hogyan növelhetjük karunk mozgásterét a külső vállforgató izmok nyújtásával.

Ebben a sorozatban a gerincvelői reflexeket mutatjuk be a jóga szempontjából. Amint megérted ezeket a reflexeket, önmagukban vagy kombinálva is tudod alkalmazni őket a jógapozíciókban. Olyan fogalmakkal találkozhatsz, mint például az izomorsó, a Golgi-ínorsó, és a reciprok gátlás.

Ez az izom általában el van “rejtve” az agy tudattalanjában, ezért az első feladat, hogy azonosítsuk be a pózokban, hozzuk felszínre és tudatosítsuk.

A legtöbb fitnesz és atlétikus mozgásformában a lábfej legfontosabb funkciója a teherbírás, a jóga azonban nagyobb szerepet szán a lábfejnek.

Az Utthita Trikonasana és az Utthita Parsvakonasana mellett a Virabhadrasana II a legfontosabb olyan álló póz, ahol a medencéhez képest a combok kifelé fordított helyzetben vannak.

A Virabhadrászana II egy alapvető póz, mely a harcos archetípusának szellemiségére épül. Nem véletlen, hogy több harcművészetben is fellelhetőek a harcos póz különboző változatai. Cikkünkben a Virabhadrászana II-ben történő mellkasnyitás néhány alapvető lépését mutatjuk be anatómiailag szemléltetve.

A Jin és Jang egyensúlyának elve a fizikai testre is érvényes. Számos élettani visszacsatolás is kiegyensúlyozza a testben áramló energiákat. Ezek közül egyik a reciprok gátlásként is ismert önkéntelen gerincvelői reflex. Ez a reflex okozza az antagonista izom ellazulását, amikor az agonista izom összehúzódik.

A Baddhakónászana tökéletesítésénél legnagyobb motivációnk, hogy a térdeink közelebb kerüljenek a talajhoz, ezáltal kinylíjon a csípőnk. Bizonyára próbáltad már lenyomni a térdeket, súlyokat tettél rá, de mégsem érted el a kívánt eredményt. Talán ideje stratégiát változtatni.

Szinte minden jógázó arról számol be, hogy gyakorlás után úgy érzi, mintha megváltoztak volna az “energiái”. Mi tagadás, pont ezért gyakorlunk, hogy érezzük, ahogy akadálytalanul áramlik testünkben az energia.

Az ászanák gyakorlása az ájurvéda szerint napfelkeltekor a leginkább hatékony. Érdemes hát a jógát beiktatni napirendünkbe, a reggeli elfogyasztása előtt. Nem minden nap tudunk azonban elmenni egy reggeli jógaórára, előfordulhat, hogy nincs reggel annyi időnk, hogy 1-1,5 órát gyakoroljunk. Mit tehetünk ilyenkor? Melyek azok a pózok, amelyeket rövid idő alatt is el tudunk végezni reggelente, mégis feltöltik energiával a testet és az elmét?

Ha eddig kerülted a fordított testhelyzeteket, mert féltél tőlük, itt az idő, hogy felülbíráld ezt az elhatározásodat. A Sirsasana-t (fejállás) és a Sarvangasana-t (vállállás) számtalan jótékony hatása miatt az ászanák királyának és királynőjének tartják.

A Galamb póz óvja az érzékeny térdet és a derekat, valamint számtalan más póz hosszú és kényelmes kitartását alapozza meg. A megrövidült csípőhajlító izmok a medencét előrehúzzák és növelik a hát alsó részének lordózisát.

Nyújtja és erősíti a combokat, térdeket és a bokákat, nyújtja a csípő horpaszt, a lágyékot, a térdinakat, a vádlit, a vállakat, mellkast és a gerincoszlopot.

Ha egész nap irodában ülve dolgozol, valószínűleg ismerős számodra az a testtartás, ahogy a notebook-od vagy a billentyűzeted fölé görnyedsz.

Jógázás közben sok mindenre fókuszálhatod figyelmedet, a tennivalóidtól kezdve a korgó hasadig. A gyakorlásodat azonban akkor fogod tudni fejleszteni, ha képes vagy a légzésedre és a pózok apró részleteire koncentrálni. Így hozhatsz létre kapcsolatot a tested és az elméd közt.

