Szinte minden jógázó arról számol be, hogy gyakorlás után úgy érzi, mintha megváltoztak volna az “energiái”. Mi tagadás, pont ezért gyakorlunk, hogy érezzük, ahogy akadálytalanul áramlik testünkben az energia.

Az ászanák gyakorlása az ájurvéda szerint napfelkeltekor a leginkább hatékony. Érdemes hát a jógát beiktatni napirendünkbe, a reggeli elfogyasztása előtt. Nem minden nap tudunk azonban elmenni egy reggeli jógaórára, előfordulhat, hogy nincs reggel annyi időnk, hogy 1-1,5 órát gyakoroljunk. Mit tehetünk ilyenkor? Melyek azok a pózok, amelyeket rövid idő alatt is el tudunk végezni reggelente, mégis feltöltik energiával a testet és az elmét?

Ha eddig kerülted a fordított testhelyzeteket, mert féltél tőlük, itt az idő, hogy felülbíráld ezt az elhatározásodat. A Sirsasana-t (fejállás) és a Sarvangasana-t (vállállás) számtalan jótékony hatása miatt az ászanák királyának és királynőjének tartják.

A Galamb póz óvja az érzékeny térdet és a derekat, valamint számtalan más póz hosszú és kényelmes kitartását alapozza meg. A megrövidült csípőhajlító izmok a medencét előrehúzzák és növelik a hát alsó részének lordózisát.

Nyújtja és erősíti a combokat, térdeket és a bokákat, nyújtja a csípő horpaszt, a lágyékot, a térdinakat, a vádlit, a vállakat, mellkast és a gerincoszlopot.

Ha egész nap irodában ülve dolgozol, valószínűleg ismerős számodra az a testtartás, ahogy a notebook-od vagy a billentyűzeted fölé görnyedsz.

Jógázás közben sok mindenre fókuszálhatod figyelmedet, a tennivalóidtól kezdve a korgó hasadig. A gyakorlásodat azonban akkor fogod tudni fejleszteni, ha képes vagy a légzésedre és a pózok apró részleteire koncentrálni. Így hozhatsz létre kapcsolatot a tested és az elméd közt.

T. K. V. Desikachar öt kategóriába sorolva magyarázza az elme működését. Valószínűleg már mindannyian megtapasztaltuk elménk ezen állapotait, hiszen folyamatosan ezek között ingadozunk.

Amikor azt veszed észre, hogy stagnálsz, leragadtál vagy korlátoz valami, kérdezd meg magad, minek állsz ellen. Valószínűleg rögtön a választ is tudni fogod: valami változásnak.

Ha valaha is próbáltál víz fogyasztása után fejjel lefelé pózokat, vagy kartámaszokat végezni, akkor a kérdés magától értetődő.

A jóga és az ájurvéda útjai olyannyira egymásba fonódnak, hogy nehéz csak az egyik utat járni anélkül, hogy ismernénk a másikat. Az ájurvéda szerint a különböző embereknek teljesen különbözőképpen kell a jógát gyakorolniuk. Melyik testtípusnak mely ászanák ajánlottak? Melyik pózokat javasolt kerülni?

A shavasana valójában akkor jön létre, amikor feszültségeink csökkennek, vérkeringésünk lecsendesedik és vérbõségünk is csendessé válik ezáltal a tudományos módszer által. A shavasana jó minõségû alvást eredményez. Aki a shavasanát gyakorolja, soha többé nem szenved álmatlanságban.

Ha napközben ingerültnek, feszültnek érzed magad, akár az íróasztalod mellett ülve is helyre állíthatod az egyensúlyi állapotodat. A légzés kiegyensúlyozása megnyugtat és segít abban, hogy hatékonyabban kezeljük a felmerülő stresszhelyzetet.

A rossz légzési szokások könnyen tetten érhetők. A következő szempontok segítenek eldönteni, hogy szükséged van-e légzőgyakorlatokra.

A Kripalu irányzatban a pránajámát majdnem mindig ülő helyzetben tanítják, behunyt szemekkel. Egészen a középhaladó fázisig kevés hangsúlyt fektetnek az egyes bandhákra, vagy energiazárakra.

Az astanga irányzat az ászanák gyakorlásába is erőteljesen beépíti a pránajámát különféle bandhákkal kombinálva.

Most induló pránajáma sorozatunkban hat különböző jóga tradíció pránajáma gyakorlatát fogjuk bemutatni, és a köztük levő árnyalatnyi vagy éppen mélységes különbségeket. Az első részben az Iyengar tradíció módszereit tekintjük át.

Hogy lehet, hogy ahány szakértő, annyi megközelítés? Ez egyrészt annak is köszönhető, hogy azok az ősi szövegek, melyeken a modern technikák alapulnak, igen rövidek.

A jóga útján haladva az ember olykor hajlamos arra, hogy megrekedjen a jóga fizikai aspektusát jelentő ászanák gyakorlásában, megfeledkezvén arról, hogy ez a nagyon fontos elem csupán egy része a valódi megismeréshez, a megszabaduláshoz vezető felkészítő útnak.

A segédeszközök, a guruhoz hasonlatosan, azért vannak, hogy irányítsák a tanítványt az úton. Az igazi guru ritka, és nem lehetünk folyton a közelében. De ha a guru nincs jelen személyesen, a segédeszköz mutatja az utat a helyes cselekvés és a maximális intelligencia felé.

A legegyszerűbb meghatározás szerint, 3 részre oszthatjuk a háti részt: az alsó, a középső és a felső háttájékra. A három közül a középső terület a legkevésbé rugalmas, ezt a legnehezebb nyújtani, illetve ellazítani.