T. K. V. Desikachar öt kategóriába sorolva magyarázza az elme működését. Valószínűleg már mindannyian megtapasztaltuk elménk ezen állapotait, hiszen folyamatosan ezek között ingadozunk.

Miként van az, hogy amikor az életünket az üdvös, vagy épp a nem várt, kellemetlen irányba változó körülmények a feje tetejére állítják, néhány ember összeroskad és elbukik, míg mások vitorlát bontanak, kihasználva a megváltozott szélirányt?

Amikor azt veszed észre, hogy stagnálsz, leragadtál vagy korlátoz valami, kérdezd meg magad, minek állsz ellen. Valószínűleg rögtön a választ is tudni fogod: valami változásnak.

Amikor a testünkkel dolgozunk, hatást gyakorolunk az elménkre és arra az energia-rendszerre is, amely a test és az elme között képez hídat.

Ha valaha is próbáltál víz fogyasztása után fejjel lefelé pózokat, vagy kartámaszokat végezni, akkor a kérdés magától értetődő.

A jóga és az ájurvéda útjai olyannyira egymásba fonódnak, hogy nehéz csak az egyik utat járni anélkül, hogy ismernénk a másikat. Az ájurvéda szerint a különböző embereknek teljesen különbözőképpen kell a jógát gyakorolniuk. Melyik testtípusnak mely ászanák ajánlottak? Melyik pózokat javasolt kerülni?

A shavasana valójában akkor jön létre, amikor feszültségeink csökkennek, vérkeringésünk lecsendesedik és vérbõségünk is csendessé válik ezáltal a tudományos módszer által. A shavasana jó minõségû alvást eredményez. Aki a shavasanát gyakorolja, soha többé nem szenved álmatlanságban.

Most induló pránajáma sorozatunkban hat különböző jóga tradíció pránajáma gyakorlatát fogjuk bemutatni, és a köztük levő árnyalatnyi vagy éppen mélységes különbségeket. Az első részben az Iyengar tradíció módszereit tekintjük át.

Az astanga irányzat az ászanák gyakorlásába is erőteljesen beépíti a pránajámát különféle bandhákkal kombinálva.

A Swami Satchidananda által kifejlesztett integrál jóga tradíció minden jógaórába beépíti a pránajámát.

A Kripalu irányzatban a pránajámát majdnem mindig ülő helyzetben tanítják, behunyt szemekkel. Egészen a középhaladó fázisig kevés hangsúlyt fektetnek az egyes bandhákra, vagy energiazárakra.

T.K.V. Desikachar által alapított Vinijóga rendszerben a légzés az az alap, amire minden egyéb gyakorlás épül. “Számunkra az ászanagyakorlásban is a légzésáramlás és a gerinc mozgása közötti kapcsolat a lényeg”.

A nyugatra Yogi Bhajan által bevezetett Kundalini jógában a légzőgyakorlatok szerves részei minden órának, az ászanákkal, az énekléssel, a meditációval és egyéb tisztító rítusokkal együtt.

A rossz légzési szokások könnyen tetten érhetők. A következő szempontok segítenek eldönteni, hogy szükséged van-e légzőgyakorlatokra.

Ha napközben ingerültnek, feszültnek érzed magad, akár az íróasztalod mellett ülve is helyre állíthatod az egyensúlyi állapotodat. A légzés kiegyensúlyozása megnyugtat és segít abban, hogy hatékonyabban kezeljük a felmerülő stresszhelyzetet.

Hogy lehet, hogy ahány szakértő, annyi megközelítés? Ez egyrészt annak is köszönhető, hogy azok az ősi szövegek, melyeken a modern technikák alapulnak, igen rövidek.

A jóga útján haladva az ember olykor hajlamos arra, hogy megrekedjen a jóga fizikai aspektusát jelentő ászanák gyakorlásában, megfeledkezvén arról, hogy ez a nagyon fontos elem csupán egy része a valódi megismeréshez, a megszabaduláshoz vezető felkészítő útnak.

A segédeszközök, a guruhoz hasonlatosan, azért vannak, hogy irányítsák a tanítványt az úton. Az igazi guru ritka, és nem lehetünk folyton a közelében. De ha a guru nincs jelen személyesen, a segédeszköz mutatja az utat a helyes cselekvés és a maximális intelligencia felé.

A 2004-es Times Magazin szerint B. K. S. Iyengar a világ 100 legbefolyásosabb emberének egyike. Munkássága nagy hatást gyakorolt a jógára Nyugaton. Új könyvében, Az élet új megvilágításban megmutatja, hogyan tudja a gyakorlás megváltoztatni az életed. „A jóga népszerűsége, valamint az én részem ebben a folyamatban nagy megelégedésemre szolgál,” mondja Iyengar. „De nem szeretném, ha ez a népszerűség elhomályosítaná azt a mélységet, amit a jóga a gyakorlónak adhat.”

A legegyszerűbb meghatározás szerint, 3 részre oszthatjuk a háti részt: az alsó, a középső és a felső háttájékra. A három közül a középső terület a legkevésbé rugalmas, ezt a legnehezebb nyújtani, illetve ellazítani.

A testhelyzetek, kellékek és társak mind segíthetnek a légző gyakorlatoknál. A pránajáma alapjai. Használhatsz kellékeket, hogy segítsenek érzékelni a tüdő mely része nem tágul ki teljesen.

Stimulálja az alhasi szerveket: a méhet, a prosztatát, a hólyagot és a veséket, a szívet és jó hatással van a keringésre.

Ha elég régen gyakorolsz, lehet, hogy előfordult már – akár veled, akár az ismerőseiddel – hogy meghúzódott a hátsó combhajlítód, becsípődött egy idegszálad, vagy egyéb sérülések értek a matracon.

Bármennyire is szeretnél csatlakozni derűsen meditáló társaidhoz, ha nehézségeid vannak a padmászanával (lótuszüléssel), eszedbe ne jusson beleerőltetni a pózba a lábaid. Jógázás közben a belső térd leggyakrabban úgy sérülhet, hogy magát a padmászanát vagy egyik variációját erőlteted.

Tegyük fel, hogy hajlékony jógaoktató vagy. Mindennap ébredés után combhajlító nyújtógyakorlatokat végzel, majd órán mély előrehajásokat mutatsz be a tanítványaidnak. Amint fájdalmat érzel az ülőcsontod alatt, még jobban erőlteted a nyújtást, mert azt gondolod, így hamarabb elmúlik.

Az utkatasana titka, hogy a combcsont felső részét mennyire sikerül a sarkak felé nyomni, az ülőgumókat a medence felé tolni.

A keresztcsont egy fordított háromszög formájú csont amely a gerinc aljánál helyezkedik el. Mindkét oldalán egy durva felület kapcsolódik a medence “szárnyaihoz” , vagyis a jobb és bal csípőcsonthoz. Ezek a jobb és bal keresztcsont-csípőcsont, vagyis SI-ízületek.

Az ászanában töltött hosszú idő nem csupán az illető akaratának kirakata, vagy amolyan potenciális büszkeség. Az időzítés aspektusa segít az ászanát felépíteni, fejleszteni és felszínre hozni.

Lecsendesíti az elmét, oldja a feszültséget, stimulálja a máj és a vesék működését, megnyújtja a térdinakat és a vádlit.

A szekvenciálás nem csak az egyik ászana utáni következő ászanát vagy egyik ászana csoport utáni másik ászanát jelenti. Egészen pontosan az egyik ászana csak akkor követ egy másikat, ha az előbbit egy bizonyos módon végzed, meghatározott tekervényességgel.

Az ászanák technikai aspektusát nagy precizitással figyelik Iyengarék, az „Iyengar” oktatók és az „Iyengar „ tanítványok. Gyakran azt az érzést vagy a megjegyzést keltheti, hogy a rendszer túl komplikált a rengeteg technikai részlet miatt. Ezek nem komplexitások, hanem tekervényességek.

A fájdalomtól és a szenvedéstől való megszabadulás csak olyan minőségekkel lehetséges, mint a bölcsesség, a filozofikus elme és a kitartás, ami az elme megműveléséből ered. Milyen érdekes, hogy kapható fájdalomcsillapító a piacon, de nincs bánat-csillapító.