A testhelyzetek, kellékek és társak mind segíthetnek a légző gyakorlatoknál. A pránajáma alapjai. Használhatsz kellékeket, hogy segítsenek érzékelni a tüdő mely része nem tágul ki teljesen.

Stimulálja az alhasi szerveket: a méhet, a prosztatát, a hólyagot és a veséket, a szívet és jó hatással van a keringésre.

Az utkatasana titka, hogy a combcsont felső részét mennyire sikerül a sarkak felé nyomni, az ülőgumókat a medence felé tolni.

Lecsendesíti az elmét, oldja a feszültséget, stimulálja a máj és a vesék működését, megnyújtja a térdinakat és a vádlit.

Nagyon örülök, hogy egyre-másra nyitnak jóga stúdiók az országban és egyre több érdeklődő fordulhat jobb esetben szakavatott oktatóhoz. Sajnálattal látom azonban, hogy Iyengar mester nevét gyakran úgy használják, hogy arra esetleg nincs jogalapjuk.

A nyugati tudomány nagy mennyiségű tudást halmozott fel a légzés biomechanikájáról és fiziológiájáról. Ezt a tudást most alkalmazhatjuk a jógagyakorlásunk fejlesztésére. A kérdés csak az: hogyan kezdjük el?

Egy sportoló számára a jóga áldásos hatása nem az izmok és a csontok munkájában rejlik. Sokkal inkább abban, hogy megtanulja a légzéstechnikát teljesítménye hasznára fordítani.

A Parighasana (Kapu póz) energetizálja és könnyűvé teszi a törzs oldalait és arra ösztönzi a légzést, hogy igazán háromdimenzióssá váljon.

A kezdő jógagyakoró számára – gerincferdüléssel, vagy anélkül – a gerinc nyújtása a legfontosabb. Ez teszi egyenletessé a gerincet és a bordákat, és ellazítja a hátizmokat. Az alábbi gyakorlatok végzése nagyon hasznosak gerincferdülés kezelésében.

Mindannyian tapasztalhattuk már szívünk kitárását kapcsolatainkban is: odaadó barátokkal, családtagokkal, kedvencekkel, tanárokkal és mesterekkel, valamint saját tanítványainkkal.

A faállás erősíti a bokát, a vádlit, a combokat és a gerincet, és javítja az egyensúlyérzetet. Terápiásan alkalmazva enyhíti az isiászból eredő fájdalmakat.

A Swami Satchidananda által kifejlesztett integrál jóga tradíció minden jógaórába beépíti a pránajámát.

Mai felpörgetett kultúránkban ki ne akarna többet-gyorsabban elvégezni? Mindeközben sóvárgunk egy kis kikapcsolódásért a mókuskerékből. Nyugodtabb, intuitívabb állapotot szeretnénk. Elménk összezavarodottságában könnyen szem elől veszíthetjük eredeti céljainkat. Ha kicsit lassítunk, újra visszatérhetünk a jelenbe.

Fókuszáld figyelmedet az apró hétköznapi csodákra, ezáltal fejlesztheted tudatosságodat a természet jelenségeinek megélésében. Meditációs gyakorlat.

A nyugatra Yogi Bhajan által bevezetett Kundalini jógában a légzőgyakorlatok szerves részei minden órának, az ászanákkal, az énekléssel, a meditációval és egyéb tisztító rítusokkal együtt.

T.K.V. Desikachar által alapított Vinijóga rendszerben a légzés az az alap, amire minden egyéb gyakorlás épül. “Számunkra az ászanagyakorlásban is a légzésáramlás és a gerinc mozgása közötti kapcsolat a lényeg”.

Ha fájdalmunk mivoltát kutatjuk, hamar rájövünk, hogy bár maga a fájdalom nem fakultatív, mi döntjük el, hogy elviselését mennyire tesszük nehézzé magunk számára.

A Prasarita Padottanasana általában az álló testhelyzetek sorában az utolsók között helyezkedik el. Erősíti és nyújtja a comb belső és hátsó részét, illetve a gerincet.

Biztos sokan feltettétek már a kérdést, hogy mire is való a jógaóra elején elhangzó OM? Miért, ki előtt hajlunk meg és hajtunk fejet?

Ha lelki nyugalmunk megteremtése csak annyiból állna, hogy ne felejtsünk el relaxálni ha valami felkavar bennünket, többségünk már rég megvilágosodva élné napjait.

A tadasana az álló testtartások nagy részének a kiinduló helyzete. Javítja a testtartást,
erősíti a bokát, a combot, a térdet és a feneket.

Hullapózban jelképesen „meghalunk”. Testünk eddig érzékelt határai eloszlanak, és boldog semlegesség tölt el bennünket. Hogy milyen érzés a hullapóz? Semmilyen.

Garuda a madarak királya, Vishnu madara; eredetileg a napsugarak mindent felemésztő tüzeként azonosították.

Hajlamosak vagyunk „lógni” a vállainkon ebben a pózban: ez felemeli a vállakat a fülekhez, „összegyűrve” a nyakat.

A lefelé néző kutyapóz a hatha jóga sava-borsa. Ahogy a só életet ad az ízeknek, a kutyapóz életet ad a testnek – a csípőtől kezdve a gerincen át, a karoknak és lábaknak, a kéz és a láb ujjainak – élettel teli érzést ad.

Erősíti a hátizmokat, nyújtja a vállakat és a mellkast, javítja a testtartást.