Egy sportoló számára a jóga áldásos hatása nem az izmok és a csontok munkájában rejlik. Sokkal inkább abban, hogy megtanulja a légzéstechnikát teljesítménye hasznára fordítani.

A Parighasana (Kapu póz) energetizálja és könnyűvé teszi a törzs oldalait és arra ösztönzi a légzést, hogy igazán háromdimenzióssá váljon.

A kezdő jógagyakoró számára – gerincferdüléssel, vagy anélkül – a gerinc nyújtása a legfontosabb. Ez teszi egyenletessé a gerincet és a bordákat, és ellazítja a hátizmokat. Az alábbi gyakorlatok végzése nagyon hasznosak gerincferdülés kezelésében.

Mindannyian tapasztalhattuk már szívünk kitárását kapcsolatainkban is: odaadó barátokkal, családtagokkal, kedvencekkel, tanárokkal és mesterekkel, valamint saját tanítványainkkal.

Amikor az ember kezdőként belefog a jóga gyakorlásába, gyakran előfordul, hogy azt érzi szinte kimeríthetetlen a jógaösvény tudástára – rengeteg a tanulnivaló az ászanáktól kezdve, a légzőgyakorlatokon keresztül, egészen a jóga történelmi, filozófiai hátteréig. Megesik, hogy az út hosszúságát megsejtvén a korábban még lelkes tanítványjelölt végül elfordul a jógától.

A faállás erősíti a bokát, a vádlit, a combokat és a gerincet, és javítja az egyensúlyérzetet. Terápiásan alkalmazva enyhíti az isiászból eredő fájdalmakat.

Mai felpörgetett kultúránkban ki ne akarna többet-gyorsabban elvégezni? Mindeközben sóvárgunk egy kis kikapcsolódásért a mókuskerékből. Nyugodtabb, intuitívabb állapotot szeretnénk. Elménk összezavarodottságában könnyen szem elől veszíthetjük eredeti céljainkat. Ha kicsit lassítunk, újra visszatérhetünk a jelenbe.

Fókuszáld figyelmedet az apró hétköznapi csodákra, ezáltal fejlesztheted tudatosságodat a természet jelenségeinek megélésében. Meditációs gyakorlat.

Ha fájdalmunk mivoltát kutatjuk, hamar rájövünk, hogy bár maga a fájdalom nem fakultatív, mi döntjük el, hogy elviselését mennyire tesszük nehézzé magunk számára.

A Prasarita Padottanasana általában az álló testhelyzetek sorában az utolsók között helyezkedik el. Erősíti és nyújtja a comb belső és hátsó részét, illetve a gerincet.

Az egyvonalúság az Iyengar jóga egyik sarkköve. Általában amikor egyvonalúságról beszélünk, akkor a testnek és testrészeknek az ászanagyakorlás során való elhelyezésére gondolunk.

Ha lelki nyugalmunk megteremtése csak annyiból állna, hogy ne felejtsünk el relaxálni ha valami felkavar bennünket, többségünk már rég megvilágosodva élné napjait.

A tadasana az álló testtartások nagy részének a kiinduló helyzete. Javítja a testtartást, erősíti a bokát, a combot, a térdet és a feneket.

Hullapózban jelképesen „meghalunk”. Testünk eddig érzékelt határai eloszlanak, és boldog semlegesség tölt el bennünket. Hogy milyen érzés a hullapóz? Semmilyen.

Garuda a madarak királya, Vishnu madara; eredetileg a napsugarak mindent felemésztő tüzeként azonosították.

Hajlamosak vagyunk „lógni” a vállainkon ebben a pózban: ez felemeli a vállakat a fülekhez, „összegyűrve” a nyakat.

A lefelé néző kutyapóz a hatha jóga sava-borsa. Ahogy a só életet ad az ízeknek, a kutyapóz életet ad a testnek – a csípőtől kezdve a gerincen át, a karoknak és lábaknak, a kéz és a láb ujjainak – élettel teli érzést ad.

Erősíti a hátizmokat, nyújtja a vállakat és a mellkast, javítja a testtartást.